3.9 C
Budapest
Tuesday, March 19, 2024

Dr. Szász János: A vályogtól a panelig – Galéria

A frissen jogi diplomás Szász édesapja katonai rangja miatt nem praktizálhat, ezért gyermekkori szenvedélyét követve reklámgrafikusnak áll, majd fotográfiát kezd tanulni. 1957-től készít művészi  igényű képeket. 1958-ban belép a vidék legjelentősebb fotóműhelyébe, a Mecseki Fotóklubba; amatőr és félamatőr fotószalonok rendszeres kiállító művésze New Yorktól Új Delhi-ig. 1958/59 különösen zord telén kezd el hóviharban emberalakokat megörökíteni. Az emberi forma ilyetén korai absztrahálása, azt kompozíciós elemmé emelő fotográfiái nemzetközi értelmezésben is jelentősek, csakúgy, mint a környezetét ritmusra redukáló, innovatívan kontrasztos munkái.

1958-től a Pécsi Tervező Vállalatnak dolgozik fotográfusként: a sors fintora, hogy felül kell emelkednie a rendszer iránt érzett ellenszenvén, és épp a rendszer új épületeiben kell megtalálnia a szépet vagy az örökkévalót. 1960-ban felkérést kap az ellentétes folyamat dokumentálására:  a Műszaki Kiadó megbízza, hogy megörökítse eltűnő félben levő népi építészeti értékeket. A 15 éves munka eredménye a “Népi Építészetünk Nyomában” c. kötet (1976), mely hazai és nemzetközi díjjal is kitüntetett (“Szép Könyv”, Lipcsei Könyvvásár díja), forrásértékű könyv.

A pécsi és vidéki útjai során végig nyitva marad a téma – egy, a tájon áthaladó ember, ablakból látott lovaskocsi, homokra vetülő árnyék – iránt. Magánya művészetébe is beszüremlik: “A képein az emberi alak szinte mindig egyedül szerepel” – ahogy a művészettörténész Colin Finlay fogalmazott londoni kiállítása (2012) megnyitóján.  “Csakúgy, mint a megbízásból készített fotóin, a privát, művészeti kísérletezésein is az absztrakciót mint célt fogalmazta meg, ám úgy, hogy az emberek, a tárgyak vagy a táj nem oldódik fel-tűnik el teljesen. Képei töredezett valóság-szilánkok.” (Weltkunst, DE)

Munkáját könyörtelenül szigorúan komponált, tökéletesen exponált és tűéles negatívok kísérik, ám csupán mint kiindulópont: valójában a sötétkamrában születnek képei. Éjszakánként a 3 nm-es, a családi fürdőszobából kialakított sötétkamra volt az alkotómunka és az önkéntes visszavonulás terepe.  Korlátozott eszközei – hasonlóan közép- és kelet-európai társaihoz – csak további inspirációt adtak az innovációhoz.  “Neveltetésem és életfelfogásom alapján ekkor vált bennem a soha le nem írt, nem ‘deklarált’, de mindmáig következetesen megvalósított élet-alapelvvé: ‘NEM FELADNI!’ ” – írja. Vegyszert csempész Bécsből, melyből saját fejlesztésű keveréket készít: ezt ecsettel, szivaccsal, vagy akár folyó víz alatt applikála a fotóra. Helyszűke okán a kész fényképeket két farostlemez közé helyezi, erre munka közben ráül, így préselve azokat. Száradás után gyakran ecsettel vagy filccel emel ki vagy töröl el fehér vagy fekete tónusokat: nincs két egyforma Szász-fotó.

A kíméletlen perfekcionizmus okán 1980-ra zöld- és szürkehályoggal sújtott látását már mínusz 18 dioptriás szemüveggel kell korrigálni: arra kényszerül, hogy szeretett fényképezőgépét két évtized munka utána fellógassa. A fotóséletben továbbra is aktív szerepet vállal: 1958-tól ír cikkeket, technikai leírásokat, recenziókat szaklapokba, kiállításokat szervez. Az oktatásban maradandót alkot: szakkönyveket ír, 1962-től a pécsi I. sz. Szakiskolában tanít, ahol 1966-ban megalapítja az Országos Középiskolai Fotóversenyt, amely az ország legrégebb óta működő fotópályázata.

“ A Szász által létrehozott életmű rávilágít az erős művészeti vízióra és innovációra, amely akkoriban a Magyarországon dolgozó fotográfusokat jellemezte. Merészen grafikus absztrakcióit elsősorban a magyar élet és táj inspirálja, ám Szász képei mégis egyetemes nyelven kommunikálnak. Az olyan magyar óriások, mint Kertész és Moholy-Nagy hagyományára építkező Szász radikális perspektívákkal, szigorú kompzícióval és a merész,  fekete-fehér kontrasztokkal tűnik ki.” (Wall Street International Magazine, USA) 

***

A hagyaték a művész halála utána került napvilágra a család és a SosemArt Alapítvány tevékenységének köszönhetően. Életmű-kiállítások következtek London, Stuttgart, Bécs, Új-Delhi Magyar Kulturális Központjaiban, majd magángalériákban (Berlin, London, San Francisco, Budapest), a világ vezető művészeti vásárain, és Európa legnevesebb aukciósházai árverésein. Szász generációja legtöbb nemzetközi figyelmet kapó és legdrágább magyar fotóművésze lett.

Írt róla a L’Oeil de la Photographie, Németország legrégebbi művészeti magazinja, a Weltkunst, Collectordaily.com, a San Francisco Chronicle és a Wall Street International Magazine. Össztánc c képe David Leavitt: The Two Hotel Francforts c., New York Times bestseller-listást regény borítója lett, 2017 májusában egy vintázs fotója a Sotheby’s londoni fotóárverésén gazdára talált. Képei megtalálhatók vezető itthoni és külföldi magán- és közgyűjteményekben.

A késő hatvanas és korai hetvenes évek közép-és kelet-európai neo-avantgárd művészete nemrég feldolgozásra került, amely felhívta a Nyugat figyelmét arra, hogy itt, a Vasüggöny keleti oldalán is hasonló innovatív munka folyt, mint Nyugaton. Szász generációja, amely az ötvenes években kezdte karrierjét, kimaradt a kutató figyelemből. Mégis, Szász példája mutatja: további figyelmet, feltárást érdemel a korszak; első retrospektívja (melyet a régió további közintézményeiben tervezünk kiállítani) egyben felhívás a hasonló művészeti életművek további tanulmányozására, kutatására.

Darányi Zsolt
Darányi Zsolt
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

Related Articles

Egy Klikkhez tartozunk!

5,490RajongókTetszik
197KövetőKövetés
674FeliratkozóFeliratkozás

Latest Articles