a nyertesek:
Jeppe B?je Nielsen (Dánia), Kai Löffelbein (Németország), Sarker Protick (Banglades), Venetia Dearden (Nagy Britannia), Asmita Parelkar (India), Mario Pućić (Horvátország), Maite Caramés (Spanyolország), De Schampheleer Franky (Belgium), Justin Barton (Nagy Britannia), Michele Palazzi (Olaszország).

A fesztivál és a pályázatuk idei témája a tér volt, amelyet az első lépésnek tekintenek egy a “művészi dokumentarizmus” irányába, mint a működésük lehetséges értelmezési kerete felé. A velük folytatott beszélgetésből számomra következő derül ki:

a nyertesek:

Jeppe B?je Nielsen (Dánia), Kai Löffelbein (Németország), Sarker Protick (Banglades), Venetia Dearden (Nagy Britannia), Asmita Parelkar (India), Mario Pućić (Horvátország), Maite Caramés (Spanyolország), De Schampheleer Franky (Belgium), Justin Barton (Nagy Britannia), Michele Palazzi (Olaszország).

A fesztivál és a pályázatuk idei témája a tér volt, amelyet az első lépésnek tekintenek egy a “művészi dokumentarizmus” irányába, mint a működésük lehetséges értelmezési kerete felé. A velük folytatott beszélgetésből számomra következő derül ki:

az Organ Vida fotófesztivál szervezői ettől az évtől kezdve a fesztivál tematikáját alapvetően meghatározó változás mellett döntöttek, amelyet a „művészi dokumentarizmus” meghatározással lehet leírni.

Az idei év témája, amely a térrel foglalkozott számos olyan, a kiírás szó szerinti értelmezését is előhívta a pályázók munkáin keresztül, amelyet jobbára a klasszikus dokumentarizmus kategóriájába lehet sorolni. Ugyanakkor a zsűri egyik vezérfonala a válogatás során éppen a pályázatok tartalmi megközelítésében felfedezhető gazdagság figyelembevétele volt.

Azt lehet várni, hogy évről évre egy a fotóművészet számos határterületét is vizsgáló, az átfedéseket, áthallásokat inkább értéknek tekintő fesztivál kerül megrendezésre nem messze tőlünk.

Képek, és további információ a Budapest Photography Review blogon találhatóak!

Szöveg: Turay Balázs