Záróra utáni beszélgetés és együttlét GAÁL ZOLTÁN AZ ÚT – 道 – Journey című kiállításában. A Japánban (Okajama és Sodósima) készült felvételek és képeskönyv alkotójával ZENTNER LÁSZLÓ tagtársunk, a Japán tradíció és kultúra fb-csoport adminja beszélget. A helyszínen már eddig vagy a továbbiakban regisztrált látogatók között meglepetés ajándék kerül kisorsolásra. A képek műtermi áron megvásárolhatók és dedikáltathatók.
A kiállítás még megtekinthető: hétköznap 09.00-18.00, szombat 08.00-12.00.
Együttműködők: Bács-Kiskun megyei TIT, Kecskemét-Aomori Magyar-Japán Baráti Kör.
Támogató: FUJI Film, Kiss Zsolt
Rendezvényünk a magyar és japán kapcsolatok felvételének 150., Kecskemét és Aomori város partnerszerződésének 25. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi év nyitánya!

Az alkotó írja:
“Japán és én.
Felnőttként kezdtem tanulni japánul, s a nyelv tanulását meghaladóan, menthetetlenül belekeveredtem érzelmileg is Japánba. Megtetszett. Távoli, kiismerhetetlen, vonzó, rokonszenves világ. Sokszor jártam ott, és mindig dolgom volt; oka, indoka volt az utazásomnak. Voltam már ott utazó, filmes stáb tagja, ösztöndíjas, meghívott fényképész, idegenvezető és férj is. de régi álmom volt csak úgy, a magam szórakoztatására, ismeretlen japán tájon csavarogni, fényképezni, semminek sem megfelelni. Ott lenni. És most megadatott.
Japan and I – it was as an adult that i began to learn japanese, and as i went on, naturally my feelings became bound up in japan as well. I came to like it. It was an inviting, pleasing, inexplicable world far away. I visited it many times, but always with something to do there – a motive, a cause for my journey. I was there as a traveller, a film crew member, a scholarship student, an invited photographer, a tour guide, and even as a husband. But my abiding dream was to go there just for my own delight, mooch about unknown japan taking pictures, not fulfil a function – just be there, and now i have had that chance.
Minden ember élete egy út, de ez az út egyirányú, amelyen visszafordulni, amelyet újrakezdeni, a dolgokat meg nem történtté tenni nem lehetséges. Az utat jellemzően elágazások, zsákutcák, kátyúk, buktatók, hágók és lejtők, no és természetesen megállók is szegélyezik. Mostani utazásom két helyszíne Okajama és Sodósima volt. Megállóknak kell neveznem őket, e megállókban visszatekintés, összefoglalás és búcsú zajlott le.
Everyone’s life is a journey, but this journey’s one way, with no turning back, no starting afresh, no reversal of events allowed. Journeys are typically accompanied by diversions, dead ends, potholes, blockages, passes and slopes, not to mention stops. My two destinations on this trip were Okayama and Shōdoshima. I have to call them stops. Those stops saw retrospection, synthesis, and farewells.
Megálltam tehát, próbáltam rendezni soraimat, majd mentem tovább az úton. erről szólnak a képeim.
Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni. Learning to live is just learning to let go. – Buddha ”

https://www.facebook.com/events/2102323750080605/