Az embernek a természethez való viszonyulását, a természetben létezését, illetve a természethez való alkalmazkodását az élelmiszer beszerzése, majd megtermelése határozza meg évezredek óta. Ez a létünk szempontjából szükséges tevékenység az idők folyamán, különösen az elmúlt évszázadban egyre inkább a természeti erőforrások tudatlan/tudatos pusztításával, az ökológiai egyensúly vészes megbontásával jár. Ezzel szemben gyakran jelentkezik a romantikus igény a természethez közeli, idillinek látszó családi gazdálkodás, végső soron a vidéki élet iránt. A paraszti, természetközeli világot megörökítő klasszikus zsánerfotót igyekszem egy kissé más szemlélettel megvizsgálni. Hogyan lehet másképp fotózni a vidéki életet? A folyamatos jelen, mint munkamódszer alkalmazásával a fotográfiában. Ezt mutatom be a készülőben lévő diplomamunkámon keresztül és annak folyamatairől beszélve. Kötetlen, akár interaktív beszélgetésre lehet számítani az előadásomon.