A neoavantgárd testpolitikája és utóhatásai – beszélgetés

0
63

Beszélgetőtársak: Acsády Judit, Bán Zsófia, K. , Kürti Emese, . A beszélgetést Erhardt Miklós vezeti.

Eseteket, példákat, témákat keresünk, amelyekkel meg tudjuk ragadni a nők és a férfiak kapcsolatának dinamikáját és ezek utórezgéseit, a magyar neoavantgárd művészeti közegében. Természetesen keresgélhetnénk másutt is, a téma nagy, parttalan, és többé-kevésbé felderítetlen. De ehhez a szeletéhez legalább van némi történelmi rálátásunk, és van egy apropónk is: Érezze megtiszteltetésnek című kiállítása, mely a neoavantgárd fontos alakjához Pauer Gyulához, és az ő úgynevezett „szépségakciójához” kapcsolódik.

A beszélgetés tétje, ha mondható ilyesmi, hogy sikerül-e találni, tematizálni, tárgyszerűen meg- és kibeszélhetővé tenni néhány kérdést, amelyet a későbbiekben érdemes lehet kimunkálni és elmélyíteni. Reprezentatív példákat keresünk tehát, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek a példák mit is reprezentálnak.

***

Eperjesi Ágnes kiállítása a rendszerváltást megelőző gazdasági fellazulás időszakában, az 1985-ös évben megrendezett szépségkirálynő választással, annak képzőművészeti vetületeivel foglalkozik.

A szocializmus korszakában először rendezett esemény során fiatal női testek kerültek reflektorfénybe, amit megfejelt a „választás” és a „királynő” fogalmak bizarr szocialista kontextusa is – ezzel a verseny az egész országot foglalkoztató médiaeseménnyé vált. A versenyzők testét vásárra vivő vállalkozói szellem visszásságai miatt az esemény hamar botrányossá, aztán a királynő néhány hónapra rákövetkező öngyilkossága miatt tragikussá is vált. Mindezt még nem lehetett sejteni akkor, amikor Pauer Gyula a díjazottakról gipsz testlenyomatokat vett egy ú.n. szépségakció keretében. A gipszminta alapján a győztes Molnár Csilláról halála után bronzszobor is készült, ami a Nemzeti Galériába került. Jelentékeny műkritikusok támogatásával a szépség konceptualista kritikájaként vált az életmű kanonizált részévé. Noha a szobor és szépségakció egésze mindig is megosztotta a véleményeket, a művészeti világban csak az utóbbi időben jelentek meg azok a hangok, melyek Pauer vállalkozásához kritikusan viszonyulnak.

Eperjesi Ágnes új munkái azt járják körül, hogyan lehet erről a konkrét, és képzőművészeti szempontból is kényes témáról, az ábrázolás és a kép politikai természetét leleplező területről beszélni. Bemutatja egy fél évvel ezelőtti, nem nyilvános performanszának dokumentációját, melynek során a Nemzeti Galéria-beli szobrot vörös kifutószőnyegbe öltöztette, alkalmat teremtve ezzel arra, hogy a mai diskurzusban felerősödő kritikai szempontok fényében vegyük szemügyre a művet.

A retro-patinájú Fészek Művészklub Galériájában és Herman termében párhuzamosan rendezett kiállítás nemcsak a performansz efemer aktusát mutatja meg, hanem dokumentumok révén lappangó, kritikai hangsúlyokat is felerősít. Új művei révén kérdéseket tesz fel, új összefüggésbe állít, az új összefüggésekből műveket hoz létre, melyekkel véleményt formál.

Adamik Luca megnyitószövege

Kritika – index.hu
Kritika – ÉS
Kritika – wmn.hu
Kritika – Magyar Narancs
Kritika – Népszava
Kritika – Artmagazin

Kutatás – Punkt.hu I.
Kutatás – Punkt.hu II.
Kutatás – AICA konferencia
Kutatás – Artportal

Beszélgetés – A neoavantgárd testpolitikája és utóhatásai