11.6 C
Budapest
Tuesday, September 27, 2022
Kezdőlap!újdonságGerhes Gábor: Az eltűnt idő nyomai

Gerhes Gábor: Az eltűnt idő nyomai

Gerhes Gábor megnyitószövege Deim Balázs Passing Time című kiállításához.

Hamarosan zárul Deim Balázs Passing Time című önálló kiállítása a szentendrei PhotoLab-ban. A Ferenczy Múzeumi Centrum új kiállítótere a térség fotográfusai számára nyújt kiállítási lehetőséget, és ezáltal erősíti a friss és progresszív művészeti ág jelenlétét a múzeum arculatában. A PhotoLab tereiben most Deim Balázs mutatja be új sorozatát, amely az idő problémájára fókuszál. A kiállítás még néhány napig, szeptember 11-ig látható.

 

Deim Balázs: Passing Time

Kurátor: Kopin Katalin

Helyszín, PhotoLab (Vajda Múzeum), Ferenczy Múzeumi Centrum

2022. 06. 18. – 2022. 09. 11.

Gerhes Gábor megnyitószövegét az alábbiakban közöljük:

 

 

EGY

A világ jelenségeken keresztül fogja fel önmagát!

Olyan nincs, hogy nincs! Olyankor a nincs a van, de ha a van sincs, akkor mi van?

 

Idő van. Tájm lesz!

Talán az idő, az ember által teremtett legabsztraktabb fogalom. Minden, ami egyszerre önmaga és önmaga ellentéte: egyszerre fenomén és metafora, fizika és metafizika. Az idő az, ami úgy van itt, hogy nincs itt, de ott sincs, ahol pedig van. Az idő maga az időtlenség. Külső idő és belső idő, énidő és szabadidő.

Végtelen, hogy közben véges; van kezdete és vége: alfája és omegája (vö.: „Az Időrabló mindent lát…” stb.)

Az időről beszélni előbb-utóbb fejfájást okoz.

Edmund Husserl az időtudat fenomenológiájáról 1904-5 között Göttingenben tartott előadásaiban – melyet később Heidegger rendezett egy igencsak kimerítő kötetbe – három féle időről beszél: 1. objektív időről, ami a természeti és kulturális történések közös ideje, továbbá 2. a szubjektív időről, ami az átélt időnek felel meg, s végül mindezek mögött: 3. a tudat idejéről, ami nem más, mint maga az időfolyam.

Szerinte a jelen felfakadási pontja soha nem egy elszigetelt atomi most – ami illeszkedne egyéb más atomi mosthoz –, hanem a most pillanatára eleve csak egy időfolyamon belüli módosulásként tekinthetünk. Egyébiránt Husserlnek köszönhetjük sok egyéb más között, az abszolút idő fogalmát is.

New Yorkban úgy van, hogy a múzeumban hozzáérhetünk például egy 11 millió éves hal fosszilis maradványához. Innentől egész mást jelent majd az idő, és vele együtt más lesz a létezés léptéke is.

Hölgyeim és Uraim!

Alighanem Deim Balázs eddigi legnagyobb szabású projektjében állunk. Deim Balázs fényképész, és a fényképész fényképeket készít, tehát fényképez. Fényképezni sokféleképpen lehet, de soha nem kerülhető meg a fény, meg az idő. Amikor fényképet rögzítünk, az időt rögzítjük. Deim Balázs is az időt rögzíti, de egyidejűleg közlekedik is benne. Hosszabb és rövidebb párhuzamos időben sétál, hosszabb és rövidebb időn át.

EGY PILLANAT!

7 idő, 7 fény, 7 kép.

Itt, a hetedik kép 1 másodpercig készült, az első pedig 31 millió, 449 ezer, 600-szor több másodpercig. Ennyi van egy évben. Aztán Újévkor kezdődik minden elölről a Himnusszal, hacsak nem máshonnan kezdjük a számolást.

Ha most csupán ezt a két időszakaszt nézzük, egy évnek már komoly tömege lehet. Ez idő alatt kollektívan teszünk egy kört a Nap körül, és ebből mindössze 70-80 jut, ha a legelejétől kezdjük és csak a végén szállunk ki, és ha szerencsénk van.

Ellenben az egyetlen másodperc emberi léptékkel alig észlelhető. A szív ritmusának alig egy taktusa, valójában töredék idő, ugyanakkor bőven elég arra, hogy örökre eltűnjünk a porondról.

Egy másodperc hagyományos fotográfiai értelemben is túl sok. Ilyenkor már nyugtalankodni kezdenek a dolgok a kamerában és a kamera előtt.

Minden más itt látható idő a kettő között oszcillál. Hétnapóraperc.

FÉNYCSAPDÁK. Azaz: ha a fényt megvilágítjuk, láthatóvá válik-e?

A Nap, anélkül, hogy tudta volna magáról, egy egész évet néhány lyukkal ellátott, belül feketére festett fémdobozban töltötte Szentendrén. Odakint egy éven át járt az idő, annyit látott amennyit megfigyelt. Csend volt; a kontemplációt egy fényérzékeny ipari termék végezte. A fény, a kép nélküli látvány tapasztalatát hozta létre számára.

Éjszaka is ott van a Nap!, mondja George Bataille.

Mikor hanyatt fekve tovább maradunk kint egy csillagos éjszakán, bizonyosan előjön ez: ha a világegyetem végtelen, a csillagokból jövő fény miatt miért nincs éjszaka is nappal? Létezhet-e az észlelt fény, annak fényforrása nélkül? A csillagok fénye valóban évmilliókkal ezelőtti távoli múlt fénymaradványainak szemünk felé tartó nyomai? Azaz valójában egy csík, egy lassan kihunyó véges szakasz, melynek forrása réges-régen halott? (Ezeket másnál korábban már kérdezgettem.)

Az emberi képzelet mindig is az egészet akarja.

Elképzelem magam, ahogy az évet egy camera obscura belsejében töltöm. Vagy inkább mindegyiket. A napfény a kozmosszal való egyetlen taktilis emberi kapcsolat. Ha úgy tetszik, a mindenség érinthető általa.

ÜTÖTT AZ ÓRA!

Az óra feltalálása tulajdonképpen megszűntette az idő lényegi tulajdonságait és annak szabad folyását. Ettől szakaszolhatóvá lett téve, fel lett osztva bizonyos egész számú azonos egységekre, és egy naponta kétszer önmagába visszatérő és önmagát ismétlő azonos ciklusok végtelen spiráljává butult, melyet nem győzünk folyamatosan korrigálni. Így, az idő megélésének szubjektív élménye nagyrészt odalett. Egy mechanikai szerkezet, mely egy mesterségesen konstruált algoritmussal látszólag az időt méri, valójában mániákusan újraidézgeti önmagát.

Lefényképeztem egyszer egy megállt órát, ami a képen éppen úgy nézett ki, mintha járna. Ha egy órán keresztül készült volna a felvétel, akkor sem lett volna különbség a pillanatképhez képest. Szándékosan a Megállt óra címet adtam neki a Megállt idő helyett. A múló idő fogalmának elértelmetlenítése, a dolgok időben való megtörténésének összezavarására a fényképezőgép remek eszköz. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. Így Pascal.

Hölgyeim és Uraim!

A fotográfiai gondolkodást mágnesként újra és újra áthatja valami kezdetekhez való visszatérés vágya, nem csak az analóg szemcsék végtelen kozmoszának metafizikája, hanem méginkább valami folyamatosan fenntartott kielégületlen melankólia, amely szünet nélkül kutatja, hátha meglesz, ami valahol, valamikor, valahogy kimaradt a nagy történetből. Mintha minden eddigi rögzített kép egyelőre még adósunk maradna valamivel…

Deim Balázs képei is ezt a vágyat hozzák kicsit közelebb nekünk, ő is tudja, hogy egyszer majd lesz egy kép, amire végre minden rákerül!

Most 18 óra __ perc van. Passing time has passing!

Gerhes Gábor

Balatonalmádi, 2022. június 17-én.

Elhangzott: Deim Balázs Passing Time című kiállításmegnyitóján. Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrum PhotoLab kiállítóterében 2022. 06. 17-én.

Darányi Zsolt
Darányi Zsolt
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>
Budapest
clear sky
11.6 ° C
13.3 °
11.2 °
93 %
1.5kmh
0 %
Tue
20 °
Wed
16 °
Thu
17 °
Fri
20 °
Sat
14 °

További friss hírek