(kinora) (Herman Casler, 1894)
A kineográf elvén alapuló szerkezet. Voltaképp egy fa- vagy fémdoboz, belsejében a külön lapon szereplő 800-1000 fázisképet sugárirányban erősítették fel egy függőleges tengelyre. A képeket vékony, ruganyos, a zavaró reflexfényeket kiküszöbölő, feketére festett hátú bádoglapra ragaszották. A fadoboz tetején nagyítóüveggel ellátott, fényt árnyékoló betekintő nyílás volt, amelyen keresztül a néző rövid ideig látta a – többnyire elektromosan megvilágított – képeket, amelyeket egy keresztléccel egy-egy pillanatra megállítottak a betekintőnyílás előtt. A mutoszkóp képeit egy speciális, motoros “Biograph-Kamerá”-val vették fel. Európában a Lumicre-testvérek terjesztették el, ők kinorának nevezték.