Weber Kristóf negyedik egyéni fotókiállítása.

Részletek Weber Kristóf önéletrajzából

1959-ben Pécsen születtem.

Gyermekkori mentális betegségem segített az éneklésben, mert énekelve jobban tudtam koncentrálni. A hangszertanulásban gátolt, és Magyarországon a zenei tudást akkor a hangszeres ismeretekhez kötötték. Erre esélyem sem volt. Valamennyire azért megtanultam nagybőgőzni egy angyali türelmű tanár – Nagy Péter – segítségével.

Ám utáltam gyakorolni, így a zeneszerzés kezdett érdekelni. Közben külsősként énekeltem előbb a pécsi, majd a kaposvári színház kórusaiban. Utóbbiban megismerkedtem művészekkel, akik segítették későbbi karrieremet. Főleg Ascher Tamásra, Hevesi Andrásra és Pauer Gyulára emlékszem szívesen.

1980-ban Budapestre költöztem a tágabb lehetőségek miatt. Bár nem vettek fel a Zeneakadémiára, de néhány tanár megengedte, hogy látogassam az előadásait. Petrovics Emil zeneszerzés-óráira jártam be, de ő a társadalmi elfoglaltságai miatt elég ritkán tartott órát. Így hamar kialakultak az önképzés módozatai. Csapó Gyula lakására jártunk többen, Nováky Andrea, Csalog Gábor, Gémesi Géza, Székely István és Vigh Kristóf, nevére emlékszem.

Ott hallgattunk magnóról kortárs zenét, elemeztünk kottákat. Nagy figyelemmel foglalkoztunk romantikus zeneszerzőkkel is. Berlioz Beatrice et Benedict című operája nagyon megmaradt bennem, és volt olyan eset is, hogy egymás után szünet nélkül meghallgattuk Bruckner osszes szimfóniáját.

Szellemi fejlődésemet segítette még Lehotka Gábor orgonaművész, Swierkiewicz Róbert és Baranyay András képzőművészek, valamint Aknai Tamás és Beke László művészettörténészek.

Különösen Aknai Tamástól tanultam sokat. Nem a szó hagyományos értelmében tanított: kávéházi beszélgetések során pallérozta tudásom.

Bejártam a Műegyetem építész karára is, főleg Szentkirályi Zoltán vetítéses művészettörténeti előadásaira. Sok építész barátom lett, közülük Borza Endrével, Masznyik Csabával, Novák Zsuzsával és Taksás Mihállyal évtizedek múltán is megmaradt a baráti kapcsolat. Fiatalon feljártam Makovecz Imre lakására. De nem lettem építész: belekeveredtem a budapesti majd a pécsi underground zenei világába. Zenéltem több könnyűzenei formációban. Ebben az időben ismertem meg Wilheim Andrást, Melis Lászlót, Soós Andrást és Szemzó Tibort akiktől sok biztatást kaptam. Eljártam a 180-as Csoport és az Új Zenei Stúdió koncertjeire. Mivel hangszeren továbbra sem tanultam, ám a zenei elképzeléseimet szerettem volna megvalósítani, elkezdett érdekelni az elektronikus zene.

17 éves korom óta írok naplót. Publikálni az építészeknél kezdtem. Volt a Bercsényi utcai kollégiumnak egy kiadványa, a B 28-30. Ebben jelentek meg első írásaim. Később meghívtak a KISZ KB lapjához, a Magyar Ifjúsághoz. Többnyire zenészinterjúkat, és zenekritikákat írtam ide, de a Dunántúli Naplóban, az Universitasban és a Jelenkorban is jelentek meg cikkeim.

Közben házi körülmények között csináltam elektronikus zenét, még analóg módszerekkel. Ezeket megmutattam Patachich Iván zeneszerzőnek, aki a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójának volt munkatársa. Ő javasolta, hogy ebben az irányban kéne fejleszteni a tudásomat. Tanácsára Darmstadtba utaztam, és ajánlásának köszönhetően részt vehettem Zygmunt Krauze magánkurzusán. A képzés költségeit a kitelepített rokonaim fizették. Abban az időben alakult át az analóg elektronikus zene digitálissá, és a midi rendszert meg tudtam ismerni. Nagybátyámtól kaptam egy Uher táskamagnót, azzal gyűjtöttem hangmintákat. Darmstadtban professzionális stúdióban tudtam dolgozni.

Hazatérésem után Vidovszky László zeneszerző asszisztense lettem Pécsen. Nagyon sokat tanultam tőle, ma őt tartom a mesteremnek. 12 évet töltöttem mellette 1985 és 1997 között. Beszélgetéseinket magnóra vettem, ebből született a Beszélgetések a zenéről című kötet, ami 1997-ben jelent meg a Jelenkor kiadónál.

A nyolcvanas évek végétől újra színházi zenével foglalkozom. Előbb Jeles András később Kovács Ildikó bábrendező produkcióiban vettem részt, aztán a szülővárosom színházához kerültem Lengyel György hívására, ahol Szikora Jánossal dolgoztam.

Wroclawban meghallgattam Witold Lutoslawski egy előadását, ami nagy hatással volt rám.

Vidovszky Szóló obligát kísérettel című művének hatására dolgoztam ki egy duplafaktúrás rendszert, kottáimat évekig ilyen módszerrel írtam. Ugyancsak egy Vidovszky-mű – az Autokoncert – példáján tanulva kezdtem el látványzenei kísérleteket reprodukálható kottába illeszteni. Ezeket a kottákat később megsemmisítettem, de egy ilyen kottám megjelent a Déli Felhő című pécsi egyetemi kiadványban Kiss Sándor esztéta szerkesztésében. Publikáltam a Szépliteratúrai Ajándék című ugyancsak egyetemi periodikában.

Ebben az időben ismertem meg a feleségemet, Wéber Katalint aki Csordás Gáborral alapított egy könyvkiadót (Jelenkor). A kiadó a javaslatom alapján adta ki John Cage: Csend című esszésorozatát, és Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok című módszertani kötetét.

1998-ban született az első gyermekünk, 2003-ban a második. Kevés időt voltam velük, mindig más városokban dolgoztam. A kilencvenes években jelent meg három szerzői lemezem az elektronikus zenéimmel.

A rendszerváltáskor Pécsen éltem, majd rövid ideig a lipcsei Operaház (Oper Leipzig) rezidens zeneszerzője lettem, ahol Uwe Scholz balett-társulatában kaptam egy lehetőséget. Ez volt a Kaiserschnitt című balettzene. Megismerkedtem Kurt Masur neves karmesterrel, aki szimfonikus zenekari darab komponálására kért fel. A felkérést ugyan nem tudtam teljesíteni, de emiatt kezdtem zenekari darabokat komponálni. 1994-ben a pécsi Kisszínház bemutatta a Szép Levegő című szöveg nélküli operámat feLugossy László rendezésében. Közben Lengyel György volt pécsi direktor a debreceni színház igazgatója lett, és oda hívott dolgozni. Ott ismertem meg Borbély Szilárd költőt, aki haláláig volt az alkotótársam.

2000-ben átszerződtem Kecskemétre a Katona József színházba, ahol tíz boldog évet töltöttem. Itt mutatták be Borbély Szilárddal közösen írt gyerekoperánkat, az Ólomka és Papírlányt.

Ez időben kezdtem rendszeresen magántanítványokat fogadni.

1998-ban Keszég László színésszel, Kovács Márton és Márkos Albert zenészekkel alapítottam meg a Tractus nevű free improvizációs formációt, amivel több alkalmi koncertet adtunk.

2003-ban komponáltam az Abendlied der Margarethe című szimfonikus dalomat, Szkladányi Péter pécsi zenekari igazgató kérésére. A halála miatt ennek bemutatója elmaradt.

2005-ben a pécsi egyetem megrendelésére írtam meg az Alkalmazott zene című ismeretterjesztő kiadványt, amit az egyetem adott ki, kereskedelmi forgalomba nem került. Ennek függelékében megjelent néhány zongorára átírt színházi zeném.

2010-től fogadja be műveimet a Petrucci online kottatár. Ide mintegy hatvan művemet töltöttem fel. Ezek a művek Creative Commons licensz szerinti szabad felhasználást kaptak.

2015 és 2020 között megzenésítettem Szelley Lellé, Schein Gábor, és Szentjóby Tamás verseit. A Gyomor címmel kórusoperát komponáltam Márton László librettójára.

A komponálás mellett egyre inkább a tanítás is foglalkoztat. Elsősorban azokat a fiatalokat tanítom, akik csalódtak az oktatást hangszertudás-szolfézs alapokra helyező állami zeneiskolákban. A tanításban a Kodály-módszer ellenében saját metodikát dolgoztam ki, mely Sáry László útmutatásai és módszere szerint az ember természetes alkotókészségére és kíváncsiságára alapoz. A módszerben eltérünk a zene jelenségének megszokott vizsgálatától, és a megtanulandó anyagot játékszerű felfogásban sajátítjuk el, külön játékszabályokat a tanítvánnyal konszenzussal megalkotva. A módszer nem követeli meg sem a kifinomult hallást, sem a kézügyességet, csak logikai készséget, a találékonyságot és természetesen a zene, valamint az akusztikus jelenségek érzelmi megközelítését, szeretetét. Ilyenformán sikerült a társasági zenélés egy új formáját kitalálni.

2014 óta vagyok óraadó tanár a pécsi egyetem Művészeti Karának elektronikus zenei szakirányán. Minden évben részt veszek az ellendi Hangfarm alkotótáborok munkáiban.

2015-ben világnézet-váltás miatt töröltem a műveim kétharmadát, elsősorban a hegeli esztétika elvárásai mentén kompnáltakat. Mintegy negyven alkotásom megmaradt, mert azokat korábban már publikáltam. Ezek és az ez után komponált műveimet szabad felhasználásúvá tettem.

Ekkor kezdtem fotózni, régi analóg eljárásokat újragondolva.

Elkezdtem kottákban is fotókat alkalmazni. Három egyéni fotókiállításom volt eddig, ez lesz a negyedik. Évente veszek részt kollektív fotótárlatokon. Egy ideje koncepciózusan portrékat fotózok. Vizsgálom az emberi mimikát, kísérletezem azzal, hogy az arcjátékot miként tudom kottába integrálni.

2019-ben a 60. születésnapom alkalmából rendezett koncerten Baráth Bálint, Matuz István, Vas Katalin és Wahorn András mutatta be néhány műveimet, köztük a Cat Walking, a Szonáta pianínóra és a Fuvolára, zongorára is címűeket. Később a budapesti FUGA Breuer Marcell termében voltak ősbemutatóim Arnold Krisztián, Bujdosó Márton, Darázs Renáta, Tara Khozein és Tornyai Péter közreműködésével.

2020-tól kezdtem rendszeresen publikálni a Prae művészeti portálnál: esszéket, interjúkat lemezismertetőket és koncertbeszámolókat írok, zenei híreket szerkesztek. A pandémia idején írtam egy regényt Keringő címmel, amit a Prae kiadó jelentetett meg 2023-ban. Ugyancsak itt adták ki Keringő dalok címmel egy online kottakiadványomat is, melyben Borbély Szilárd megzenésített versei mellett a Prae kiadóhoz kötődő költők – Balogh Endre, Kabai Lóránt, Láng Orsolya, Molnár T. Eszter, Ughy Szabina és Veszprémi Szilveszter verseinek megzenésítései jelentek meg.

Tagja vagyok a Magyar Zeneszerzők Egyesületének. Ezidáig nincsenek állami- vagy szakmai díjaim, kitüntetéseim.

A kiállítást megnyitja: Földszin Rhea a budapesti FUGA művészeti központ ügyvezetője.

Közreműködik Gyöngyössy Bagaván elektronikus zeneszerző.

https://www.facebook.com/events/373662255550986/