A mi fiaink fiainak. Fotóesszék a mexikói cigányokról

A kiállítást megnyitja:
José Luis Martínez, Mexikó nagykövete
Torbágyi Péter, szociológus a mexikói cigányság történetének kutatója

A kiállítás megtekinthető
2004. október 29. – 2004. december 9. között
minden hétköznap 14 és 19 óra
hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra

A mi fiaink fiainak. Fotóesszék a mexikói cigányokról

A kiállítást megnyitja:
José Luis Martínez, Mexikó nagykövete
Torbágyi Péter, szociológus a mexikói cigányság történetének kutatója

A kiállítás megtekinthető
2004. október 29. – 2004. december 9. között
minden hétköznap 14 és 19 óra
hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra

A kiállítás egy különleges gyűjteményt mutat be. A mexikói fotóművész Lorenzo Armendáriz, aki maga is cigány származású, 1994-től kezdte el a mexikói roma és a ludar cigány etnikumok életéből vett mozzanatok fotódokumentálását, miután megnyerte a Fiatal Nemzeti Alkotóművészek (FONCA) ösztöndíját. Kutatásának célja az volt, hogy képriport formájában rögzítse történetüket, hogy ne fordulhasson elő, mint írja, “a mi fiaink fiai már nem fogják tudni, hogy kik is vagyunk…”
Fontos tudunk, hogy Mexikóban a cigányokat húngaros-nak, azaz magyarok-nak hívják.
A mai jelentős mexikói roma etnikum nagy része Magyarországról érkezett az első nagy emigrációs hullámmal az 1890-es években. A későbbiek során Romániából, Görögországból, Spanyolországból és Lengyelországból is áttelepültek, hogy aztán az Amerikai Egyesült Államokba emigrálhassanak.
Amikor a mozgókép-vetítés megérkezett Mexikóba, mind a roma mind a ludar cigányság ebben találta meg generációkon át legfőbb megélhetési forrását. Ez a találmány először öszvérháton majd kocsikon eljutott az ország legeldugottabb helyeire is.
A nyolcvanas években kezdődött el ennek hanyatlása, a video és a parabola antennák elterjedésével. Ettől kezdve új megélhetési alternatívák felé kellett nézniük: a romák inkább a kis- és nagygépek javítására és autók adás-vételére hajlottak, míg a ludárok hagyományos művészi indíttatásukhoz hűen a vetítősátrakat vándorszínházzá alakították át. Ők ma is folytatják az ősi hagyományokat, utcai mutatványosok, medve- és majomtáncoltatók a városokban, kamatoztatják mágusi, látnoki, jós, bohóc és utánzó képességeiket.
Lorenzo Armendáriz fotóesszéit kiegészítik a helybéli, főleg az idősebb generáció tagjaival folytatott beszélgetései, megőrizve az ott élők emlékeit, anekdotáit. Kutatásához alapul vette a családi fotóalbumokat és a helybéli fotóarchívumok anyagát is. Érdeklődési körébe tartozik a cigány és a mexikói kultúra együttélésének vizsgálata a Guadalupei Szűz kultuszában, a vándorcirkuszosok valamint az utazó mozik.
A kiállítás a jövőben folytatódó alkotóműhely első állomása lehet, amelynek célja, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a cigányság problémái iránt érdeklődők között.

Lorenzo Armendáriz

1961-ben született Matamorsban, Tamaulipasban
A Mexikóban élő különböző nemzetiségi csoportok fényképezésére specializálódott.
Fotográfusként dolgozott kilenc évig az Őslakosok Országos Intézetében Instituto Nacional Indigenista, ahol 39 mexikói és guatemalai őslakos népcsoportot örökített meg.
1994 óta a mexikói cigányok életét megörökítő fotográfiai sorozaton dolgozik, amelyért elnyerte a Nemzeti Kulturális és Művészeti Alapítvány Fondo Naional para la Cultura y las Artes Fiatal alkotók Jóvenes Creadores ösztöndíját.
1994-95-ben, valamint a Program Projektek Fejlesztéséért és Kulturális COINVESTMENTS Programa de Fomento a Proyectos y Coinversiones Culturales ösztöndíját 1995-96-ban.
1997-98-ban elnyerte a Városi Kultúrák és Közösségek Fejlődéséért Program Programa de Apoyo a las Culturas Municipales y Comunitarias ösztöndíját.
Számos kitüntetést kapott, a legfontosabbak az 1995-ben Havannában elnyert a Hegy kulcsa La Llave del Cerro című kortárs fotográfiai biennálé El Habanero-díja és az Abalardo Rodríguez Antes III. Nemzetközi Kiállítás fődíja.
1995-ben elnyerte a Mexikóvárosban rendezett VII. Fotográfiai Biennálé az AQUISITION díját is. Rendszeresen dolgozik országos napilapoknak és magazinoknak, fotográfusként jegyzi
Az ősi nép című kötetet. Műveit többek között olyan gyűjtemények őrzik, mint a Párizsi Nemzeti Antropológiai Múzeum néprajzi gyűjteménye.

Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház

Cím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: (1) 473-2666
Fax: (1) 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu

A Magyar Fotográfusuk Háza – Mai Manó Ház kiállítótereinek nyitva tartása:
Minden hétköznap: 14.00 – 19.00
Hétvégén és ünnepnapokon: 11.00 – 19.00
Telefon: (1) 473-2669
Fax: (1) 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu