A Várfok Project Room következő kiállítása a Fotóhónap 2012 fotófesztivál hivatalos programjához kapcsolódva ismét a fotográfia műfaját állítja előtérbe egy, a nemzetközi színtéren is elismert magyar fotográfus, Dezső Tamás személyében.
A kiállítást György Péter esztéta, médiakritikus nyitja meg 2012. október 25-én 18 órakor.

A Várfok Project Room következő kiállítása a Fotóhónap 2012 fotófesztivál hivatalos programjához kapcsolódva ismét a fotográfia műfaját állítja előtérbe egy, a nemzetközi színtéren is elismert magyar fotográfus, Dezső Tamás személyében.

A kiállítást György Péter esztéta, médiakritikus nyitja meg 2012. október 25-én 18 órakor.

Dezső Tamás munkáit Magyarországon viszonylag ritkán lehet látni, akkor is főleg csoportos kiállítások keretében. Ezért is talán a szakmai berkeken kívül kevéssé ismert a köztudat számára, hogy egy olyan kimagasló alkotót köszönthetünk, aki a világ legrangosabb fotómegmérettetésein, nemzetközi versenyein egyre-másra gyűjti be a díjakat, döntős helyezéseket és szakmai elismeréseket. Így például idén elnyerte a neves New York-i fotómagazin, a PDN Curator díját fotóesszé kategóriában, az egyik vezető nemzetközi fotódíj, a Prix Pictet (tiszteletbeli elnöke: Kofi Annan) egyik jelöltje volt és nevét ott találjuk a szintén elsőrangú Leica Oscar Barnack Award döntősei között. 2011-ben ő lett a Santa Fében tizenhatodszorra kiosztott Center Award díjának nyertese, valamint a JCE – Jeune Création Européenne nagydíját is átvehette. A díjak mellett a világ számos rangos fotókiállításán, vásárán (Paris Photo, Expo Chicago, AIPAD New York, New
York Photo Festival) kiállít San Franciscó-i galériájának, a Robert Koch Gallery-nek köszönhetően. Fotói rendszeres jelleggel jelennek meg világvezet? magazinokban (TIME, The New York Times, National Geographic, GEO, Le Monde Magazine, The Sunday Times, PDN, Ojo de Pez, HotShoe, The British Journal of Photography, stb.).
Dezs? Tamás munkái fotóesszékben bomlanak ki, 2004 óta járja hol Magyarország, hol a környező posztkommunista régiók eldugott helyszíneit és dokumentál. Megörökíti az embereket, tájakat, a letűnt rendszer romjait, elénk tárja az er?ltetett iparosítás visszásságait, élet- és környezetidegen voltát. Egyfajta
társadalom megújító szándék vezérli. Ez érzékelhet? a Várfok Project Roomban bemutatásra kerül?, legújabb romániai képein is. Az ábrázolt hétköznapok kibillennek a valós térb?l és id?b?l, távlatot kapnak és egyetemes értékek hordozóivá válnak. Ebben rejlik Dezs? Tamás alkotói ereje, hogy képes meglátni a
látszólag teljesen jelentéktelen, omladozó gyárépületben a formai szépséget, a koszos szeméthalomnak a felette szálló madársereg általi színabsztrakcióját, a hétköznapi kérges arcú parasztasszonyban a Madonna lágyságát.
„Szellemi hagyomány és fizikai örökség egyszerre bomlik Romániában: az apró falvakban, néhány háznyi közösségekben ?rzött, több száz évre visszanyúló hagyományokat és a történelemmé szervesült kommunista időszak er?szakolt iparosításának bástyáit egyaránt kikezdi az id?. A felejtés rezervátumaiban élők generációktól örökölt alázattal olvadnak be a természetbe, a természetközelség evidens egyenrangúságában élik a modernizáció sürgette végnapjaikat, és besegítve az id?nek, szorgosan bontják vissza környezetük abszurd helyszíneit. A szegénység rozoga szekerein termeszek módjára hordják el betonrengetegek darabkáit, szálkázzák ki egykori gyármonstrumok, er?m?vek, kohók vasbeton vázait, bontják az egykori erőltetett modernizáció díszletté rozsdásodott emlékhelyeit. A kívülr?l érkez? szeme láttára, visszafordíthatatlanul enyész? világ jeleneteit, a régió legkeményebb diktatúráját túlél? balkáni ország átalakulását egy éve kezdtem fényképezni. A még éppen elmenthet? mili? megörökítésekor az általános tendencia és a személyes történetek párhuzamát vizsgálom: amint az elmúlásban kirajzolódik a szimbolikus sorsokká s?r?söd?, megtörhetetlen
humánum.” Dezs? Tamás
Ábrázolhatnak a jelenetek temetést, szegény sorsú, nyomorban él? embereket, elpusztított falvakat, mégsem a tragédia érzete keríti els?sorban hatalmába a néz?t. Sokkal inkább a mérhetetlen precizitással készült kompozíciók letisztult fest?isége, nemes esztétikája hat rá és olyan érzések, benyomások szabadulnak fel benne, melyek immár a metafizika síkján értelmezhetők.