“A kiállítást megnyitjuk” – fejezte be beszédét dr. Métneki Júlia a Mai Manó Házban, pedig teljesen egyedül állott a mikrofon előtt. Nem tudom, tudatosan fogalmazott-e így, kifejezve, hogy mindaz, amit elmondott, jelen lévő ikertestvére, Eszter véleménye is, vagy egyszerűen észre sem vette, olyan természetes számára a többes szám. Ez az apró rejtély csak egyike azoknak a titkoknak, amelyek az ikerlétet körbefonják, szegélyezik. (…) A művészeteknek is visszatérő témája, amióta világ a világ, mégis maradt elég megfejteni- vagy csak elámulnivaló az ikerléten. Hogy mennyi, arról Benkő Imre vonatkozó munkássága tanúskodik. A kiváló fotós immár negyed százada fényképezi lankadatlan szorgalommal a hazai ikerpárokat, túlzás nélkül állítható, hogy ikernemzedékek nőttek fel a lencséje előtt, személyes ismerőse, barátja, sorsának része megannyi magyar iker (akik közül számosan megjelentek a megnyitón is, különös témát adva a tárlatnyitást fényképező kollégáknak.)
(2005.07.07. – Jolsvai András, 168 óra)
