Sajtószemle: Válogatás a fotográfiáról szóló írásokból 1999-2000

0
190

Buddha és az ő gyermekei
…Az évek óta Nyíregyházán élő Normantas Paulius harmadik Magyarországon kapható albuma Tibetbe viszi az érdeklődőt, márpedig Tibet nekünk csontig ható hideget jelent, ólomszürke eget, örök telet, ahol nehéz pelyhekben hull a hó Brad Pitt fejére. Homályosan persze érzi az ember, hogy ez nem egészen így van, hogy a Himalájában is van tavasz és nyár, hogy ott sem csupa imamalom-forgatás az élet, de nehéz a sztereotípiák árja ellen úszni. A legszebb az egészben, hogy Paulius például meg sem próbál. Az album majd száznyolcvan oldalán szinte egyetlen olyan fénykép sincs, ami valami különlegeset akarna elmondani Tibetről, vagy csak másképp szeretne elbeszélni egy unalomig ismert történetet. Szegénységet látunk és hófödte csúcsokat, tétován kanyargó utakat, gyerekcsapatot, parasztokat, szerzeteseket és persze imamalmokat. Nem a témaválasztás tehát a különleges, hanem az az erő, ahogy mindezt bemutatja a litván fotográfus. Nyugodt, tiszta fényképeket találunk a Buddha gyermekeiben, melyek lényegre törő egyszerűséggel ábrázolják az életet a hegyek között.
…Ritkán lehet mostanában ilyet mondani, de a Buddha gyermekei című album azonos önmagával, tudja, mit akar.
(2000. 02. 28. – Falusy Zsigmond, Népszabadság)

városa
Benkő Imre három évtizede elkötelezett krónikásként örökíti meg fővárosunk életét, változását, hangulatai – az ő Budapestjét. Ezekből a fotókból válogatta a Szürke fények, Budapest, 1970-1999 című kötetét, amelyet a Mai Manó Házban mutattak be a héten.
…A most megjelent kötet, a Szürke fények érdekessége, hogy a különleges vizuális és szellemi élményt nyújtó albumot egy fotóskolléga, Baric Imre kiadója, a 9s Műhely adta ki, ráadásul a fotóalbumok 5000 forint körüli átlagárához képest jóval olcsóbban, 2600 forintért. A 132 oldalas, védőborítóval ellátott fekete-fehér kötetet 2000 példányban jelentették meg (ez körülbelül a duplája annak, amennyiben általában hasonló albumok megjelennek).
(2000. 02. 25. – E.E., Világgazdaság)

Különdíj
Szép könyvsikerről érkezett hír. Február 17-20. között Vilniusban könyvvásárt rendeztek, amelyen 13 országból többszáz kiadó vett részt. A szervezők tíz díjat adtak ki, ebből Normantas Paulius Buddha gyermekei című fotóalbuma is részesült. A fotóművésznek eddig három albuma jelent meg, s mindegyik nagy nemzetközi sikert aratott.
(2000. 02. 23. – Kelet-Magyarország)

Diák Magyarországról
Magyar Ferenc fotóművész vetített képsorokkal kísért előadásai, útibeszámolói mindíg élményt jelentenek hallgatóságának. Holnapi témája is érdekes: Madárország (Kis-Balaton) címmel vetít ismertetővel kísért diasorozatot a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjában szerdán 16 órakor.
(2000. 02. 22. – Váci Napló)

Színes hangulat: kiállítása
A Fejér Megyei Művelődési Központ és a székesfehérvári fotóklub rendezte meg Gál Imre fotóművész kiállítását Székesfehérváron, a Megyei Művelődési Központban. Az Argentínában, Ausztráliában, Indiában és valamennyi európai országban bemutatott fotóművészeti kollekció az intézmény harmadik emeleti galériájában tekinthető meg március 12-éig.

Normantas Paulius
Normantas Paulius Buddha gyermekei: tibetiek, ladakiak, zanszkáriak, musztángok és dolpok című fotóalbumának bemutatója 2000. február 16-án, szerdán 16,00 órakor a Mai Manó Ház II. emeleti Napfényműtermében (Budapest VI., Nagymező utca 20.). A könyvről és a szerzőről beszél: és Gera Mihály. Az album kedvezménnyel megvásárolható a helyszínen.
A könyv előszavában ezt írja a dalai láma:
“Normantas legjobb fotósorozatai megőrzik a történelmi Tibet, Nepál, Kasmír, a kambodzsai népek, Pakisztán, az enyecek, a nyenyecek, a finnugorok és sok más népcsoport életének lényeges részleteit. Ezek a költői fotóesszék nem csak fotográfiákon megörökített személyes útiélmények, hanem értékes történelmi dokumentumok is. Meglátni bennük páratlan népek kultúráját, történelmét, antropológiáját és néprajzát.
Két évtizede “írja” a különleges keleti népek és népcsoportok fotográfiai krónikáját; belefoglalt lényeges történelmi tényeket, részleteket, színes egyéniségeket és az eltűnő kultúrák nyomait – mindazt, ami napjainkban felkeltheti a világ érdeklődését.
Kamerával kezében Normantas távoli ázsiai vidékeket jár be. Arra törekszik, hogy fotográfiáin megragadja ezeknek a kicsi, “mellékes” népeknek és népcsoportoknak az örökségét, akiknek az a legfontosabb dolguk, hogy megőrizzék nemzeti és kulturális függetlenségüket vagy egyszerűen csak életben maradjanak.”
(2000. 02. 09. – sajtóközlemény)

Színházi pózok és pillanatok
A Magyar Fotográfiai Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Fotóművészet és színház címmel ma 17 órakor nyit tárlatot a Magyar Fotográfusok Házában. A kiállítás, amely nemzeti színjátszásunk nagyjait mutatja be, március 5-ig tekinthető meg. A tárlatot a Mai Manó Házban hét alkalommal szakmai beszélgetések egészítik ki.
Színháztörténészek és színikritikusok máig vitatkoznak, vajon teljes képtelenség-e fotográfiák segítségével megőrizni az elpárolgó színházi pillanatokat. A gép kattan, de vajon mi marad a negatívokon? Emlékfoszlányok, múltidéző töredékek, egy színi pálya nem hivatalos mozzanatai? A filmen vagy videón megörökített színházi előadásról is azt állítjuk, semmi köze mindahhoz, amit akkor, ott, azon az estén láthattunk. Amely az emlékeinkben kitörölhetetlenül megmaradt. Milyen furcsa is az emberi elme, tekervényeiben a kiismerhetetlen kémiai folyamatok végeredményeképpen, sok sok évvel az előadás után néhány kép ragad mag csupán. Néhány megállított pillanat. Állóképek.
(2000. 01. 31. – Bóka B. László, Népszava)

Fotókiállítás a szépségekről – Királynők találkozója
Fürdőmedencében, pálmafák árnyékában, s ki tudja, még hol készültek a fotók a világ szépségkirálynőiről, három év versenyein. hat helyszínen járt, az eredmény 169 csodás kép. Ezeket február 13-ig bárki megtekintheti a fővárosi Millenium Szalonban. A villamosmérnökként végzett fotós – saját számításai szerint – 250-300 ezer képet csinált, s mintegy tíz fényképezőgépet nyűtt el. Szakmai szempontból egyetlen dolog érdekli: a szép nő. Talán ezért is sikerül neki a világversenyek bankettjaira egyedüli profi fotósként bejutnia.
(2000. 01. 31. – H. Z., Mai Nap)

Egy tankönyvről
Szarka Klára – : Fotótörténet
Átfogó fotográfiatörténet nem nagyon jelent meg mostanában, olyan történet pedig egyáltalán nem, amely tekintetbe vesz egy szerteágazó érdeklődésű, fiatal és nem szakmai közönséget, nevezetesen a gimnáziumi korosztályt.
A borítón a mesterség címere, egy fotográfia a hőskorból: szakállas fiatalember lovaglónadrágban, pihenőállásban, kezét lazán a fényképezőgépre támasztva, szerényen, ám öntudatosan tekint el mellettünk a képről. Mögötte festett műtermi táj, a padló ágakkal, fűvel felszórva, hősünk kezében könyv, lábánál fényképésztáska és persze maga az instrumentum. A környezet álca, a pillanat valóságos. A fényképező fényképészt lencsevégre kapni pedig vallomás arról a világról, ahol mindez megtörténhet, ahol a valóság immár megragadható, másolható és sokszorosítható, végső soron birtokolható. Erről a birtokbavételről szól ez a – minthogy fiataloknak, tehát – regényesen megírt történet, amelyben felfedezések és vállalkozások mindíg személyekhez kötődő konkrétumként jelennek meg, a fotografikus “látás” kialakulása és csiszolódása mindannyiszor folyamatot érzékeltetnek. Ebben a folyamatban találnak helyet a legkülönbözőbb – kezdetben a festészettől elhódított – képi műfajok is, amelyeket egy-egy megvilágító példa erejéig mutat be a szerző.
(2000. 01. 29. – Aknai Katalin, Népszabadság)

Generációk – Pető Zsuzsa fotósorozata
Akiket itt látnak, összerendeződve a fotográfus kedvéért, egy határ menti, apró vend település lakói: az egész falu, elöljáróstul, mindenestül. Orfalunak hívják e csöppnyi települést, ott szunnyad Trianon óta zsákfaluként, iramodásnyira az osztrák határtól, a többi apró, alvó település, Felsőszölnök, Kétvölgy, Apátistvánfalva, Szalafő meg Farkasfa között.
…Pető Zsuzsa fotográfusi pályáján már sokszor bebizonyította, hogy meg tudja állítani a száguldó időt. Sportpályák szélén, tengerek mélyén készült képei vallanak erről. Most megmutatta, hogy az ellenkezőjéhez is ért. A Generációk állóképei voltaképpen egy mozgófilm részletei. Egy ország, két század és három nemzedék mozgófilmjéé.
(2000. 01. 27. – Jolsvai András, 168 óra)

Könynaptár 2000-re
fotóművész, a Bolt Galéria vezetője Czeizel Balázzsal közösen kitalálta, hogy a kortárs hazai fotóművészek egy csoportja számára újabb bemutatkozási lehetőséget biztosítanak egy olyan fotóművészeti kiadvánnyal, ami küllemét és jellegét tekintve fotóalbum is lehetne, ám praktikusan használható falinaptár is.
A tizenkét hónapot jelképező tizenkét fotóművészeti alkotás és a borító témája a könyv, ami sokak szerint az elmúló huszadik századból kikopó, egyre inkább jelentőségét és értékét vesztő médium.
(2000. 01. 26. – Sz. K., Magyar Hírlap)

Fotók a Miróban
A határeset Fotó Frakció rendezésében Anemona címmel nyílik tárlat ma 18 órakor a Miró fotógalériában (Bp. VI., Teréz krt. 11-13.). A kiállítást nyitja meg.
(2000. 01. 26. – Népszava)

Objektíven át látja a világot
Oláh Gábor fotóin a parasztház olyan gyöngyszem, mint a templombelső
Fotográfiái a magyar vidékről szólnak, s a kézművesség szeretetéről tanúskodnak. Évtizedek óta dokumentálja régiónk életét, az önkormányzat ezért tüntette ki a Debrecen Kultúrájáért Díjjal.
…Fotóit nem csak az exponálás borotvaélen táncoló pillanatában szerkeszti, montázsolással, kasírozással, installálással is átépíti, s nem idegenek tőle a technikai eszközök sem. Tervei között szerepel a mozgásszínházról készített fotóinak kiállítása valamint a barátaival együtt létrehozott mű, Karácsony Sándor társaslélektana gondolatkörének, e műveltségünkkel együtt élő szellemi irányzatnak megfogalmazása. S persze szeretett városának, Debrecennek és környékének megőrzése a filmkockákon.
(2000. 01. 25. – Cs. E., Hajdú-Bihari Napló)

Szegedi beszélgetés Eifert Jánossal
A néptánctól a fotóművészetig
Pénteken a Horváth Mihály utcai Képtárban Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke nyitotta meg a Szegedi fotográfusok című tárlatot. A nemzetközi hírű fotóművésszel a megnyitó után a sajtóház klubjában beszélgettünk.

  • Elismerő szavakkal méltatta a szegedi fotósokat bemutató kötetet és az ehhez kapcsolódó tárlatot…
  • Nagyon fontos tett a város részéről, hogy a vizuális művészeteket ilyen becsben tartja. Öt kötetben mutatták be a festőket, grafikusokat, szobrászokat, iparművészeket, építészeket – és most a fotósokat. Remélem, hogy folytatódhat a sor a színházzal, a táncművészettel és a zeneművészettel is…
  • A fotográfiát sokáig nem ismerték el művészetként, ma is sokan megkérdőjelezik, hogy egyenrangú-e a festészettel vagy a grafikával…
  • Szokás panaszkodni, az is tény, hogy sok helyen még vitatkoznak erről. Szerencsés vagyok, mert a világ harminckét országában megfordultam már meghívott művészként, táncosként vagy fotográfusként, ezért nagyon sok tapasztalattal rendelkezem. A Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökeként a napi kultúrcsatákban is tapasztalom, hogy melyik művészetnek milyen súlya van. Úgy látom, a fotóművészetnek nemcsak a kiállításlátogatók, az őszinte érdeklődők részéről van komoly rangja és elismertsége.
  • Milyen arányban játszik szerepet a sikerben az emberi tényező, a fotós felkészültsége és a technikai, vagyis a fényképezőgép minősége?
  • Gondolkodni, érezni a fényképezőgép sohasem fog tudni. Ha igaz lenne, hogy csak a legkorszerűbb technikával lehet jó képet csinálni, akkor sorra ki kellene dobálnunk a gyűjteményekben, múzeumokban őrzött fantasztikus műveket, amelyek ötven, száz vagy százötven évvel ezelőtt készültek.

(2000. 01. 25. – Hollósi Zsolt, Délmagyarország)

Pásztorok: a szabadság gyermekei
“A fotó valóságlenyomat. Nem vesztettem, hanem nyertem azáltal, hogy fényképeket őrzök, ha egy varázsütésre valóságos tárgyakká változtatnánk vissza a százezernyi fotón felhalmozott látnivalót – nem lenne olyan gigantikus múzeum, ahová egyáltalán beférne. De lehet-e az arcokat, az embereket másként begyűjteni?” – fogalmaz Kunkovács László fotóművész, kultúrantropológus Pásztoremberek című katalógusában.
Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban a tárlatot szombat délelőtt nyitotta meg – a Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat keretében – Szentkuti Tibor író, néprajzkutató az alföldi népélet jó ismerője.
… Kunkovács László most kiállított fotóit a Nagyalföld törzsökös pásztorainak életéről az elmúlt három évtizedben készítette. Eleven bizonyítékai ők népünk sok ágú eredetének és Eurázsiába ágyadozó műveltségének. A fotókon látható pásztorok embertani meghatározását dr. Henkey Gyula antropológus végezte el. A Pásztoremberek című kiállítást először a Budapest Történeti Múzeumban mutatták be 1989-ben. Felújítását és az államalapításunk 1000. évfrodulóján való bemutatását a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága kezdeményezte. A páratlan értékű tárlatot a Munkácsy Mihály Múzeum után Gyula, Békés és Szeghalom múzeumaiban is bemutatják ez évben.
(2000. 01. 24. – Molnár Lajos, Békés Megyei Nap)


Megjelent a Legendárium
Legendárium címmel megjelent Borsos Mihály fotóművésznek a magyar szellemi élet jeles képviselőit bemutató fotóalbuma. A Magyar Nemzeti Galéria kiadásában megjelent kötetet a múzeum főszponzora, a Pannon GSM támogatta.
(2000. 01. 24., Blikk)

Kultúráért kitüntetés
A magyar kultúra napján, szombaton Illés Kálmán zongoraművész és Oláh Tibor fotóművész vehette át a Debrecen kultúrájáért elnevezésű, rangos kitüntetést a Csokonai Színházban rendezett ünnepségen.
(2000. 01. 24., Népszava)

Gödöllői fotósok tárlata
A magyar kultúra napja alkalmából ma délután 16 órakor a Gödöllői Művelődési Központban két neves fotóművész, Fuszenecker Ferenc és alkotásaiból nyílik kiállítás. Az alkotók eddigi életútjáról, sikereiről és tárlatairól szép kivitelű albumot is készítettek, amely a kortárs magyar fotográfusok munkásságát bemutató Fényképtár sorozatban jelent meg. Fuszenecker és Kresz is a hétköznapi embert örökíti meg legszívesebben képein, a portrék sokáig őrzik az elhunytak emlékét is.
A fotótárlatot Gémesi György polgármester nyitja meg, az albumot Gera Mihály újságíró ajánlja a közönségnek. A műsorban közreműködik Fodor László klarinétművész. A tárlat február 10-éig – hétfő kivételével – naponta 10-től 18 óráig látható.
(2000. 01.22., G.J. – Népszabadság)

Három album napjainkról
Az ismeretlen Magyarország fényképeken
Több érdekes fotóalbum jelent meg az elmúlt hetekben. Urbán Tamás, Szilágyi Lenke, Ata Kandó/Görög Etelka és egy-egy kötetben ad ízelítőt munkáiból.
Urbán Tamás Fotóriportok című kötete az elmúlt húsz évben készült képeit dolgozza fel. A művész célja mindig az volt, hogy azokat a helyszíneket, élethelyzeteket mutassa meg, amelyeket egyébként nem láthatna az ember. Fényképei belülről ábrázolnak egy-egy zárt világot, a jeleneteket élethűen, riportszerűen örökíti meg.
Szilágyi Lenke Látókép megállóhely című fotóalbumának fényképei a szeretetről, természetességről szólnak. A világ különböző részeiből összeválogatott riportalanyok sokféleségük ellenére is ismerősnek tűnnek.
Ata Kandó/Görög Etelka Édes hazám, Isten veled címmel az ’56-os forradalom menekülőhullámát dolgozza fel képekben. Az akkor Hollandiában élő művésznőnek sikerült egy ottani kiadót meggyőznie: ez olyan esemény, amelyen jelen kell lenni.
A negyedik könyv Bánkuti Andrásé, a győri balett-társulat életéről készült fotográfiákat mutatja be… Bánkuti Andrásnak sikerült lencsevégre kapnia a táncosokat, fáradtan, szédülten, boldogan, szomorúan, előadás előtt és után. Közhely, de a képek mesélnek, beszélnek.
(2000. 01. 20., B.T.B. – Népszabadság)

Díjnyertes fotósok
A MÚOSZ és a Magyar Fotóriporterek Társasága által meghirdetett 18. sajtófotó-pályázat nagydíját Sopronyi Gyula, a Népszabadság munkatársa kapta. A Pro Cultura Urbis Közalapítvány Ezredfordulós Budapest Fotográfiai Ösztöndíját Benkő Imre (szabadfoglalkozású) nyerte.
Hírkategória: 1. díj: Dudás Szabolcs (HVG), 2. díj: Sopronyi Gyula, 3. díj: Koszticsák Szilárd (MTI).
Képriport: 1. díj: Sopronyi Gyula, 2. díj: Benkő Imre, 3. díj: Habik Csaba (Magyar Hírlap).
Emberábrázolás, portré: 1. díj: Sopronyi Gyula, 2. díj: Kovács Bence (Népszabadság), 3. díj: (Hócipő).
Művészet és tudomány: 1. díj: Sándor Katalin (MTI), 2. díj: Dudás Szabolcs(HVG), 3. díj: (Népszabadság).
Sport: 1. díj: Czagány Balázs (Blikk), 2. díj: Szigetváry Zsolt (Magyar Hírlap), 3. díj: Sopronyi Gyula.
Természet és környezet: 1. díj: Szigetváry Zsolt (Magyar Hírlap), 2. díj: Kovács Attila (MTI), 3.díj: Kovács Attila.
Mindennapi élet, társadalomábrázolás: 1.díj: Benkő Imre, 2. díj: Pető Zsuzsa (P and P Press Fotó Stúdió), 3. díj: Fazekas István (Blikk).
Humor: 1. díj: Czerkl Gábor (Mai Nap), 2. díj: Schmidt Andrea (Dél-Magyarország), 3. díj: Teknős Miklós (Népszabadság).
A Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját, valamint a Magyar Fotoriporterek Társasága Munkácsi Márton különdíját Fejér Gábornak ítélték. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma különdíját a legjobb teljesítményt nyújtó 35 év alatti fotóriporter, Dudás Szabolcs kapta.
A Magyar Hírlap -különdíját a legjobb hírképért Szabó Barnabás (Népszabadság), a Népszava különdíját Szandelszky Béla (szabadfoglalkozású), a Budapest Fesztiválközpont Kht. különdíját , az Axel Springer Magyarország Kft.-nek a legjobb megyei fotóriporternek adandó különdíját Németh György veheti át. A pályázat díjait a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, egyelőre még nem ismert időpontban adják át.
(2000. 01. 17., Magyar Hírlap)

Díjazott fotósok a Francia Intézetben
A Magyar Fotóművészek Szövetsége a Citroën Csókás Autóházzal közösen szervezett fotópályázatot, amelyre Franciaországot és a franciákat bemutató műveket vártak. A nemzetközi zsűri kiválasztott negyven képet, amelyet a budapesti Francia Intézet galériájában tekinthet meg a közönség február 6-ig. A megnyitón adták át a Citroën Hungária Kft. serlegét, valamint a Pálvölgyi-fotó különdíjait. A serleget és az egyik különdíjat Kalmár Lajos (Pécs) nyerte el Kutya című képével. A másik négy különdíj nyertese: (Budapest): Notre Dame 2, Fehér Kálmán (Nagykőrös): Szemlélődő, Kovács Kata (Budapest): A Gare Saint-Lazare körüli lejáró, Soós Lajos (Budapest): Szolgálatban.
(2000. 01. 15., (f.m.) – Magyar Nemzet)

Fotók a Jaguárról
A Szombathelyi Képtárban ma 16,30-kor nyílik három fotóművész közös kiállítása: , és Vékás Magdolna a Jaguár című szoborról készítettek képeket.
(2000. 01. 12., Vas Népe)

Szépül a világörökség
Hollókő önkormányzata gondosan ügyel arra, hogy a világörökség részét képező helység a jövőben is és mindenkor rászolgáljon a rendkívül megtisztelő címre.
A legújabb lépésük ez irányban az lesz, hogy teljesen felújítják azt a hosszú évek óta elhanyagolt romos épületet, amely az ófaluban, a templom mellett található. A közel hatmillió forintos felújítást pályázati források bevonásával oldja meg a képviselő-testület. A “felfrissített” épület kettős funkciót tölt majd be. Az egyik felében a hollókői fafaragó mester, Kelemen Ferenc munkáiból nyílik kiállítás, illetve a mester helyben is alkotni fog, míg a ház másik részében fotóművész Húsvéttól karácsonyig című, hollókői témákat feldolgozó állandó kiállítása kap helyet. Az önkormányzat a megnyitást 2000 húsvétjára tervezi.
(2000. 01. 08., Nógrád Megyei Hírlap)

A természet varázsa
A 2000. év első kiállítása Zsila Sándor fotóművész bemutatkozása lesz a Kereskedőházban. A megnyitót január 19-én 15 órakor Wolff Lajos igazgató és dr. Kalotás Zsolt, a naturArt elnöke tartja. A kiállítás február 29-ig tekinthető meg.
Fotókat először állít ki az Egis tárlata, Zsila Sándor természetfotóit eddig több mint tucatnyi kiállításon csodálhatta meg a magyar közönség, a művész tíz rangos díjat és oklevelet nyert pályázatokon, képei rendszeresen jelennek meg a szakmagazinokban.
(2000. 02. 12., Egis Hírlap)

Cseh Éva interjúja Kunkovács Lászlóval a Pásztoremberek című kiállítás kapcsán
… Cseh Éva:… Akárhogy is nézem, ez egy letűnt világ már.
Kunkovács László, fotóművész, kultúr-antropológus: Kívánom, hogy holtom után még mindig foglalkozzanak ezzel, mert talán áttételesebben, de még mindig így lehet kutatni ezt a pásztorkultúrát, ezt nem a tschikosch-gulasch, ilyen koca-turistáknak, de hát van egy létező pásztorkultúránk, szóval, ez az úriembernek a szófordulata ez, hogy most már lesz egy országismeret meg ország-imázs, de ez nem a tschikosch-gulasch, fogalma nincs, hát, egyszer nem volt egy faluszélen, egyszer nem beszélt egy csordással, hát, erre mi büszkék lehetnénk, nekünk van egy sármja ennek az országnak, van egy bája, hogy a tanyavilágunk még mindig nagyon szép. Óriási legelőterüeleteink is vannak, ami másra nem is jó…
(2000. 01. 22. 07:25, Kossuth Rádió)


Franciaország magyar szemmel

A Franciaország magyar fotósok szemével című kiállítást Paul Poudade nagykövet nyitja meg január 13-án este hat órakor a Francia Intézet első emeleti galériájában. Ugyanitt látogatható Detvay Jenő, Franciaországban élő fotográfus Vegyes technika című tárlata február 5-ig.
(2000. 01. 08., Magyar Nemzet)

Besnyő Éva

fotóművész amszterdami kiállítására invitálja olvasóit pénteki számában a flamand nyelvű belga lap, a De Standaard. Az amszterdami kiállítás, amely Hommage á Eva Besnyő címmel a hónap közepéig látogatható, saját képein keresztül mutatja be a művész életútját Magyarországtól Berlinen át Hollandiáig.
(2000. 01. 08., Magyar Nemzet)

Tillai Ernő: A festői Pécs
…Az Alexandra Kiadónak köszönhetem, hogy teljesen önzetlenül, minden költséget vállalva adta ki ezt a könyvet, amelynek az a lényege, hogy kiábrándulva a bauhaus merev, túl modern, úgynevezett kockaépítészeti stílusából, egyúttal a fotográfiában is a túlzottan konstruktív és túlzottan plakátszerű felfogásból, igyekeztem eljutni egy olyanfajta ábrázolásmódhoz, ahol az érzékenyebb, érzelmekkel teltebb és színes, festői jellegű témák ragadtak meg, és ezeknek a technikai megoldását is háromévi kísérletezéssel sikerült feltalálnom, ha szabad ezt a kifejezést így használnom. Bár nyugaton is csinálnak hasonló képeket, de ehhez nekik több milliós berendezésre van szükségük, hogy felbontsák a képet apró kis foltokra és ecsetvonásszerű elemekre, én ezt egy húszforintos eszközzel meg tudtam oldani, és egy nagyon egyszerű üvegfelületen keresztül fényképezve állítom elő ezeket a képeket. Persze ez az üvegfelület nem fényképészeti termék, hanem egy egészen közönséges valami. Sajnos már nem gyártják, ezért igen vigyázok erre az üvegdarabra, hogy el ne veszítsem, vagy el ne törjem, mert akkor vége ennek az eljárásnak.
(2000. január 7., Tám László, HetedHéthatár)

Sztárfotó

A Gönczi ÁMK-ban a Magyar Filmfotósok Egyesülete “Sztárlesen” című fotótárlatának megnyitójára került sor, melyen tíz alkotónak a múlt és jelen művészeiről készült fotói szerepelnek. A tárlatot Kende Tamás nyitja meg, a fotósok között pedig Markovics Ferenc, Endrényi Egon, nevével találkozhatunk.
(2000. 01. 06., Zalai Hírlap)

Elhunyt Müller Miklós

Hétfőn a spanyolországi Llanes városhoz tartozó Andrinban 86 éves korában elhunyt Müller Miklós orosházi származású világhírű fotóművész. A Nicolas Mueller néven ismert művész az úgynevezett szociofotó műfaj egyik legjelentősebb reprezentánsa volt, jelentősége az elemzők szerint vetekszik Robert Capa és más e századi művészekével.
…Müller Miklós alkotásaiból egyébként állandó tárlat látható az Orosházi Városi Képtárban.
(2000. 01.06., K.Gy., Békés Megyei Nap)

30 kiló erotika

Élnek köztünk olyan emberek, akik minden téren az extra megoldásokat részesítik előnyben. Helmut Newton SUMO című könyvét alighanem nekik találták ki.
A 20. század legérdekesebb, legnagyobb hatású és legtöbbet vitatott fotóművészének több mint 400 képét tartalmazó könyvét bocsátotta ki a Vince Kiadó. Az albumban meglepő divatfotók, bizarr aktképek és közismert, népszerű emberek portréi láthatók. A mű mind tartalmát, mind pedig külalakját tekintve egyedi kivitelezésű. Már az 50×70 centiméteres mérete is ritkaságszámba megy, azonban a 486 oldal 30 kilogrammos súlya minden képzeletet felülmúl.
(2000. 01. III. évfolyam 1. szám, CKM)

A képek üzenete

Lapozgatom Szilágyi Lenke fotóalbumát. Az egyik oldalról három afrikai pillant rám, fekete fejek világos háttér előtt, homlokukon, arcuk bal oldalán erős fény, amelyet elnyel a megvilágítatlan arc fél feketéje. Három messziről jött ember arca, csodálkozva, de bizalommal pillantanak az idegen ország idegen fotósának a kamerájába.
…Szilágyi Lenke szigorú, fekete-fehér kontúrokat mutató képeit csak olyan művész készíthette, akitől idegen minden iszamos érzelem, aki nem nézi le, de nem is magasztalja fel a valóságot, amelyet lefényképez, nem érez fölényt az objektummal szemben, de nem is igyekszik ájultan tisztelegni előtte.
…s mégis, Szilágyi Lenke objektív pillantását a megértés, sőt meg merném kockáztatni, a szeretet hatja át, a szeretet a lefényképezhető világ, a látható mindenség iránt.
(1999. december, Kőszeg Ferenc, Beszélő)

Ablakok és fények

Vékás Magdolna rutinos szereplője a kortárs magyar fotográfiának, láthattuk már képeit pesti mozikban, hivatásos galériákban és legutóbb a Soros Egyetemen. Jelen kiállítása címe Ablakok és Fények. Már a cím is jelentőségteljes dolgokra utal és különös figyelemre készteti a nézőt. Az ablak minden lakóhely nélkülözhetetlen eleme építészeti és élettani szempontból egyaránt. Figyelmes használata esetén képes szélesen és messzehatóan megnyitni előttünk a világot. Ha megállunk előtte, tekintetünk a tér egészen távoli pontjáig szabadon eljuthat, de az is előfordul, hogy azonnal fennakad egy karnyújtásnyi apróságon.
…Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy van-e aktualitása manapság a Vékás Magdolna által képviselt líraiságnak és állandóságot keresésnek. Meggyőződésem, hogy feltétlenül, ha az nyitott szemmel és játékossággal párosul. Sohasem éreztem, hogy egy magasröptű művészi program nevében akarná kifejezni önmagát. Ehelyett az életünket és mindennapjainkat komolyan befolyásoló – és néha még szebbé is tevő – dolgok megmutatásának a szándékát érzem képei láttán és természetesen bátorságot, sok-sok játékosságot a technikával és a legkülönbözőbb témákkal.
(1999. 5-6., , Fotóművészet)


Amikor a képen nem történik semmi

Lefotózott egy öregasszonyt az éjszakában, aki a hosszú expozíciós idő alatt egyszer csak felállt és elment – a kép olyan lett, mintha valaki csak odaálmodta volna a koldust. Szilágyi Lenke fotóművész albumát jelentette meg a Magvető Könyvkiadó az elmúlt húsz év terméséből.

  • Elhagyatott házak, kóbor kutyák, meddőhányók. Mi a szép bennük?
  • A Kaukázusban készült néhány képem a háború után. Az épületeket szétlőtték, kiköltöztek belőlük, ott maradtak üresen… A lapulevelek meg a pálmafák belenőttek, szinte eltűnt közöttük a ház, egy dzsungel lett a helyén. Bármennyire szomorú, nagyon szép is ez így. Más dimenzióba került a világ. Nem az emberek meg a háború jut a képről az eszünkbe, hanem valami kevésbé zajos, ahogy az élet egy másik formája szép csendben megint birtokba veszi a rendelkezésére álló teret.

… Ő Maya, Petri előző felesége, ez a kép egy lakásban készült. Nincs a képen semmi különös, ül egy fotelban, nem lehetne beküldeni egy pályázatra, nem adnának rá díjakat. Szoktam is mondani, hogy nem tudok díjnyertes képeket csinálni, mert az én képeimen nem történik semmi, viszont éppen ez a fő jellegzetességük. A fotóriporterek meg éppen ellenkezőképpen gondolkoznak, ők az események kiemelkedő pillanatait szokták lefényképezni.
(1999. 12. 04., Bihari László, Magyar Hírlap)

Fotók és képek

“Ha ma újra nagyítanám a régi negatívokat, szinte bizonyos, hogy egy “másik” fényképész “új” képei hívódnának elő ismét a fotópapírokon. Ezek a közelmúltban leírt “felelőtlen” mondataim inspirálták azt a gondolatkísérletet, melynek nyomán a posztmodern korban talán anakronisztikusnak tűnő képeim születtek. A ’70-es évek mediális fotográfiájától egyenes út vezet az ezredforduló képi művészetében megjelenő médiatudatosságig…” szavai ezek a mostani, december 1-jén megnyílt kiállításnak ajánlójából. 1952-ben született, eredetileg műszaki pályára készült, de 1974-től intenzíven kezdett fényképezéssel foglalkozni, huszonévesen már jól ismert alakja volt a magyar fotográfiának. Idén jelent meg A preparált idő nyomában című, műfajilag szinte besorolhatatlan fotó- és esszékötete, amely egykori munkáinak tematikus összefoglalása is. A társadalmi és művészeti korszakokat, vitákat megkerülve újra és újra ugyanazt a kérdést teszi fel: mi a kép – mi a valóság? A Vintage Galériában most (december 1-jétől január 21-ig) a képek láthatók.
(1999. 12. 04., Magyar Nemzet)

Millenniumi gondolatok

A Magyar Művészeti Akadémia Millenniumi Gondolatok címmel előadássorozatot tart Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Hétről hétre az Akadémia egy jeles személyisége fejti ki gondolatait a magyar államiság és kereszténység ezer éve kapcsán.
fotóművész szerint az elmúlt évtizedben a fénykép szerepe teljesen átértékelődött, korunk eszeveszett tempója annyira átalakította a kép célba jutási és értékelési idejét, hogy a fotográfus új feladatok után kénytelen nézni. Vizuális memóriánk egy része veszélyben forog, hiszen ami nem kerül fel az internetre, az lassan már nem is számít. Ráadásul a fényképeket nemcsak korrigálják, hanem sokszor manipulálnak is velük. Ez persze már a sztálini Szovjetunióban szokássá vált, azonban egy ilyen művelet ma pillanatok alatt megoldható. Mindezek miatt – múlt századi technikák segítségül hívásával – a képek egyedisége a követendő cél, természetesen a korhűség, a változások megörökítésének jegyében.
(1999. 12. 03., Zsebők Csaba, Demokrata)

Varázslat

December 31-éig láthatók még Budapesten a Goethe Intézetben (Andrássy út 24.) André Kertész fotói, melyeken – Bölöni György elképzelései és visszaemlékezései alapján – megpróbálta kamerája elé “csalni” Ady Endre Párizsát. A több mint tíz éve elhunyt művész képei, melyekkel egykor Bölöni Adyról szóló, Az igazi Ady című könyvét illusztrálta, ma már nem csupán a költőt és a francia fővárost idézik elénk, hanem a fotóst is, aki ezt a varázslatot elkövette. A lefotózott pillanat megállította az időt.
(1999. 12. 03., Mester László, Népszabadság Magazin)

Jégkockák Isten whiskyjébe

– ez a címe Szabó Zoltán fotográfus könyvének. Különlegességnek ígérkezik. A könyvben a Bajkál-tóról készült díjnyertes fotóesszé képei mellett odavalósi tunguz és burját regék, utazók és tudósok útijegyzetei szerepelnek. Ahányszor végiglapozom, mindig új üzenetet hoz a jég, a nap, az ég, a föld, a víz, a szél, a csend, a tél. Valami húz oda, ahonnan ez a fiú, Szabó Zoltán érkezett…

(1999. 12. 01., Nők Lapja)

Kunkovács fotói

Hat esztendeje járja, kutatja kameráival, magnóval, jegyzetfüzeteivel a kevéssé ismert belső-ázsiai térségeket Kunkovács László fotóművész, etnográfus, aki a Miskolci Galériában nyílt kiállításán az Ótörök kőemberek szobrairól készült képeit sorakoztatja fel.
Kunkovács László szerint e csodálatos szobrok fellelése, rendszerbe foglalása a kínai cseréphadsereg agyagkatonáinak felfedezéséhez mérhető. Az emberiség egyik jelentős kultúrkincse a lovasnomádok kiépítetlen útjai mentén lévő bálványszobrok sokasága.
A Kárpátoktól Mongóliáig terjedő, egybefüggő sztyeppe-övezet történelmének néma tanúit, a bálványszerű szobrokat – amelyekből hajdan ezer és ezer állott a végtelen pusztákon. Közülük több mint félszázat tekinthet meg a látogató fekete-fehér és színes fotókon.
A szobrokat feltérképező fotós-etnográfus legújabb kutatásait Délkelet-Kazakisztánban, Kirgizisztánban, Mongóliában és a dél-szibériai Altaj és Tuva hegységben végezte.
(1999. 12. 01., Napi Magyarország)

Máramaros krónikása

Gazdagabb lettünk megint. Egy tehetséggel, hiánypótló dokumentumokkal és amúgy talán örökre elvesztegetett életdarabokkal. és az Enciklopédia Kiadó jóvoltából megjelent Erich Hoffmann fotóalbuma.
… Képei árulkodnak róla. Nyílt szívű, a számára nyilván egzotikus táj és népei iránt őszintén érdeklődő és velük rokonszenvező, kiváló fotográfust ismerhetünk meg benne. Igényesen és hatásosan komponáló, érzékeny tájfotós, hű dokumentarista és korának átlagát messze meghaladó, jellemábrázoló művész, kimagasló portrékészítő volt.
Hoffmann nem egy fényképét a korai André Kertész képeihez hasonlítja Erdélyi Lajos, joggal.
(1999. 12. 01., Szarka Klára, Magyar Hírlap)

Kvinteszenciák

Volt egyszer egy színház
A 25. Színházat 1970-ben hozta létre a KISZ Rottenbiller utcai székházában Gyurkó László, Berek Kati és Szigeti Károly. 1971-től már a MÚOSZ székház színháztermében működtek. Micsoda előadásokkal, micsoda színészekkel.
Az emlékeket Korniss Péter kiállítása hívta elő. Képein őszinte, tiszta, hitteli arcok, mozdulatok. Ilyenek voltak ők. Akkor. Ilyen volt, amit létrehoztak, ilyenek voltak a produkciók. Nem idéződtek volna fel, nem jelenítődtek volna meg, ha nem Korniss fényképezi őket. Aki képet készít, annak nem elég a látványt látni csupán. Ő se “kívülről” fényképezett. Azt csinálta, amit a színháziak, csak ők hanggal, mozgással, fénnyel, látvánnyal, ő pedig a fényképezés eszközével. Együtt élt, hitt, gondolkodott, alkotott velük. Ezért tudja előhívni őket jelennek a múlt kútjából, a valóságos jelenné.
Vallomás a színházról – képei
Ünnepség volt a megújult Thália Színházban. Igazi vernissage, ahogy méltó; díszes, elegáns, neves emberekből álló közönséggel. Nemcsak politikusok, de sok-sok színész és pályatárs jött köszönteni a szakma nagyasszonyát, Keleti Évát. (Mindig félek, amikor helyettes államtitkár nyit meg egy kiállítást, mert akkor a megnyitó beszéd másról szól, és többnyire utána valakit leváltanak.) De most az ünnepség volt, csillogással, fénnyel, meghatott köszöntöttel és sok meghatott köszöntővel. Egy terjedelmes életműnek örülhettek a résztvevők, amely a szakma sikere is.
(1999. 11., Józsa Ágnes, Criticai Lapok)

Bűn, halál, pornó – Urbán Tamás fotói

Húsz év munkájának summázata hat felkavaró, megrázó, vitákra ingerlő képriportban: megjelent Urbán Tamás Fotóriportok 1975-1995 című fotóalbuma az Interart Stúdió kiadásában, Gera Mihály utószavával.
Urbán Tamás fotóriporter a hetvenes évek eleje óta fényképezi a perifériát, a devianciát, a bűn világát. Nevelőintézet, drog, börtön, a mentősök munkája, a Pillangó néven elhíresült, agyontetovált figura élete a német pornóipar fényképes krónikája tárul a szép kiállítású könyv olvasója elé. Feszélyező látvány. Van-e jogunk kiszolgáltatottak arcába, nyomorúságába bámulni, úgy megfigyelni őket, mint a rács mögé (saját tudatlanságuk, esélytelenségük virtuális vagy nagyon is valóságos rácsai mögé) zárt állatokat? Csak nyomós okkal – gondolom én.
… A kilincsre saját magát felakasztó, kilógó nyelvű öregember a karácsonyfa mellett, a bonctan folyosóján, a tepsiben fekvő négy halott kisgyermek, a pornóipar primitív kultuszai, Pillangó magánéletének testközelsége annyira személyes, privát világ, hogy láttukra nem egykönnyen képes eldönteni az ember: vajon kaphat-e erkölcsi fölmentést az illetéktelen “kukkolás” vádja alól?
(1999. 11. 30., Sz.K., Magyar Hírlap)

Hatvan év fotókban

Az elmúlt hét végén nyitották meg Egerben, a Széchenyi utcai galériában Módos Gábor fotóművész Hatvan év című tárlatát. Hat évtizedes munkásságának gazdag termésében december 18-ig gyönyörködhetnek az érdeklődők.
(1999. 11. 29., Heves Megyei Hírlap)

Fotókiállítás

Juhász Miklós, Miskolcon élő fotóművész kiállítása nyílt meg Mályiban. Az ember és világa című tárlat december 3-áig a Mályi Közösségi Házban, a Botond utca 3. szám alatt tekinthető meg. A kiállítás hétköznapokon délelőtt 10-től délután 5 óráig, szombaton 9-től délután 1-ig látogatható.
(1999. 11. 27., Déli Hírlap)

M 1748 T

Dercsényi Balázs – – Koppány Tibor: Magyar kastélyok
(Officina 96 Kiadó, Bp., 1999.)
A címbéli enigma feloldása: monogram. Mária Terézia 1748: és ez egynéhány régi téglán található, amelyek a nagytétényi Radvánszky-kastély átépítésekor kerültek elő, s amelyek nyomán megállapítható, hogy mikor történt a legutóbbi restauráció.
… Meglepetés ez az album: tudtuk és mégsem tudtuk, mennyi értéket őriz a magyar vidék, méltán lehetünk büszkék rá. Aminthogy méltán is lett az album az idei, számunkra kiemelt Frankfurti Könyvvásár egyik legsikeresebb kiadványa.
(1999. 11. 27., Lukácsy András, Magyar Hírlap)

A kígyó és a gégecső frigye

– Lusta vagyok, hála Istennek, nagyon lusta – mondja . – Merthogy a fotográfia igen drága dolog. Amit én csinálok, az meg különösen az.

De mit is csinál? A Tölgyfa Galériában december 3-ig látható kiállításán furcsán berendezett környezetek fényképei láthatók, olyanok, amelyeken tökéletesen összekeveredik a festett tárgy a valóságossal, a két dimenzió a hárommal. Össze nem illő dolgokról derül ki, hogy igenis összeillenek, nála a varrógép és az esernyő menetrendszerűen találkozik a boncasztalon, és ezek az abszurd randevúk csöppet sem erőszakoltak.
… Bolyongása műfajok, stílusok és a dimenziók között, szürrealista kikacsintások, elegáns humor, végeredményben azonban fölényes mesterségbeli tudás. Feszes kompozíciók, fegyelmezett életképek, csendéletek. A tehetetlen szem lassan megadja magát, nem firtatja, merre az arra, hanem tudomásul veszi, hogy itt az érzékek ügyetlenek a látványhoz, a ráció hiába kutatja, miért tartozik mégis egybe az, amiről eddig azt hittük, hogy nem, és a néző arra is rájön, hogy nem is olyan rossz ébren álmodni egy kicsit.
(1999. 11. 26., T.Z., Népszabadság)