A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a hazánkban másodikként, 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Parkot mutatja be e heti cikkében
A Park az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékét őrzi a Duna-Tisza közén. Ez a síkvidéki táj – látszólagos egyhangúsága ellenére – sokféle, változatos élőhelyet foglal magába. A víz és a szél felszínformáló ereje és az évszázadok óta itt élő emberek egyaránt alakították, formálták ezt a tájat.
A régészeti leletek alapján már a késő rézkortól (i.e. 3-4. évezred) állattartással foglalkozó népek éltek itt, és később a honfoglaló magyarok és a kunok is ezt az életformát folytatták. A kultúrtájjá formált Kiskunságban ma már üdítő, élményt nyújtó és sok meglepetést tartogató maradványterületek a vadvizes szikesek, a szaggatott felszínű buckavidékek, vagy az a néhány vizes élőhely, mely a vízrendezések előtti táj összetett természetességét villantja elénk.
Emiatt, ellentétben más nemzeti parkokkal, a Kiskunsági Nemzeti Park nem egybefüggő terület, hanem mozaikos felépítésű, kilenc egységből álló hálózat. Az egyes területegységek – Mikla-puszta, Felső-kiskunsági-puszta, Felső-kiskunsági-tavak, Peszéradacsi-rétek, Kolon-tó , Fülöpházi-buckavidék, Orgoványi-rétek, Bugac, Szikra és az Alpári-rét – magukban hordoznak minden jellegzetes kiskunsági értéket.
A teljes cikk itt olvasható.
Forrás: VM Magazin
