Kecskeméti Zoltán fotóriporter emlékkiállításának megnyitója

Köszöntőt mond és a kiállítást megnyitja: Csorba Piroska költő és Kovács Vince főszerkesztő, BORS napilap
Közreműködik a Teknős Bt. zenekar

A kiállítás megtekinthető: 2019. június 30-ig, minden nap 14:00-22:00

KECSKEMÉTI ZOLTÁN
(1984. szeptember 23. – 2018. május 29.)

1984. szeptember 23.-án született Miskolcon. Harmadik gyermekként nagy boldogságot, vidámságot, szeretetet hozott a család számára. Mindig vidáman csillogó szemeivel, huncutságával, apró csínytevéseivel, érzékeny lelkületével, szívbéli jósággal ajándékozta meg családját, környezetét.

Kisiskolás éveit a 20. sz. ma Munkácsy Mihály Általános Iskolában kezdte néptánc tagozaton, maga volt a ritmus, a zene, az öröm.

Tízéves korában került a Herman Ottó Gimnázium nyolcosztályos tagozatára, ahol érettségiét szerezte. Ez a nyolc év meghatározó volt életében. Itt kezdett el komolyan foglalkozni a fotográfiával, de már kisgyermek korában 6-7 évesen is áhítattal lötyögtette a hívófolyadékot, hogy előbukkanjon a csoda, a kép. Gimnáziumi évek alatt sok fotójával szerepelt versenyeken, országos középiskolai verseny, OKTV díjazottja lett. Ezek alatt az évek alatt, egyedül önszorgalomból tanult meg gitározni, majd barátaival megalakult az első zenekar, melynek tagjaival örökre szóló barátságok kötődtek.

Érettségi után a Szemere Bertalan Szakképző és Szakgimnázium OKJ tagozatán tanulta tovább a fotográfiát, munkái megjelentek országos szintű kiadványokban pl. az Úton című fotóalbumban, nemzetközi fotóverseny I. helyezettjeként zárta tanulmányait ebben az intézményben, alkalmazott fotográfus szakon.

Szabadidejében a főszereplő, a szépség keresése volt kamerájával. Végtelenül érzékeny szemmel látta meg a hétköznapokban is a szépet, a természet apró moccanásaitól az emberi mozdulatokig. Mosolyával derűt hozott a borús világba és jóságára, szeretetére, támogatására, mindig számíthattak családtagjai és barátai.

Budapesten tanult tovább, a MÜOSZ Bálint György Akadémia fotóriporter szakán. Gyakorlati idejét az EUROPRESSZ hírügynökségnél töltötte. 2006-tól a Színes Bulvár Lap, mai Bors Napilap fotóriportereként dolgozott, ahol képszerkesztő pozíciót is töltött be. Az újságnál sok barátra talált, mindenki szerette kedves egyéniségéért, szakmai tudásáért. Munkáival több csoportos kiállításon szerepelt, többek között Miskolcon, a Munkácsy Mihály Ált. és Művészeti Iskola és a Herman Ottó Gimnázium galériájában is.

2011-ben Londonba utazott, 2012-től Liverpoolban helyezkedett el. Dolgozott, közben angolt és logisztikai ismereteket tanult. A fotográfia mellett, a zene itt is az élete része maradt, régi és új tagokkal alakult zenekaruk a The Mole In The Hole. Zenéjükből stúdió felvétel is készült. De jutott ideje fotózásra is, ami a szerelme volt. Fotózta a számára új vidéket, embereket, embertípusokat, a munkásemberek életét, halászokat. Itt visszatért az analóg fotózáshoz, főleg fekete-fehér fotógráfiával kísérletezett.

2014-ben hazatérése után, A Bors Napilap családja örömmel fogadta vissza az érett, de mégis csibészes mosolyú kollégát, aki ezt jó munkával, nagyszerű képekkel és mindig segítőkész emberségével hálálta meg. „Menekültek” és a ”Kilakoltatás” fotósorozatával szerepelt az Országos Sajtófotó kiállításon 2015-ben, és 2016-ban Az év fotói című kiadványban jelent meg „Birodalmi piknik” című alkotásával. Budapesten is folytatta az örömzenélést a Teknős Bt. együttesben kollégáival, barátaival.

Ez időben gyakran indult felfedező útra: Grúzia, Málta, Párizs, Róma, Amszterdam, Rodosz, Szlovénia, Erdély, Izrael, Prága, Berlin, Marokkó, Balkán túra… és várta Kazahsztán ami már nem teljesülhetett…

Talán ezekre az úti fotóira volt a legbüszkébb, nem csak a táj szépségéről, különleges vidékekről szólnak ezek a képek, életképeiben mindig megjelenik az ott élő ember, jó szemmel, érzékenyen reagál az új környezetre, különleges, sajátos – csak rá jellemző- nézőpontokkal mutatja a jellegzetes figurákat, élethelyzeteket.

Ez a kiállítás ezekből az alkotásokból mutat be egy szűk válogatást, hiszen több ezer darabos munkásságának a bemutatott anyag, csak parányi szelete.

33 év nagyon rövid egy emberöltőhöz képest, de ebben a rövid életútban jelen van a teljesség: az igaz ember, a jóság, az örök mosolyú boldogság, a lelki tisztaság és gazdagság, a mély, igaz szeretet a szakma és az emberek iránt.

Mélységes szeretettel ajánlom figyelmükbe gyermekem emlékkiállítását, tragikus halálának első évfordulóján, az emlékezés óráiban:

Törő Irén festőművész

https://www.facebook.com/events/334800840553613/