Megnyitja: Keleti Éva, Prima Primissima-díjas fotóművész
A képeket bemutatja: Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője

* * * * *

Megnyitja: Keleti Éva, Prima Primissima-díjas fotóművész

A képeket bemutatja: Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője

* * * * *

Huszonöt éven át volt tanúja Tóth István fotóművész – sokunkkal együtt – egy örök nyugalomra szolgáló hely lassú elmúlásának. Ám következetes állhatossága folytán nem elégedett meg az egyszerű tanú szerepével, hanem fotográfiáiban megörökítette e művészi szempontból látványos folyamatnak a szakaszait. Ennek a hosszú fényképezési folyamatnak a válogatásából született meg ez a kiállítás. A tárlat egy olyan helynek a szentségéről szól, amely már nem tudott megbirkózni a jelenkori urbanisztikus létforma ostromával.
A nagyváradi Olaszi temető egyike volt azoknak a helyeknek, ahol magányban elgondolkodhattunk az emberi lét átmenetiségéről és törékenységéről. Olyan hely volt, ahol a természet hangja hagyta meghallani ezeknek a meditációknak a belső hangját is.
Ez a temető már nem létezik. A megszentségtelenítők és a buldózerek bevégezték a küldetésüket. Ma már csak az egekben, egyre rövidülő emlékezetünkben, a könyvekben és Tóth István művészetében létezik elevenen. A fekete-fehér felvételek érzékeny kifejezőereje finoman színjátszó félárnyékok és komor feketék
nyomasztó grafikuma között ingadozik. A sírhantok hallgatása még mélyebb most, hogy eltemették azokat a város zajának és nyüzsgésének közepette, de Tóth István képeinek hangja zengő és tiszta. A metafora varázsa által ezek a fotográfiák visszaadják egy szent helynek az értelmét, amivel a kezdettől felruházták, azt, amivel emlékeztet bennünket a lét alapvető hármasára: élet – halál – feltámadás.

Ramona Novicov