Loading Events

« All Events

  • This event has passed.

Társas magány – Pálfi Balázs fotókiállítása a Pinceszínházban

2010, November 29 @ 00:00 - 2011, January 18 @ 00:00 UTC+0

Free
plfi3_400.jpg

Pálfi Balázs Társas magány című kiállítása 2010 január 18-ig látható a Pinceszínházban, hétfő?péntek 11.00-19.00
„Reggel a metróban megint találkoztam azzal a középkorú férfival, ugyanazzal a rezzenéstelen arccal, ugyanott sétált el és állt meg, mint mindig. Megint láttam azt az idős hölgyet, aki minden délután, amikor hazafelé sietek, ücsörög ugyanazon a padon, mintha valami régi elfecsérelt pillanatot várna. Abból a régi bérházablakból ugyanaz a dallam szolt ma is mint minden este amikor a hűvös köveken elsietek alatta…

Pálfi Balázs Társas magány című kiállítása 2010 január 18-ig látható a Pinceszínházban, hétfő?péntek 11.00-19.00

„Reggel a metróban megint találkoztam azzal a középkorú férfival, ugyanazzal a rezzenéstelen arccal, ugyanott sétált el és állt meg, mint mindig. Megint láttam azt az idős hölgyet, aki minden délután, amikor hazafelé sietek, ücsörög ugyanazon a padon, mintha valami régi elfecsérelt pillanatot várna. Abból a régi bérházablakból ugyanaz a dallam szolt ma is mint minden este amikor a hűvös köveken elsietek alatta…
Tömeg. Tökéletesen idegen, hömpölygőn rezzenéstelen tömeg. És a tömeg legmélyén történetek, gondolatok, érzések, emlékek. Emberek történetei, emberek gondolatai, érzései, emlékei és pillanatnyi magányaik. Olyan magányok, melyek nem egy folyamat részei, nem egy lelki állapot részei, csupán villanások, alig érezhető és észrevehető villanások életünkben. Villanások melyek, pontosan ugyanúgy jelentkeznek ezer és ezer ember között, mint amikor teljesen egyedül vagyunk. Magányaink, amik a nagyváros forgatagában is ránk törnek, amikor körülvesz minket ez a tökéletesen idegen hömpölygő, lelkileg rezzenéstelen tömeg. Mikor elsétál mellettünk a reggeli metrón az a férfi rezzenéstelen arcával. Mikor egy padon ülve valami régi elfecsérelt pillanatot várunk, vagy amikor esténként meghalljuk azt az emlékezetes dallamot úgy, hogy azok is hallják, akik bérházunk ablaka alatt sétálnak a hűvös köveken.”

Gyermekéveiben a rajzolás, faipari tanulóként egyre inkább a fotózás művészete vonzotta. Szakkönyvekből ismerkedett a technikákkal, tanulmányozta a nagy mesterek fellelhető munkáit. Leginkább Elliott Erwitt képeinek mélysége, hangulata, pillanatszerűsége nyűgözte le. Első fényképezőgépét középiskolai ösztöndíjából vásárolta. Arra törekedett, hogy minél több területen kipróbálja magát, a fekete-fehér dokumentarista képek állnak hozzá legközelebb.
„Szeretném ezt a hagyományos műfajt a saját szemszögemből megközelítve tovább vinni munkámban, emberi érzéseket, gondolatokat, a mindennapi élet pillanatait, hangulatváltozásait figyelve.” Ne haladjon el vakon az élet mellett!

Details

Start:
2010, November 29 @ 00:00 UTC+0
End:
2011, January 18 @ 00:00 UTC+0
Cost:
Free
Event Category: