Kincses Károly: Egy fényképező bankár

0
108

Szüksége van minden, magára valamit is adó országnak, annak kulturájának magányos nagy fároszokra, melyeknek fénye messzire világít, s százannyi kismesterre, akik elvégzik mindazt, amit a nagyok nem. Így teljes, kerek a dolog.

Egyformán fontosak ők, létük, munkásságuk egymást feltételezi, egyik a másik nélkül nem lenne. Most egy ilyen, alig ismert mégis jelentős fotográfusról szól az ének.
Az 1896-ban született , később, -ugye tudják miért- Surányi, 1906-tól takarékpénztári főtisztviselő volt, miként korának sok jó művésze, , , , meg még éppen annyian, hogy ezt véletlennek ne lehessen tekinteni. 1928-ban nevezték ki a Községi Takarékpénztár Andrássy úti fiókjának vezetőjénk. Igazán nem tekinthető hát véletlennek, hogy Schermann töltötte be hosszú évekig a Magyar Amatőrök Országos Szövetségének pénztárosi tisztét. Ez még csak hivatal volt. de amikor lehúzta a könyökvédőt, félretolta a nedvesített szivacsot tartalmazó kör alakú bakelit edényt, mellyel pénzszámláláskor nedvesítette ujjai végét, kezdődött az új élete. Fényképezőgépével járta a várost, finom fényeket, kis eseményeket látott meg és vett fel, amiket otthon, a fürdőszobában előhívott, s kezdődött a számára legfontosabb. Különböző nemeseljárások leírásait tanulmányozta esténként a banklámpa fényénél, ki is próbálta becsületesen valamennyit. A brómolajnyomatot, a pigmentet, a Höcheimer-féle guminyomást, az enyvnyomatot, a pinatípiát… mit tud mindezekről a ma fényképesze? Dolgozott camera obscurával, készített papírnegatívokat és a róla készült kontaktok is ismertek. Kisméretű, de mívesen kidolgozott képeivel sikereket aratott. 1908-tól fél évszázadon át majd száz kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön. Világkörüli útnak is elfogadnám azokat a városokat, ahol sikerrel szerepelt: 1926 Tallin (elismerő oklevél), 1929 Bécs, ugyanabban az évben Salzburg (oklevél), 1931 Boston, 1932 Los Angeles, 1934 Debrecen (bronzérem). Tevőlegesen vett részt a műkedvelő fényképészeti mozgalomban. 1912-ben lépett be a MAOSZ-ba, melyet a pénztárosi megbizatása okán már említettem. 1929-től örökös tiszteletbeli tagjává választották az akkor még igen potens, a fotográfia legjobbjait tömörítő szervezetnek. Képei biztosan megmaradnak, legalább is az a 120 darab, melyet a őriz, de ugyanennyire tartós az 1921-ben elindított jelentős civil kurázsit igénylő tette, illetve annak eredménye. A Trianonban frissen operált, félhullán heverő országban összefogott néhány amatőrtársával és saját költségükön megalapították, szerkesztették és kiadták a Fotóművészeti Híreket. 1929-ben így állt fel a lap vezérkara: Főszerkesztő Vydareny Iván, míg a szerkesztőbizotttság tagjai: Dr Ondrejovich Jenő, , Schermann József , Kankowszky Ervin és a kiadó hivatal vezetője Szöllősy Kálmán volt . Amit tudunk erről az időszakról, azt jószerivel innen merítjük. Külföldre is dolgozott, az Ausztriában megjelenő Die Galerie munkatársa.
Mutassanak nekem ma egy ilyen bankhivatalnokot. Kevéske megtakarított pénzemet az ő pénzintézetébe helyezem majd el..