Hirdetés
Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

Megnyitó I Formabontók

2018, szeptember 6 @ 18:00 - 21:00 CEST

***For English please scroll down***

FORMABONTÓK
Neoavantgárd és Új hullám a magyar fotóművészetben, 1965 – 2005

Az utóbbi évtizedben – itthon és külföldön egyaránt – egyre több művészet- és fotótörténész, műgyűjtő, kurátor és más szakember ismeri föl, hogy 1965 és 2005 között páratlanul gazdag, érdekes és értékes fotóművészet született meg s virágzott Magyarországon. Ez annak a közel negyven disszidens fotográfusnak és húsz-huszonöt fotográfiát is használó, non-konform művésznek volt köszönhető, akik elutasították a korszak hivatalos, giccses, szocialista humanista „művészi fotográfiáját”, és kortárs (amerikai, nyugat- és kelet-közép-európai) minták ihletésére fotográfiai kísérletekbe kezdtek. A magyar fotográfia történetében mindmáig ez volt az egyetlen korszak, amikor fotóművészeink nem tizenöt-húsz-huszonöt évvel kullogtak egy már elavult, klasszicizálódott, máshol már réges-rég lejárt divathullám után, hanem együtt lélegeztek a kortársaikkal – jól mutatják ezt a korabeli reprezentatív nemzetközi kiállítások és kiadványok!

Az 1980 körül indult s az 1990-es években kiteljesedő Új hullám nem a neoavantgárd korszak (1965–1984) puszta tagadása volt, hanem hangsúlybeli különbségek voltak közöttük. Az egyik inkább ilyen, a másik meg inkább olyan volt. Máshova kerültek a hangsúlyok – de időnként akár még vissza is rendeződhettek.
Mindenesetre:

a neoavantgárd inkább közösségi
– az Új hullám inkább individualista

a neoavantgárd utópista
– az Új hullám inkább kiábrándult, punk

a neoavantgárd inkább komor, küldetéstudatos
– az Új hullám laza, játékos

a neoavantgárd médiumhasználata analitikus

– az Új hullám adottnak veszi a
fotónyelvi újításokat

a neoavantgárd többnyire fekete-fehér

– az Új hullám már gyakran színes, és gyakori a belefestés, a kiszínezés is,

és így tovább.

(Szilágyi Sándor, PhD, fotóművészeti író)

Az Art+Text Budapest galéria elkötelezetten támogatja a magyar progresszív fotográfia hazai és külföldi bemutatását, népszerűsítését. 2017-ben megjelentette Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című alapművét angol nyelven, fotográfiai programja részeként pedig egyéni kiállításokat szervez itthon (Kerekes Gábor, 2016; Koncz Csaba, 2018) és csoportos bemutatókat külföldön (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). A program kiterjesztéseképpen kerül sor az 1964–2000 közötti progresszív fotográfiát bemutató csoportos kiállításra az egri Kepes Intézetben.

– Balla András, Bányay Péter, Baranyay András, Barta Zsolt Péter, Birkás Ákos, Drégely Imre, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gábor Enikő, Gazsi Zoltán, Gémes Péter, Hajas Tibor, Halas István, Halász Károly, Haris László, Herendi Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Minyó Szert Károly, Pácser Attila, Perneczky Géza, Sóskuti Tibor, Stalter György, Szalai Tibor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Szilágyi Sándor, Szirányi István, Szombathy Bálint, Telek Balázs, Tímár Péter, Tóth Gábor, Tóth György, Török László, Ujj Zsuzsi, Vécsy Attila, Vékás Magdolna, Vető János, Vincze László –

Koncepció: Einspach Gábor és Szilágyi Sándor
Kurátor: Rieder Gábor

Megnyitja: Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője
A megnyitón Vető János ukulelézik majd.

Megtekinthető: 2018. 09. 07. – 10. 06.
Nyitvatartás: keddtől szombatig: 10:00 – 18:00

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap és az egri Kepes Intézet

Külön köszönet a kölcsönző intézményeknek: Chimera-Project Gallery, MissionArt Galéria, Neon Galéria és Vintage Galéria

***

MUTINEERS
Neo-avant-garde and New Wave in Hungarain Photography, 1965 – 2005

In the last decade an increasing number of art historians, photography historians, collectors, curators and other art world professionals –both in Hungary and abroad – have recognised the fact that between 1965 and 2005 a uniquely rich, intriguing and valuable kind of photography was born in Hungary where it thrived in subsequent years. This was thanks to some 40 mutineer photographers and 20-25 non-conformist artists who used photography too, all of whom rejected the official, kitsch, socialist-humanist “artistic photography” of the era and, inspired by contemporary (American, Western and Central-Eastern European) patterns, started to conduct photographic experiments. To this day, this was the only period in the history of Hungarian photography when our photographers did not lag 15-25 years behind an already outdated, classicized fashion wave which had long been superseded elsewhere, but breathed together with their contemporaries – something that can clearly be seen when looking at representative international exhibitions and publications of the time.

New Wave, which began around 1980 and reached its apogee in the 1990s, was not the sheer negation of the Neo-avant-garde period (1965-1984); rather, the differences between the two were a matter of emphasis. One was more this, the other more that. Stresses were moved – and at times they would be moved back to their original places.
Nevertheless:

Neo-avant-garde is more social
– New Wave is more individualistic

Neo-avant-garde is utopian
– New Wave is more disillusioned, punk

Neo-avant-garde is more sombre, it has a sense of mission
– New Wave is casual, playful

Neo-avant-garde`s use of media is analytical
– New Wave takes photographical innovations as a given

Neo-avant-garde is mostly black-and-white

– New Wave is often colourful, parts of it frequently painted or coloured in

and so on and so forth.

(Sándor Szilágyi, PhD, writer on art photography)

Art+Text Budapest is committed to support the presentation and promotion of Hungarian progressive photography in Hungary and abroad. In 2017, together with Fotókultúra BT, the gallery published the seminal work Neo-avant-garde Trends in Hungarian Art Photography, 1965-1984 by Sándor Szilágyi in English, and as part of its photographic programme it has organised solo exhibitions in Hungary (Gábor Kerekes, 2016; Csaba Koncz, 2018) as well as group shows abroad (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). The group exhibition presenting progressive photography between 1964 and 2005 at the Kepes Institute in Eger will take place to further extend this programme.

– András Balla, Péter Bányay, András Baranyay, Zsolt Péter Barta, Ákos Birkás, Imre Drégely, Ágnes Eperjesi, Miklós Erdély, Enikő Gábor, Zoltán Gazsi, Péter Gémes, Tibor Hajas, István Halas, Károly Halász, László Haris, Péter Herendi, Antal Jokesz, Gábor Kerekes, Csaba Koncz, György Lőrinczy, Dóra Maurer, Károly Minyó Szert, Attila Pácser, Géza Perneczky, Tibor Sóskuti, György Stalter, Tibor Szalai, János Szerencsés, Lenke Szilágyi, Sándor Szilágyi, István Szirányi, Bálint Szombathy, Balázs Telek, Péter Tímár, Gábor Tóth, György Tóth, László Török, Zsuzsi Ujj, Attila Vécsy, Magdolna Vékás, János Vető, László Vincze –

Concept: Gábor Einspach and Sándor Szilágyi
Curator: Gábor Rieder

Opening speech by Tünde Topor, editor-in-chief of Artmagazin
At the opening event János Vető will be playing the ukulele.

On view: 07. 09. – 06. 10. 2018
Opening hours: Tuesday-Saturday: 10 am – 6 pm

Supported by Nemzeti Kulturális Alap (National Cultural Fund of Hungary) and Kepes Institute

Special thanks to the following institutions which have kindly agreed to loan their works to us: Chimera-Project Gallery, MissionArt Gallery, Neon Gallery and Vintage Gallery

https://www.facebook.com/events/1836917159709897/