– A szalonna, fekete! – állt elibém egy korosodó angol kliens….
– Hogyan kérem? – néztem rá tanácstalanul, mivel sem a kijelentést nem értettem sem azt hogy miért engem zaklat vele?
-Szerettem volna szalonnát enni reggelire de fekete az alja! -közölte türelmesen…..
-Meglehet néger disznó volt…-próbáltam felmérni humorérzékét…..
-Azt én nem tudom de az biztos hogy fekete az alja! replikázott…. menjen kostólja csak meg!
-Én ? -meredtem rá… én nem eszem ilyesmit!
-Hogyhogy nem eszik? -nézett rám kérdőn…
-Hát én zsidó vagyok! -feleltem pillanatnyi gondolkozás után….
-Zsidó? -méregetett….-nem néz ki zsidónak….
-Pedig eltekintve a származásomtól és a vallási meggyőződésemtől zsidó vagyok! Csak nem gond? -horkantam fel játékosan
-Nem isten ments! Semmi bajom a zsidókkal! -felelte kissé megszeppenve….
-Szóval akkor nem eszik disznóhúst! -puhatolózott tovább….
-Már hogy a kerek istenbe ne ennék! Nagyon szeretem! -vágtam rá és láttam arcán kezd kikönyökölni egy paradoxon….
-Hát akkor milyen zsidó maga, ha eszik disznót? -kérdezte vádlón
-Meglehetősen rossz zsidó….de ez belefér! -replikáztam mosolyogva
-Akkor végképp nem értem miért nem kostólja meg a szalonnát! – kérdezte elkeseredve
-Hát imént mondta hogy fekete! -válaszoltam
-Az hát szinte ehetetlen! -horkant ismét fel…
-Miért kostólnék meg egy ehetetlen fekete szalonnát? -kacsintottam rá…
-Fene a logikáját maga tényleg zsidó! -mondta nevetve majd elsétált fejcsóválva….
Címkék
angolbaconbalassadisznóphotorasszizmusszalonnazsidóSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
