Dritkol munkásságát valójában két téma határozta meg: az arc és a női test látványa. Ezek különböző stílusjegyekkel végigvonulnak munkásságán, több mint harminc éven keresztül. Dritkol első világháború utáni munkássága a modern cseh fotográfia alapjait jelentette, amely előkészítette az utat annak felemelkedéséhez helyi és nemzetközi szinten egyaránt.

Megnyitó: 2004. február 26-án, csütörtökön 19.00

A kiállítást megnyitja: Dr. Anna Fárová, művészettörténész és Stanislav Dolezal, a kiállítás kurátora

Dritkol munkásságát valójában két téma határozta meg: az arc és a női test látványa. Ezek különböző stílusjegyekkel végigvonulnak munkásságán, több mint harminc éven keresztül. Dritkol első világháború utáni munkássága a modern cseh fotográfia alapjait jelentette, amely előkészítette az utat annak felemelkedéséhez helyi és nemzetközi szinten egyaránt.

Megnyitó: 2004. február 26-án, csütörtökön 19.00

A kiállítást megnyitja: Dr. Anna Fárová, művészettörténész és Stanislav Dolezal, a kiállítás kurátora

Frantisek Drtikol: Tágra nyílt szemek

Frantisek Drtikol ezen egyedülálló vallomását az 1930-as évek elején, fotográfiai karrierje csúcsán vetette papírra. Pavla Stehnová átiratában a mű munkacíme: Párbeszéd a művészetről és a fotográfiáról. A szerző kézírásos javításaival, kiegészítéseivel és módosításaival ellátott 21 gépelt oldalból álló eredeti szöveg a Prágai Iparművészeti Múzeumban (UPM) található. A kéziratból egyértelműen kitűnik, hogy ez az átdolgozott példány szolgált a végleges szöveg alapjául, melynek Dritkol a Tágra nyílt szemek címet adta. A 29 fejezetre osztott szöveget méltán tekinthetjük Dritkol fotográfiai hitvallásnak, legalábbis ami az eljárásokat és műveinek megközelítését illeti. Ez a nyilvánvalóan végleges változat (mely több példányban létezik, és szintén az UPM archívumában található) számos ceruzával írt módosítást tartalmaz. Az eredeti szöveghez ragaszkodva, változatlan formában jelentettük meg, úgy, ahogyan azt a szerző a módosítások után hagyta. Apróbb javításokat kizárólag a nyilvánvaló gépelési hibák esetében végeztünk. A szövegből szemelvények először az UPM-ben 1972-ben rendezett Fotográfus Frantisek Drtikol, 1903 és 1935 között című kiállítás katalógusában jelentek meg 1972-ben Anna Fárová szerkesztésében, ezek később Dritkolról szóló különféle későbbi kiadványokban is megjelentek.

Jelen kiadásban minden fejezethez egy különálló képes oldal tartozik, legtöbb esetben Dritkol egy-egy fényképével, amelyet azért választottunk, mert a szövegben leírtakat tükrözi, vagy, mert megerősíti az alapgondolatot, amelyet a fejezet kifejt. Az egyetlen kivétel a Megkövesedett pillanatok című fejezet, amelyet egy Dritkoltól való vázlat illusztrál a jövő fotográfiáinak kompozícióira vonatkozó négy megjegyzéssel. A Néhány portré című fejezethez tartozó illusztrált oldalon ismert és ismeretlen emberekről készült kilenc portré látható, melyek a portré készítés különféle megközelítéseit hivatottak megjeleníteni. Az Egy vetett árnyék című fejezethez négy fényképet választottunk, így hangsúlyozva Dritkol munkásságnak az ezzel a jelenséggel foglalkozó részének jelentőségét.

A Tágra nyílt szemekben világosan megfogalmazott gondolatokon keresztül Dritkol azon műveit ismerhetjük meg jobban, amelyek akkor készültek, amikor Dritkol a modern portré fényképészetről tartott kurzusokat saját műtermében, különös tekintettel a portré, csendélet és aktfotózásra, amint ezt hirdetésében hangsúlyozta. Dritkol ezeken a kurzusokon a fő hangsúlyt a világításra, a jellemző tulajdonságokra és a beállításra helyezte. A kurzusokat saját prágai műtermében a Vodickova utcában tartotta egészen 1935-ig, ebben az időszakban minden idejét a tanításnak szentelte. Hivatásos fotográfusként számos előadást tartott, saját munkájának gyakorlati illusztrálásával, zsűri tagként pedig számos fotográfiai versenyen és kiállításon vett részt. 1924-ben az oktatási és művelődési miniszter kinevezte őt a prágai Állami Képzőművészeti Iskola kurátori testületének irányítása alatt működő a Portréfényképészet és Kinematográfia Szekció tagjának. Dritkol kidolgozta egy fotográfiai iskola tervezetét (1918 november 24-i dátummal), amelyet átdolgozott a második világháború után, amikor egy rövid ideig (1945-1946) a prágai Állami Képzőművészeti Iskolája professzora volt. 1946 február 20-án ezt a tervezetet a prágai Művészi Fotográfiai Szakközépiskola megalapítására tett javaslattá alakította át.

A Prága központjában lévő modern műtermében (1912-1935), melyben természetes felső megvilágítás nélkül dolgozott, számos híres személyiséget fényképezett le a világ minden tájáról. Közöttük volt Eduard Vojan, a Cseh Nemzeti Színházból. Eg Jirí Jenícekkel készült, Beszélgetés Frantisek Drtikollal című interjúban (Csehszlovák Fotográfia, 2/1955, p. 17) így emlékezik: Az valóban portrékészítés volt. Virginia szivart szívtunk és úgy fényképeztem le, amilyen volt. Ő beszélt, azután én beszéltem. Én szippantottam egyet a szivarból, azután ő szippantott egyet. Jó volt Vojant fényképezni. Nyugodt volt és higgadt. Ahogyan az elvárható valakitől, aki Virginia szivart szív!
Jelentős mennyiségű levelezés maradt fenn, melyben a fotográfus modelljei, például a festő Jan Zrzavy, a zeneszerző Bohuslav Martinu, T. G. Masaryk elnök és mások fejezik ki csodálatukat, nagyra becsülésüket vagy köszönetüket.

Dritkol munkásságát valójában két téma határozta meg: az arc és a női test látványa. Ezek különböző stílusjegyekkel végigvonulnak munkásságán, több mint harminc éven keresztül. Nagyban hatottak rá Félicien Rops, Eduard Munch, Franz von Stuck, Fernand Khnopff, Ludwig von Hofmann, Seurat és Fritz Endell festményei, az ő hatásukra készültek első fotográfiái. Rosettihez hasonlóan a női testet ő is a szépség hordozójának tekintette, és ezen felül a gondolatok és a lélek megtestesítőjének is. Dritkol termékeny fantáziája az emberi testet a legképlékenyebb fotográfiai anyaggá változtatta. A Müncheni Iskola (1901-1903) nem csupán az art nouveau hatásának befogadására tanította, hanem széles ismereteket nyújtott a vizuális művészetekről általában. 1913-ban Rembrandt egyik műve alapján készített egy nagy chiaroscuro akt sorozatot.

1920-ban a modell és a háttér viszonya megváltozott Dritkol műveiben. A háttér már nem sima, festett dekoráció volt, hanem térbeli kompozícióvá alakult. Az alak a kompozíciók részeként maga is azzá vált. A kezek és a lábak a kép vonalaihoz igazodtak. Ahogy a festett háttér kiegészítette az alakot, a test mozdulatai is követték a meghatározott, térben elhelyezett darabok kompozícióját. A test nem csupán a lélek öltözete volt, hanem maga volt a forma, az anyag, és önmagában a cél is, mindenféle irodalmi szöveg nélkül. A megvilágítás, maga a fény vált képeinek strukturális elemeinek egyikévé. A fény már nem a modell tökéletessé tételét segítő atmoszféra megteremtésére szolgált, hanem maga is a kompozíció egyik eleme lett, csak úgy, mint hangsúlyosan alkalmazott árnyék. Az 1920-as évek második fele, legalábbis az UPM gyűjteménye alapján, volt Dritkol élő modelleket megjelenítő fotográfiai munkásságának csúcspontja.

Dritkol 1930-tól kezdett saját készítésű kompozíciókkal és alakokkal dolgozni, amelyek azokat az élő modelleket helyettesítették, akiknek életereje fokozatosan eltűnt a fotográfiáiról, éppen úgy, ahogy a fotográfia jelentősége elhalványult Dritkol életében.

Frantisek Drtikol 1961-ben halt meg, fotográfusként szinte ismeretlenül. Az art nouveau és a fotográfiai színezési eljárások iránt megújult érdeklődés nyomán az 1970-es években ismét előtérbe került, ez időben kezdték életművének értelmezését is. Ma már tudjuk, hogy műveiben Dritkol nem csupán a világ minden részéről összegyűjtött művészi, irodalmi és filozófiai gondolatot oldotta fel, de sikerült mindezeket egyedülállóan továbbfejleszteni és kreatív módon közvetíteni.

Dritkol első világháború utáni munkássága a modern cseh fotográfia alapjait jelentette, amely előkészítette az utat annak felemelkedéséhez helyi és nemzetközi szinten egyaránt. Most, hogy fotográfiai életműve különféle publikációkon és kiállításokon keresztül széles körben ismertté vált hazájában és külföldön is, fontos, hogy a fotográfus saját írásai (jegyzetek, kommentárok, levelezés stb.) végleges formájukban is megjelenhessenek.

Anna Fárová és Stanislav Dolezal

Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Napfényműterem

Cím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: (1) 473-2666
Fax: (1) 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu
Látogatható: minden hétköznap: 14.00 – 19.00,
hétvégén és ünnepnapokon: 11.00 – 19.00