“Mindig is szerettem volna egy olyan kamerát, ami a szemembe beépítve, a pillantásommal exponál. Bár ez ma még a fantázia világa, a mobilomtól megkaptam azt a majdnem határtalan szabadságot, a korlátlan lehetőségek tárházát, amire vágytam. Az utóbbi időben szinte csak így fényképezek, ami egyfelől elkényelmesíti, felületessé teszi az embert, ugyanakkor megajándékoz a képcsinálás felhőtlen örömével. Naponta készítem ezeket a fotó irka-firkákat, mindennapjaim képnaplóját, a mobilt jegyzetfüzetként használom, képekben rögzítem a pillanatnyi külső és belső hangulatom. Nem igaz, hogy mobillal mindenki tud fényképezni, szerintem ezek „talált képek” csupán. Több ezer felvétel közül kiválasztani a jót, és átgondolt koncepció szerint rendszerbe illeszteni fontosabb, mint maga az expozíció. Nem beszélve arról, hogy mindez csak digitális adathalmaz, virtuális kép a telefonban.

Kinyomtatva lesz belőle tapintható, kézbevehető, kiállítható fotó.

HMJ Képek címmel 2022-ben az Artphoto Galériában állítottam ki 12 tablón 413 koncepciózusan válogatott mobilfotómat. Most, kiemelve az előző kiállításomból -kiegészítve az azóta készült új képekkel- a megítélésem szerint fotográfiailag értékes képeket, nagy nagyításokat állítok ki. A Mai Manó Házban 2009-ben bemutatott Csalóka látszat kiállításom digitális fényképezőgéppel készült, itt is nagy képeket állítottam ki, de ma már az Iphon és a nyomdatechnika fejlődésével a mobil képekből is készülhetnek nagyméretű kópiák.

A kisméretű, látszólag összefüggéstelen képeimből személyes, intim világom rajzolódik ki, és a nagyképek/kisképek szerves egészt hoznak létre. Privát létezésem dokumentumai a szelfik, általuk önsajnálat nélkül nyomon követhetem sebezhető, esendő testem, arcom változását. Az elmúlás, eltűnés, veszteség, gyász és az elengedés képeit laza füzérként illesztem egymás mellé, a befogadóra, a nézőre bízva, hogy milyen történetet kreál magában, magának, a kiállítást látva.”