A kiállítást megnyitja: Csizmadia Alexa művészettörténész
A kiállítás kurátora: Somosi Rita

***

A kiállítást megnyitja: Csizmadia Alexa művészettörténész

A kiállítás kurátora: Somosi Rita

***

Rizmayer Péter videó munkái a táj egyes elemeiből építkeznek, a természetbe való beavatkozás nélkül. Az alapelemekre /tűz, víz, föld, levegő, idő/ koncentrál, s a rájuk jellemző folyamatokkal igyekszik rávilágítani az univerzumban elfoglalt jelentőségükre. A Panel contemporary mostani kiállításán először kerül sor az elemekkel foglalkozó videóinak együttes bemutatására, ezért is kapta a kiállítás az Imago mundi (A világ tükörképe) elnevezést. Rizmayer munkáinak visszatérő motívuma a tájkép, a plein air felvételek. Az elemek fókuszba helyezésével a természet erőire, többarcúságukra koncentrál, s újrafelfedezésre invitál, hogy megtaláljuk a bennük rejlő harmóniát és szépséget, közelebb kerülvén az ideájukhoz.

A Breath című alkotásban minden egyes alkalommal a művész lehel életet a tájképekbe. A kamera optikájának tisztulása által más-más képet kapunk, s a táj/kép, mely a környezet paraméterei szerint változik, mintegy önmagát hívja elő.

Az Egyensúly párhuzamosan vágott felvételeit a gravitáció generálta: a vele való küzdelem. A mozgástanulmányként is felfogható videóban a lécre (mozgásra) helyezett kamera képén úgy tűnik, mintha kicsúszna az egyensúlyozó alól a talaj. A mozgás relativitásával szembesülünk: a mozdulatlan föld mozgásba lendül a lécen egyensúly állapotában levő (de mozgó) kamerával felvéve.

A Flow című munkában az önmagától sodródó csónak a víz felszínén siklik, miközben víz tölti ki az alját. „A csónak az élet fennmaradásának egy lírai motívuma, s a Föld is egy nagy csónak, melyben együtt sodródunk az előre nem látható célunk felé.”- vallja a művész. Korábbi munkáiban az egyik perspektíva fordult át (égett bele) a másikba, itt a csónak aljának síkja (a víz) válik térré, amikor az újabb csónak halad el benne. Amint a csónak ellebeg a csónakból, a tér visszaugrik újra a síkba, a csónak alja már nem egy teret nyit meg, hanem újra a víz síkján lebeg.

A ház az ember alkotta világ elsődleges alkotóeleme. Az Imago mundi videó munkában egy zárt belső térben elhelyezett ház ég le, s az égés során feltárul a végtelen természet. A tűz az, amire a technikai civilizáció fejlődése épül, és ami által egyre távolabb kerül az ember a kiindulópontjától, a természettől. A videóban a tűz utat nyit a természetbe, megmutatja, hogy honnan jöttünk és hogy még van visszaút. A doboz belsejében a kép az enyészpontos reneszánsz perspektívát követi, ami az égés során átalakul levegőperspektívává.

A Time tondo elnevezésű alkotásban az óra mutatója jár, mégsem mozdul el a helyéről. Az idő múlik, de nem telik. A táj veszi át az idő mérését szolgáló forgást, amiben az idő számításának az archetípusa is megjelenik, a bolygók mozgása, a Nap felkel és a hegy (amiről a kilátás nyílik) árnyékot vet a földre. Az időmérés a kozmikus méretekig tágul, az egyik legkisebb és a legnagyobb dimenzió halad egymással párhuzamosan.