Az erdő fái nem foglalkoznak azzal a zajos, fullasztó, városi léttel, amiben mi, emberek próbálunk meg élni, sőt, gyakran túlélni. A fák teszik a dolgukat, azt, amit egy felsőbb energia egykor szelíden beléjük kódolt.

Az erdő fái nem foglalkoznak azzal a zajos, fullasztó, városi léttel, amiben mi, emberek próbálunk meg élni, sőt, gyakran túlélni. A fák teszik a dolgukat, azt, amit egy felsőbb energia egykor szelíden beléjük kódolt.

Folyamatosan és szinte észrevétlenül mozgásban vannak, változnak, lélegeznek. Mialatt az ember által alkotott világban folyamatos a kilátástalan hajsza, az elidegenedés, a háború és az állandósulni látszó pénzügyi, gazdasági válság, itt, a fák között mindez távolinak tűnik. Ez a messzi, ősi nyugalom mindent magába foglal és csendesen körülöleli azt, aki ide belép. A csendet keresem én is ezeken a helyeken. A csendet, ami elűzi belőlem a kósza zajokat és segít újra összerakni a széthullott darabjaimat. Keresem a végtelent és keresem a kezdeteket. A saját kezdeteimet. Keresem az érintetlent, az időtlent. Ha a fák területére lépek, akkor átadhatom magam ennek a nyugodt keresésnek, és egy időre lemondhatok az ember alkotta világról. Ilyenkor hirtelen létrejön körülöttem egy új tér. A vágyott, végtelen tér. Ekkor kezdhetek el igazán lélegezni, és úgy érzem, együtt lélegzem a fákkal. Közben mintha a fák figyelnének rám és évmilliós bölcsességgel hallgatnák a szótlanságomat. Egy eltűnő világ néma tanúi ők. Folyamatosan keresem őket, a természet kapuit, hogy aztán nyugodtabban térhessek vissza oda, ahonnan újra és újra ide menekülhetek.

Kovalovszky Dániel

A fotográfia egyik titka éppen abban rejlik, ahogy a látható világot fényképpé téve mutatja meg a láthatatlant: a rejtőző összefüggéseket, érzéseket, álmokat, vágyakat, kérdéseket …

Kovalovszky Dániel kiállításában az erdő fái között lévő láthatatlan és egyszersmind érezhető varázslatot örökíti meg, a mindenekben létező csöndet. Fákat, amelyek évgyűrűkben mért életükben a folyamatos és szinte észrevétlen változások zajtalan egymásutániságában léteznek. Erdőket, ahol nem a most törvényei a mérvadóak, ahol az idő sem pillanatokban mérhető, más a dolgok ritmusa és a létezés magáért valóan mutatkozik meg.

Kovalovszky Dániel erdő-portréiban megismerhetjük azok különböző arcait, a fatörzsekben megőrzött történések nyomait és mindazt, ami a természet rendjének évszázados megmutatkozása.

Megmutatja az ő szigetét. Azt, ami mindannyiunknak van, még ha különbözik is egymástól. Mert mindenkinek van egy hely, tevékenység, ahová megtér, ahol megpihen, otthont lel és távlatokat nyit önmaga számára. Ahol a csendben önmagára figyelve megleli saját belső ösvényeit is és megérintheti a végtelent.

Csizek Gabriella
a kiállítás kurátora

Megtekinthető: 2013. január 25 – március 3.
minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén 11-19 óra között.