Bokor Pál fotókiállításán különleges tér- és egyben időutazáson vehetnek részt azok az érdeklődők, akik március 19. és április 12.között ellátogatnak az Országos Idegennyelvű Könyvtárba.
A március 19-én, kedden hat órakor kezdődő megnyitón Bokor Pál, a fotók készítője mesél az aranykor Amerikájáról.

Bokor Pál fotókiállításán különleges tér- és egyben időutazáson vehetnek részt azok az érdeklődők, akik március 19. és április 12.között ellátogatnak az Országos Idegennyelvű Könyvtárba.

A március 19-én, kedden hat órakor kezdődő megnyitón Bokor Pál, a fotók készítője mesél az aranykor Amerikájáról.
Nem hagyományos kiállításra, hanem Fotóutazásra hívja a látogatókat Bokor Pál, aki az MTI washingtoni tudósítójaként hosszú éveket töltött Washingtonban. A kirándulás képeket és szövegeket tartalmaz, de a képek sem a szokványos amerikai látnivalókat mutatják. Az Empire State Building, a Brooklyn híd és képeslaptársaik helyett itt Magyarországon talán sosem látott „vidéki” fotók láthatók. A szerző arról az Amerikáról tudósít, amely nagyjából a felvételek elkészítése idején (1984, Reagan-korszak) lehetett történelmi fejlődésének, világhatalmi befolyásának és építészeti értelemben szépségének is a csúcspontján.

A tudósító egy 25 ezer kilométeres egyszemélyes autós rally keretében előbb Washingtonból Los Angelesbe kocsikázott, majd San Franciscón, Új-Mexikón és a déli államokon keresztül kerekezett vissza állomáshelyére. Tette ezt azzal a céllal, hogy négyéves küldetésének szellemi hozadékát egy riportkönyvben adja közre. A könyv, az Ezüst Malibu – egy Chevrolet Malibu típusú országúti cirkálóról van szó – soktízezres példányszámban jelent meg és kelt el, s egy akkor még nálunk kevesek által ismert, még kevesebbek által elismert Amerikát mutatott be. Ma már tudjuk, hogy egy mobilitásában és vitalitásában azóta is sikeresnek tekinthető társadalmat, amely néhány évtizedre képes volt jólétet, biztonságot és szabadságot teremteni embereinek.
Noha a fotók értelemszerűen közel harmincévesek, e kiállítás megrendezése előtt még soha senki nem látta őket. A riporter az egyhónapos utat annak idején végigfényképezte ugyan, a fotóanyag azonban – bizonyos szerencsétlen körülmények folytán – akkor nem került bele a könyvbe, hanem egy ruhásszekrény legalsó fiókjának mélyén várta sorsa beteljesedését: azt, hogy valaki felfigyeljen rá vagy végleg átadja az enyészetnek. Szerencsére nem az utóbbi történt, így kerülnek most az Ezüst Malibu fotói a nyilvánosság elé.

Bokor nem hivatásos fotós, de nem is amatőr, hanem egyszerűen csak riporter. E szakmán belül is egyszemélyes kategóriát alkot, mert amikor képpel ír, akkor is remek kompozíciós készségről és megfigyelőkészségről tesz tanúbizonyságot. A képek annyi év alatt semmit sem vesztettek hitelességükből és anyagszerűségükből. Bokor Amerikájában a hajnali égbolt Detroit felett ugyanolyan ezüst fémlapocskákból épül, mint alatta a ma már nem is létező hatalmas családi autók karosszériája. Az pedig, hogy mit értünk amerikai életforma alatt, itt szinte dokumentarista pontossággal, a leírt szónál is érzékletesebben kiderül egyetlen falusi templom vagy szuburbiaház megjelenítéséből.

Chicago, Detroit, Denver, Salt Lake City, s a köztük lévő nevesincs települések az Ezüst Malibu állomásai, s az utazáson készült fekete-fehér képanyag mind az időközben kihalt ezüstnitrát, mind pedig a lassacskán múltba vesző Marlboro Country szépségét megőrizte. A szerzőnek kijár egy gratuláció, a kiállítás pedig megérdemli, hogy aki teheti, szenteljen rá egy félórát. Azért ilyen hosszú időt, mert a képekhez fűzött megjegyzések nem a könyvből vett idézetek, hanem az új idők reflexiói a közelmúltra. Élmény, voltaképpen felemelő élmény ez mindenkinek, akit érdekel a mostanában kiteljesedő valóság, vagyis az, hogy voltaképpen milyen is volt az a rettenetes és mégis csodálatos XX. század.