A fotográfia világvására – PARIS PHOTO 2004 [Eifert János képes beszámolója]

0
108

Salon international de la photographie / International Photograhy Fair. Le Carroussel du Louvre, 2004. november 11-14.

A 8. alkalommal megrendezett Paris Photo 2004 – a régiségkereskedők 22. Biennáléja, az Art Basel és a kölni Photokina után, a hetvenöt kiállítást bemutató Mois de la Photo közben – hatvanezer embert vonzott. A felvonuló 92 fotógaléria és 13 kiadó, amelyek Ausztria, Belgium, Csehország, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Magyarország, Irán, Olaszország, Japán, Luxemburg, Spanyolország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok területéről jelentkeztek, a XIX. századi, a modern és a kortárs fotográfia grandiózus felvonultatásával kápráztatták el a látogatókat. Klasszikusokat tettek maradandóbbakká, új tehetségeket avattak és tettek híressé, trendeket mutattak. A fotográfia nemzetközi seregszemléjén a magyarok is jelen voltak.

Párizsba ismét beszökött az ősz. A “fényíró” számára a Saint Germain sugárúton sétálva nemcsak Ady, hanem Kertész, is “bekattan”. A Champs Elysée, majd a Rue Rivoli felé haladva feltűnik az Eiffel-torony. Huszonötödször látom, vagy huszonhatodszor. Nem is erre figyelek, és nem is a lehulló falevelekre. Fotókiállítások plakátjai tűnnek fel, óriási méretben: Mois de la Photograhie – Paris, Berlin Vienna; L’ombre du temps (Az idő árnyéka), Jeu de paumme; Les Trésors Photographiques, Paris-Hőtel Dassault; Robert Capa, Pompidou Centre; Paris Photo 2004, Le Carrousel du Louvre. Igen, Paris Photo, a fotográfia nemzetközi vására, ide tartok: a négynapos program csupa fotográfia, csupa szám és csupa meglepetés. Az első meglepetés, hogy ugyan a Louvre pénztárainál hosszú sorok álltak a Paris Photo belépőjegyeiért, a sajtópultnál, mint a Zoom Magazin delegáltja, soron kívül megkaptam a korlátlan mozgást biztosító mágneskártyámat, a katalógust és a sajtóanyagot, a 150 válogatott kép szabad felhasználásának jogával. A másik meglepetés maga a Carrousel du Louvre néhány ezer négyzetméternyi kiállítótere, ahol a világ különböző országaiból érkezett 92 fotógaléria és 13 kiadó pazar fotótörténeti tűzijátékként a világ legjobb fotográfusait – a 25 euróért kapható, 300 oldalas katalógus szerint 3000-et – vonultatta fel. Jaj, ezek a számok…
Agathe Gaillard, aki nemcsak egyszerűen egy galériás, hanem a meghívandók listájának egyik összeállítója, amikor meglátott, intett a Vintage Galéria standja felé, és jó hangosan kiálltotta: Vive la Hongrie! Mit mondjak? Kellemes meglepetés volt.
Roxana Azimi, a L’Oil műkritikusa szerint a Paris Photo 2004anélkül, hogy hátat fordított volna a klasszikus értékeknek, a kortárs fotográfiát hangsúlyozza. A hatvanezer látogató érdeklődése is főleg e felé fordult, ami az eladott képek számában és az árakban is kifejeződött. Loretta Lux képei Yossi Milo standján 6000 euróért keltek el, Desiree Dobron ENDURA papírra nyomtatott “fotófestményét” 25.000-ért vitték el, éppen az orrom előtt. André Kertész képeit – amelyeket hat különböző galéria árult – 2.500 és 100.000 dollár között mozgó áron forgalmazták, Robert Doisneau vintage kópiáit 4.000 – 12.000 euró között kínálták. A BMW-Paris Photo 1. díja – amelyet Jules Spinatsch svájci fotográfus “Snow Management 2003-5” című sorozatával nyert el – 12.000 euró volt.
Aki nem vásárolt, csak éppen nézelődött, az is jól járt. Megcsodálhatta, újra felfedezhette a fotótörténet jelentős alkotásait. A Galerie Thierry Marlat (Paris) BRASSAI, Horst P. Horst mellett Andy Warhol, , képeit állította ki, a Fotomuseum Winterhur pedig Robert Franko és Vanessa Beecroft modernjeit. A Staley-Wise Gallery (New York) Edward Steichen, , Helmut Newton képeivel vonult fel. A Picture Photo Space (Osaka) révén a japánok, Kenro Izu, Kazuo Kitai és Hiroshi Osaka jelentek meg szép méretekben, a Magnum Photos többek között Cornell Capa, David “Chim” Saymour és Inge Morath riportfotóival ajánlkozott. Miközben a nagy tömegben a Leica Gallery Prague -jétől a Kowasa Gallery (Barcelona) Juan Dolcet -jéig araszoltam, a Van Zoetendaal Collections (Amszetrdam) anyagában örömmel fedeztem fel képeit.
A Vintage Galéria (Budapest) , , , , , , és fotóival örvendeztette meg a sok-sok látogatót, akik szép számmal látogattak a “magyar” pavilonba. Úgy gondolom, a galéria vezetői – Pőcze Attila és Dénesfay Krisztina – olyan anyagot állítottak össze, amelynek az ismert nagy galériák különleges választéka mellet is volt sajátos arculata, és különleges vonzása. Vive la Hongrie!

Zoom Magazin, 2005/1 számából

Képaláírások:

A riportképek Eifert János felvételei