Dozvald János: ma meg a fiataloknál voltam

0
98

a Térfigyelőben. Kezdetnek nem rossz.

Nagyon trendi az FFS kiállításához a lepukkant környezet. Mint már vártuk is, nem annyira művészeti, mint inkább fotókulturális megmutatkozásról van szó. Kicsit sok itt a süketelés, az a fajta verbalitásba zúdított ifjonti hév, mellyel kioktatnak bennünket, köldökünket formaesztétikailag nézegető, szimpla, vén F-eket, egyrészt korszerű köldöknézésből, másrészt a világ állapotáért való aggódásból.
Szerencsére itt van Czigány Ákos Egek sorozata, amivel az idén Lucien Hervé és Rodolf Hervé díjat kapott. Czigány az évezredek alatt bevált ősi módszerrel (és persze, nyilván, az öreg szakállastól kapott érzékeny képzelettel) a formán át képes tételezni gondolatokat. Sorozata folytatását ígéri a Nessim Galériában.
Bizakodva várjuk, hogy kiderüljön, számon tartja, miben különbözik egymástól a gondolat-értékű szekvencia és a témába vágó objektumok végelátható lajstroma.