Kiállítás a Mai Manó Ház André Kertészről elnevezett termeiben

Helyszín: Mai Manó Ház
1065 Budapest
Nagymező utca 20.

Zártkörű megnyitó!

A kiállítást megnyitja: S. E. M. Philippe Zeller, Őexellenciája rendkívüli és meghatalmazott nagykövet

A kiállítást a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből válogatta Kincses Károly.

Kiállítás a Mai Manó Ház André Kertészről elnevezett termeiben

Helyszín: Mai Manó Ház
1065 Budapest
Nagymező utca 20.

Zártkörű megnyitó!

A kiállítást megnyitja: S. E. M. Philippe Zeller, Őexellenciája rendkívüli és meghatalmazott nagykövet

A kiállítást a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből válogatta Kincses Károly.

Esterházy Péter írta “Nem mindenkinek, de Rozsda Endrének van legendája. Az első magyar szürrealista. A magyar művészettörténet nagy ismeretlenje. Breton barátja, Picassóné legjobb magyar tanítója. Rozsda, aki még látta Bartók kezét, és ez megváltoztatta az életét. Európai Iskola, Max Ernst, Párizs, párizsi emberünk…”
Nem mindenkinek, de a jeles írónak hiszünk.
Rozsdát eddig elsősorban festőművészként ismertük, ám halála után a Magyar Fotográfiai Múzeum Párizsból megkapta a művész teljes fotós hagyatékát, több mint húszezer képet, negatívot, diát. Ezek megismerése után jutottunk arra a felismerésre, hogy fotográfiáiban a festészetével egyenrangú életműre bukkantunk. Ezért mutatjuk most meg Rozsda életművének az eddig csak sejtett, de részleteiben nem ismert szeletét, fotográfusi ténykedését. Tesszük mindezt abban a meggyőződésben, hogy az igazi művész elsősorban nem a kifejezésre választott technikán, eljáráson keresztül ismerszik meg, hanem az idea-ihlet- megvalósítás-megmutatás teljes folyamatában. Ebben az esetben pedig szinte mindegy, hogy a művészi ideát alkotássá sűrítő ihlet nyomán milyen eszközökkel, formákban valósul meg a művészi kép.
Kincses Károly

Rozsda Endre

1913-ban született Mohácson, 1999-ben halt meg Párizsban.

1930-ban Budapestre költözött, majd két évvel később Aba Novák Vilmos tanítványaként annak szabadiskolájában tanult festészetet. Sikeresen indult pályája – 22 évesen már kiállít és egyik képét maga Petrovics Elek a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója veszi meg – 1938-tól Párizsban folytatódik, a Montparnasse-on bérelnek műtermet. Itt kerül kapcsolatba a francia szürrealistákkal Tanguy-val, Miro-val, Max Ernst-tel és másokkal, mégis inkább csak a szürrealisták kínálta “szellemi ösztönzést, izgatottságot” használja ki, ténylegesen nem csatlakozik a csoporthoz.
Sajátosan egyéni vizuális nyelvezetet alakít ki.

Tanít is, növendéke nem más, mint Picasso későbbi felesége, Francoise Gilot.
Közeli ismeretségbe kerül az akkori párizsi művészvilág legkiemelkedőbb személyiségeivel, számára közöttük is legfontosabb André Breton barátsága.
1939-1941-ig a L’ École du Louvre hallgatója lesz, ez idő tájt állítanak ki Barta Lajos szobrász barátjával a rue Scoelchercherben.
1943-ban visszatérnek Budapestre, majd a háború után 1945-ben Mezei Árpáddal, Pán Imrével, és másokkal megalapítják az Európai Iskolát, mely művészeti csoportosulás 1949-ig működik.
1956-ban a határon átszökve barátjával Párizsba menekül és ott telepszik le végleg.
1979-ben a Montmartre híres műterem házába a Bateau-Lavoire-ba költözik. Élete végéig folyamatosan részt vesz – elsősorban szürrealista hangvételű – kiállításokon, díjakat kap, idős korában is aktívan dolgozik.

A főként festőként ismert Rozsda Endre fotográfiai életműve csak halála után, hagyatékát áttekintve került napvilágra és a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményébe.
1938-tól, a budapesti kezdetek után Párizsban folytatódik művészi pályája. Itt kerül kapcsolatba a francia szürrealistákkal Tanguy-val, Miro-val, Max Ernsttel és részt vesz a pezsgő művészeti életben. André Breton barátsága is meghatározó élménye életének. Tanít is, így ismeri meg Francoise Gilot-ot, akivel életük végéig barátok maradnak.
Rozsda Endre művészetét gyakran sorolják a szürrealizmushoz, ő maga voltaképp sohasem csatlakozott az irányzathoz mint művészeti mozgalomhoz. Ugyanakkor gondolkodásmódjában – nyilatkozatai világosan utalnak erre – tagadhatatlanul jelen van a szürrealista alkotókra is jellemző keresés mozzanata, amely egy mögöttes valóság feltárására irányul. Csakhogy Rozsda számára a szürrealizmus nem annyira végcél, mint inkább egy lehetőség arra, hogy ez a másik, immár határait vesztett valóság kitáruljon.
Fotográfiáin fellelhetőek festményeinek meghatározó elemei, játék a fénnyel, a tér- és idősíkok egymásmellettisége, az álomszerű kavargás.
Színes és fekete-fehér képeit nemcsak a kiállító terem falain, hanem a megjelenő albumot végiglapozva is megnézhetjük.
Művei megtalálhatók többek között francia, lengyel, amerikai és magyarországi gyűjteményekben, múzeumokban. Az utóbbi években, New Yorkban (2002.), illetve Rómában, a Palazzo Falconieriben (2004.) rendeztek reprezentatív egyéni kiállításokat festményeiből.