Glázer Attila kamarakiállítása január 14-től látható az építészet hazai templomában a FUGA-ban. A megnyitón, január 14-én 18 órakor az alkotó mesél a falra akasztott képpárokról.
Egy kisebb, fotográfusokból álló csoport – akik leginkább építészeti- és enteriőrfényképezéssel foglalkoznak – itt, a Budapesti Építészeti Központban mutatják be magukat és munkáikat a közönségnek, hónapról hónapra váltva egymást.

Glázer Attila kamarakiállítása január 14-től látható az építészet hazai templomában a FUGA-ban. A megnyitón, január 14-én 18 órakor az alkotó mesél a falra akasztott képpárokról.

Egy kisebb, fotográfusokból álló csoport – akik leginkább építészeti- és enteriőrfényképezéssel foglalkoznak – itt, a Budapesti Építészeti Központban mutatják be magukat és munkáikat a közönségnek, hónapról hónapra váltva egymást.
„Képpárokat akasztok a falra. Ennek oka, hogy számomra – mint minden egyes szelete az életemnek – csak a többi szelettel együtt működik. Ilyen az én tortám. No meg, hogy hiába a rengeteg archív anyagom, nem nagyon szerettem a lefotózott enteriőröket, épületeket. Erről bővebben majd a megnyitón, ahol – egyáltalán nem: jobb híján – magam fogok kicsit beszélni, mit is gondolok én az építészeti fotográfiáról. Egy kis ízelítő gondolatébresztőnek, amiről ott majd tovább lehet együtt gondolkodni:
Könnyű a szépet lefényképezni?
Meg lehet próbálni.
Könnyű a szép testet meglesni?
Meglehet próbálni megismerni.
Könnyű a szép ételt bevilágítani?
Találd meg az arcát.
Könnyű az épületfotózás?
Emeld fel a betont, dobd messzire a habkartont.

Sokszor töprengtem el azon, mit adhatunk hozzá a szépséghez.
A próbálkozást, a megismerést, a tekintetet, a kitartást, a türelmet.
Ezért nem csak épületfotók. Nekem a forma maga a környezetem.
Testek, illatok, színek, hangok. Ezek közül van ami könnyebben, van ami nehezebben fotózok le…” (Glázer Attila)