A romák elleni fegyveres támadások túlélőiről szól Turay Balázs fotókiállítása, melyet a FUGA Budapesti Építészeti Központban láthatnak az érdeklődők 2012 március 8-tól 27-ig.

A romák elleni fegyveres támadások túlélőiről szól Turay Balázs fotókiállítása, melyet a FUGA Budapesti Építészeti Központban láthatnak az érdeklődők 2012 március 8-tól 27-ig.

A roma családok és közösségek elleni fegyveres támadások befejeződése óta két és fél év telt el. Ez alatt az idő alatt a legtöbb család megértette, hogy kevés külső segítségre számíthat a társadalom, vagy az állam részéről. A túlélőknek, családjaiknak és a roma közösségeknek azzal kell szembesülniük, és azzal kell megküzdeniük, hogy történhet bármi, érheti őket bármilyen tragédia, leginkább csak magukra számíthatnak. A támadásokat nem követte konzisztens rehabilitációs program kidolgozása, mely valóban hosszú távú és személyre, közösségre szabott segítséget nyújthatott volna az érintetteknek. Ez pedig azért probléma, mert sem az áldozatok, sem a többségi társadalom nem részesülhet abból a talán katartikusnak nevezhető élményből, mely a gyilkosságok után a közösen elvégzett gyászmunkát kísérhette volna. A családok nem csak a támadások során maradtak egyedül, hanem a gyász során is. Mi pedig csak asszisztáltunk ehhez az elmúlt években.
A kiállítás képei a támadások után eltelt időben készültek a túlélőkről, és a helyszínekről. Turay Balázs fotográfus két és fél évvel ezelőtt kezdte felkeresni a támadásokban érintett családok többségét. A látogatások során a nap a családtagokkal való ismerkedéssel, beszélgetéssel telt – időnként jegyzeteléssel, időnként képek készítésével. Alapvetően egy fotósorozat elkészítése volt a cél, de ez az idő haladtával valamelyest módosult, mert, ahogy a szerző mondja „vannak dolgok, amiket nem kell, és nem is lehet lefényképezni. Szerencsésebb figyelni, kérdezni, mint folyton folyvást állítani, a családokkal, és a trauma feldolgozásukkal kapcsolatos sokszor téves prekoncepcióinkra igazolást keresni”.
Jelen kiállítás nem érinti a gyilkosság sorozattal kapcsolatos tárgyalást, illetve a vádlottakat, mert alapvetően a túlélőkre koncentrál. Velük kapcsolatban úgy kíván állást foglalni, hogy lehetővé teszi, hogy saját szavaikkal mondják el azt, amit az eseményekre visszatekintve és a magukban hordozott fájdalommal kapcsolatban a legfontosabbnak tartanak.