jelentették be a francia Akadémián Jacques Mandé Daguerre találmányát, a dagerrotípiát, mely útjára indította ezt a mára igen népszerűvé vált médiumot. Azóta ezt a dátumot tekintik a fényképezés születésnapjának.
Bár Daguerre találmányának bejelentéséhez kötik a fotográfia megszületését, az első olyan fotografikus képmást, melyet sikerült időtállóvá tenni, egy másik francia, Joseph Nicéphor Niépce készítette 1827-ben. Kutatásai során olyan anyagot keresett, amely fény hatására megváltoztatja a színét, s 1816-ban jutott el az ezüst-nitráthoz. Niépce a rég ismert camera obscurá-val, lyukkamerával ebben az évben készítette az ablakából elétáruló látványról az első negatívot, de a kép a fény hatására előbb-utóbb tönkrement. Sok kutatás után rájött: az aszfalt fényben kifehéredik, majd egy idő után oldhatatlanná válik. Az aszfalt olajos oldatával pozitív képet állított elő, és idővel sikerült a képrögzítést is megoldania. 1826-ban készítette az első fennmaradt tájfelvételt: a nyolcórás expozíció miatt a képen szereplő épületek két oldalról is világítást kapnak.
Louis Jacques Mandé Daguerre is kísérletezett a kor fényképezőgépével, a camera obscurával, majd, miután hírét vette Niépce kutatásainak, levélben kért képeket tőle, de az eleinte bizalmatlan volt. Később Párizsban találkoztak és megkezdődött együttműködésük. 1829-ben megállapodtak: Niépce az eljárás feltalálója, Daguerre pedig saját tervezésű fényképezőgépével és műszaki jártasságával segíti a kutatást. A szerződés Niépce számára előnytelen volt: Daguerre keveset adott a közös munkához, ám ragaszkodott ahhoz, hogy az eljárás az ő nevét viselje. Az anyagi hasznon viszont hajlandó volt fele-fele arányban osztozni. Később nem találkoztak, csak levelekben cserélték ki tapasztalataikat. Niépce 1833-ban, 68 éves korában halt meg, neve feledésbe merült, csak a fotótörténészek ásták elő.
Daguerre fényérzékeny anyagként ezüst-jodidot alkalmazott aszfalt helyett. Véletlenül jött rá: higany vagy ezüst-amalgám segítségével fényesebb és részletesebb képet nyerhet. Így sikerült a megvilágítási időt 30 percre leszorítania, és pozitív képet készítenie. A kép rögzítésével azonban sokáig gondjai voltak, míg 1837-ben, sok száz vegyület kipróbálása után jött rá: a megfelelő anyag a konyhasó. Végső eljárása a következő volt: fényesre csiszolt, ezüstözött rézlemezt jódszemcsék fölé tartott. Az ezüst-jodidos lemezre exponált, majd a lapon, forró higany fölött, amalgámréteget hozott létre. A maradék ezüst-jodidot nátrium-tioszulfáttal mosta le, így a megvilágítatlan részeken előbukkant a réz, az amalgámszemcsék pedig kirajzolták a világos képet.
Daguerre 1839-ben ismertette eljárását Francois Aragóval, a Francia Akadémia titkárával, aki kijelentette: e nagyszerű találmányt, szabadalmi védettség nélkül, az emberiség közkincsévé kell tenni. A feltaláló nem lelkesedett az ötletért, de amikor ígéretet kapott: a francia állam örök áron megveszi a módszert, végül belegyezett. Arago 1839. január 7-én jelentette be a francia Akadémián Daguerre találmányát, a dagerrotípiát. Európában gyorsan elterjedt a találmány híre, bár nem ismerték sem az eljárást, sem a képkészítő készüléket. Sokan kezdtek hasonló eljárásokat kutatni. A következő lépcsőfok a negatív-pozitív eljárás felfedezése volt, melynek segítségével ugyanarról a negatívról végtelen számú pozitív kép készíthető.
Az angol William Henry Fox Talbot 1833-tól kísérletezett a képrögzítéssel, a negatív-pozitív eljárás felfedezése az ő nevéhez köthető. Daguerre sikerei nyomán sürgősen még a franciák előtt nyilvánosságra hozta eredményeit. Képei kicsiny negatívok voltak, és a negatívok pozitívba történő átfordítása hamarosan a fényképezés fővonala lett, míg a dagerrotípia mára technikatörténeti érdekességgé vált.
Daguerre igyekezett kihasználni találmányát, amely ekkor még fölényben volt a Talbotéval szemben. 1839-ben a dagerrokamerák eladási jogát Giroux párizsi műszerészre ruházta. Közben a francia Bayard kiállítást nyitott saját eljárásával készített pozitív fotóiból. A francia kormány valóban megvette a találmányt, Daguerre-nek 6000, Niépce fiának, aki szintén részt vett a kutatásban, 4000 frank évjáradékot adtak, mely akkor igen jelentős összeg volt. Ám Daguerre többet remélt, és Angliában szabadalmaztatta eljárását. 1839. augusztus 29-én bejelentették: Franciaország átadja a találmányt az egész világnak. Daguerre másnap piacra dobta az eljárást ismertető könyvecskéjét, Giroux árulta a 41 kg-os készüléket, melyet Daguerre aláírása hitelesített.
(MTI)
