Helyszín: Stúdió Galéria-mozi
1053 Budapest
Képíró u. 6.
Tel.: 411-0235

Közreműködő művészek: Dabi István, Fodor János, Horváth Tibor, Lendvai Ádám, The Randomroutines és Marten Winters

A kiállítás megtekinthető: vasárnap kivételével naponta 14-18 óráig

Helyszín: Stúdió Galéria-mozi
1053 Budapest
Képíró u. 6.
Tel.: 411-0235

Közreműködő művészek: Dabi István, Fodor János, Horváth Tibor, Lendvai Ádám, The Randomroutines és Marten Winters

A kiállítás megtekinthető: vasárnap kivételével naponta 14-18 óráig

Surányi Miklós LOG-LINE című projektje alkalmából a művész a Stúdió Galéria klasszikus white-cube kiállító terét mozivá alakította át, valódi széksorokkal, vetítővászonnal… A galéria-moziban minden délután képzőművészek videómunkái láthatóak majd, Surányi Miklós válogatásában.
Az installáció tehát ebben az értelemben tulajdonképpen egy keretet nyújt más művészek műveinek bemutatásához, nyugodt és kényelmes feltételt biztosít a néző koncentrációjához, belefeledkezéséhez.

A “mozi” előterében pedig a hagyományos mozikban látható standfotók filmgrammatikai változati: log-line-versek olvashatók majd.

“A log-line az amerikai forgatókönyvírás (speculative script) egyik legfontosabb terminus technicusa, általában egymondatos összefoglalása egy adott film történetének. Nagyon fontos szerepe van egy filmötlet eladásában, a hollywoodi filmproducerek ugyanis nem hajlandóak egy mondatnál hosszabb sztorit hallani. Ha az elhangzott mondat felkelti z érdeklődésüket, akkor kezdenek csak el kérdezősködni. Ezért nagyon fontos, hogy a log-line hogyan van megfogalmazva. És persze az is, milyen log-line hangzik el.
Kiemel(ked)ve a szigorú szakmaiságból azonban már nem kell annyira a műfaji keretekhez igazodni, és másra is felhasználhatóvá válik az “egymondatos film”. A log-line olyan “hívószó”, amelynek elhangzásakor, vagy elolvasásakor egy kész film, vagy képek sorozata pereg le a néző/olvasó szeme előtt /pl. a Pestiest rövid filmajánlóiban erre épít/. A filmes sémák a legritkábban filmet néző befogadó fejében is megjelennek, és (valószínűen) egy, a képekhez kapcsolt, vagy azok által gerjesztett hangulatot is érzékel. A kiállítás apropóját az a kérdésfeltevés szolgáltatta, hogyan lehet a log-line-t képzőművészetileg aktualizálni.
A kiállítás több olyan művész videómunkáit szerepelteti, amelyek befejezett narratívával, tehát történettel rendelkeznek.
A válogatás során olyan munkákat kerestem, amelyek például Chris Marker filmjeinek szellemiségét továbbviszik illetve annak kortárs megfelelői. Azért is fontos számomra egy ilyen kiállítás létrejötte, hogy olyan videómunkák is a közönség elé kerüljenek képzőművészeti kontextusban, amelyek a narratívából kifolyólag egyértelmű, könnyebb értelmezést kínálnak.”

(Surányi Miklós)