Az idei Szimbiózis Fesztivál kiemelkedően izgalmas fotós programja lesz a Podlupszky Mihály 1950-es évekből származó fotógráfiáinak bemutatója a regifotok.hu gondozásában. A kiállítás 2013. május 11-én 14 órakor nyílik a Fogasházban.

Egy rendkívüli fotográfus és egy hagyaték különös története

„Jócskán eleredt az eső vasárnap hajnalban, mikor az egyik budapesti bolhapiacon fotónegatívokra leltem. Egy nylonon hevertek a sárban, felvágatlan kisfilmek papírdobozban, rollfilmek borítékokban. Talán a régiséges ‘kolléga’ is érezte, ha nem alkuszunk meg, a víz fog győzni. Megalkudtunk.

Az idei Szimbiózis Fesztivál kiemelkedően izgalmas fotós programja lesz a Podlupszky Mihály 1950-es évekből származó fotógráfiáinak bemutatója a regifotok.hu gondozásában. A kiállítás 2013. május 11-én 14 órakor nyílik a Fogasházban.

Egy rendkívüli fotográfus és egy hagyaték különös története

„Jócskán eleredt az eső vasárnap hajnalban, mikor az egyik budapesti bolhapiacon fotónegatívokra leltem. Egy nylonon hevertek a sárban, felvágatlan kisfilmek papírdobozban, rollfilmek borítékokban. Talán a régiséges ‘kolléga’ is érezte, ha nem alkuszunk meg, a víz fog győzni. Megalkudtunk.

Az anyag bekerült a többi közé, szép lassan elkezdtem feldolgozni. Segített néhány olvasható helységnév a dobozokon, a fotók alapján a korszak is meghatározható volt. Javarészt az 1950-es években készültek a Felvidéken, néhány faluban a Garam alsó folyásához közel. Kicsind, Garamkövesd, Bajta, Halemba. Esküvők, keresztelők, egyházi és kommunista ünnepek, névnapok, elsőáldozók, karácsonyok. Igazolványképek. Névnapok, mezőgazdasági munkák, bányászok, útépítés, méhésztalálkozó és szövetkezeti gyűlés stb., stb. Mindezen témakörök leképezve egy jó kezű, jó szemű ismeretlen fotográfus által.

A negatívokat szkenneltem, retusáltam, és persze a kedvenceket – sok ilyen volt –, elkezdtem feltölteni a www.regifotok.hu weboldalamra, illetőleg ennek az oldalnak az egyik közösségi site-on hasonló néven szereplő változatára. Gyönyörű képek minimális információval.

De mit is tesz, hogy mi már az információs társadalom gyermekei lehetünk? Hogy ez jó vagy rossz, én eldönteni nem tudom. De a képek néhány hét alatt ‘hazataláltak’. Izgalmas, érdekes, sokszor megható kommunikáció kezdődött egy régi fotókat bemutató közösségi oldal és a bemutatott közösség tagjai között. A képeken szereplő emberek, hozzátartozóik és leszármazottaik egyre többen fedezték fel a fotókat a világhálón. Segítettek beazonosítani személyeket, helyszíneket, időpontokat – és persze segítettek beazonosítani a fotós személyét is.

Podlupszky Mihálynak hívták, Garamkövesden született, sajnos már nem él. Sokoldalú, tehetséges, több irányban nyitott emberként ismerték, aki egyebek mellett imádott, és nem mellesleg, tudott is fényképezni. Ő volt a faluban a ‘fotós’, akinek volt fényképezőgépe és értette is a mesterséget. Ha hívták, szívesen elment fotózni családi eseményeket, ünnepeket, évfordulókat. De saját maga számára is fotózta a környezetében zajló történéseket, érdekelték az emberek, akik között élt, a korszak, amelyben élt. Felhasználva tehetségét élt a lehetőségével, hogy egy ritka bensőséges, sokszínű fotóanyagot készítsen egy viszonylag zárt közösség életének közel egy évtizedéről.

Ezekből a fotókból kerül bemutatásra egy szűk válogatás.”