A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház tisztelettel meghívja Önt Az idő illúziója – Ruth Orkin (1921– 1985) című kiállítás megnyitójára 2023. október 10-én, kedden 18 órára.

Köszöntőt mond Baki Péter, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó ház igazgatója.

A kiállítást megnyitja: Anne Morin, a tárlat nemzetközi kurátora, a diChroma Photography elnöke.

Komoly kihívásokkal kellett szembenéznie annak a nőnek, aki a 20. század első felében filmkészítő szeretett volna lenni az Egyesült Államokban. Miközben a nők részt vettek az álomgyár nyersanyaggal való ellátásában, afelől nem lehetett kétség, hogy a termékek előállítói, vagyis azok, akik a kamera mögött foglaltak helyet, férfiak. Ruth Orkin (Boston, 1921. szeptember 3. – New York, 1985. január 16.) nem választhatta azt a pályát, amely iránt elhivatottságot érzett – legalábbis nem úgy, ahogy elképzelte –, és ez alapvető módon határozhatta meg fotográfiai munkásságát.

Mary Ruby némafilmszínésznő és Samuel Orkin, az Orkin Craft nevű játékhajók készítőjének egyetlen gyermekeként az 1920-as és 1930-as évek hollywoodi aranykorban nőtt fel. Tízéves korában kapta meg első fényképezőgépét, egy 39 centes Univexet. Bár elkezdett fényképezni, Ruth Orkin igazi szenvedélye a mozgókép, a filmkészítés volt.

Egy ideig küldöncként dolgozott a Metro Goldwyn Mayernél, és miközben ide-oda futkosott a részlegek között, mindig talált időt arra, hogy nézelődjön, az így nyert tudást pedig állóképeiben kamatoztatta. Az 1940-es évek elején, miközben riportfotográfiát tanult a Los Angeles-i City College-ban, olyan nagy képes magazinok számára készített fotóriportokat, mint a Life, a Look és a Ladies Home Journal.

A mozi heurisztikus ereje iránti lelkesedése azonban mindvégig ott munkált fotográfiáiban. Annak ellenére, hogy nem álmai hivatásának élt, Orkin igyekezett a film keretein belül dolgozni, olyan, a mozgó- és az állókép között elhelyezkedő nyelvet alakítva ki, amely két párhuzamos temporalitás között biztosít folyamatos párbeszédet.

Orkin képeit elemezve egyértelmű, hogy a mozi szelleme – mely a legkorábbi képektől kezdve változatos formákban jelenik meg életművében – belopódzik a képkocka apró repedéseibe, kettős mélységet hozva létre, amelyben megindul a mozgás: egy szikra, egy nyom, amely „filmes vagy időtartam-hatást” zár körül, egy szimulált időtartamot, mint amilyen a mozi egyik láthatatlan trükkje, mert hát végső soron mi a film, ha nem a mozdulatlanságból létrehozott mozgás művészete?

Orkin sorozatokkal, a mozgás felbontásával, megkettőzéssel, egyidejűséggel és szimultaneitással igyekezett a fotografikus kép időbeli tulajdonságait kombinálni a film szimulálása érdekében. Orkin vizuális nyelve a fotografikus kép és a film, a mozdulatlanság és a mozgás találkozásánál helyezkedik el. Fotóművészete egy olyan olvasztótégely, tér, amely visszaállítja az időt és a mozgást, és addig feszegeti a fényképészet nyelvének határait, amíg az be nem hódol az illúziónak és a mágiának.

Anne Morin

📸📸📸

AZ IDŐ ILLÚZIÓJA – RUTH ORKIN (1921 – 1985)

A kiállítás megtekinthető:

2023. október 11. – 2024. január 14.

Keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között.

Hétfőn és ünnepnapokon zárva.

Kurátorok: Anne Morin, Baki Péter

https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-az-ido-illuzioja-ruth-orkin-1921-1985

The Hungarian House of Photography – Mai Manó House cordially invites you to the opening of the exhibition The Illusion of Time – Ruth Orkin (1921–1985) on Tuesday, 10 October 2023, at 6 pm.

Words of welcome by Peter Baki, director is the Hungarian House of Photography – Mai Manó House.

Opening speech by Anne Morin, curator and director of diChroma Photography.

Pursuing a career as a filmmaker in the United States during the first half of the 20th century was an obstacle course for women. Women were engaged in feeding the factory of dreams, but not in making them, which meant that all careers behind the camera were unquestionably earmarked for men. Ruth Orkin (Boston, September 3, 1921 – New York, January 16, 1985) had to renounce her vocation, or at least redirect and transform it, and this setback would perhaps lead to definitively shaping her photographic work.

Orkin was the only child of Mary Ruby, a silent-film actress, and Samuel Orkin, a manufacturer of toy boats called Orkin Craft, and she grew up in Hollywood in the heyday of the 1920s and 1930s. She received her first camera, a 39-cent Univex, at the age of ten. Though she did start to take photos, Ruth Orkin’s real passion was for the moving image, for filmmaking.

She worked for a while as a messenger at Metro Goldwyn Mayer, moving quickly from one department to another and yet taking the time to let her eyes wander and learn many things that she would constantly put into practice in her still images. She was simultaneously studying photojournalism at Los Angeles City College in the early 1940s and embarked on a career as a reportage photographer for major illustrated magazines such as LIFE, Look and Ladies Home Journal, among others.

But what would remain always implicit in her work was her fascination with the heuristic power of cinema. And it was this lost opportunity to follow her vocation that would compel Orkin to work within its margins and invent a language at the juncture of the two genres, a language that lies in a middle ground between the moving and the still image, thereby leading to an ongoing correspondence between two parallel temporalities.

If we analyse Orkin’s work, it is evident that the ghost of cinema—which appears in a variety of forms from the outset of her early images—slithers into the tiny cracks of the frame to create a dual depth in the image, in which the flow of movement begins its tempo: a spark, an imprint that encloses a “filmic or duration effect,” a simulated duration which is like one of cinema’s invisible tricks, for is not film ultimately the art of movement produced from stillness?

To simulate film, Orkin strove to combine the temporal characteristics of the photographic image. Sequences, the decomposition of movement, duplication and simultaneity: her visual language lies at the juncture of the photographic image and cinema, at the crossroads of stillness and movement. Her photography is a melting pot, a space that restores time and movement, pushing photographic language beyond its limits until it yields to the power of illusion and magic.

Anne Morin

📸📸📸

THE ILLUSION OF TIME – RUTH ORKIN (1921–1985)

The exhibition is open to the public:

11 October 2023 – 14 January 2024

Tuesday – Sunday from 12 to 7 pm.

Closed on Mondays and public holidays

Curators: Anne Morin, Péter Baki

https://www.maimano.hu/programs/exhibition-the-illusion-of-time-ruth-orkin-1921-1985

https://www.facebook.com/events/588648456627633/