Az utca emberei a hajléktalanok, akikkel nap mint nap találkozhatunk aluljárókban, padokon, nagyobb tereken, villamosokon szónokolva. Ha jó napunk van, adunk nekik egy kis pénzt, ha rossz, elfordulunk, hogy még véletlenül se kelljen észrevenni őket.

Az utca emberei a hajléktalanok, akikkel nap mint nap találkozhatunk aluljárókban, padokon, nagyobb tereken, villamosokon szónokolva. Ha jó napunk van, adunk nekik egy kis pénzt, ha rossz, elfordulunk, hogy még véletlenül se kelljen észrevenni őket.

Az utca emberei lassan ugyanúgy hozzátartoznak a városképhez, mint a Parlament vagy a Hősök tere. Mike, a hajléktalanok fotósa megörökítette a hajléktalanokat, művészi keretet adott a társadalom egyik égető problémájának. A művészet nem tényközlés, nem szájbarágós üzenetadás; egy kérdésnek, egy problémának a kódolása, amit mi, befogadók dekódolhatunk, persze személyiségünktől függően.

A Merz Ház pincerendszerében kapott helyet a kiállítás; ismeretlen, meggyötört arcokat láthatunk, talán olyan oldalukról ismerjük meg őket, ahonnan nem mindig sikerül. A hajléktalanokról gyakran arctalan masszaként tudunk csak gondolkodni, akik koszosak, büdösek, és zavarják a nyugalmunkat, nem tudjuk meglátni bennük az embert, és ne legyünk álszentek, nem is mindig könnyű. Nehéz megtalálni azt a formát, ahogy közelíthetünk hozzájuk, közhelyek zsonganak a fülünkben: “Ha adunk nekik pénzt, elisszák!”, “Nem merek adni, mert tuti, hogy a koldusmaffiát gazdagítom vele!”, “Az állam feladata lenne, hogy foglalkozzon velük!”. Nincsenek “bevált receptek”, elsődleges cél nyilvánvalóan az lenne, hogy emberek ne kerüljenek ilyen helyzetbe, ha megismerünk élettörténeteket, meglepően tapasztaljuk, hogy nem nehéz kihullani a “szociális védőhálóból”.

Az Utca Embere Projektet a Humanista Mozgalom néhány lelkes képviselője hozta létre, céljuk, hogy az emberek rájöjjenek, a hajléktalanság nem egyéni probléma, a magának köszönheti a bajt attitűd nem mindig állja meg a helyét: a társadalomnak közösen kell valamit tenni az otthontalan emberekért. Munkájuk kettős: adományokat (játékot, élelmiszert, ruhákat) gyűjtenek, ezen kívül megpróbálják a döntéshozókat, a törvényhozást befolyásolni civil kezdeményezéseikkel. Hajlamosak vagyunk mindannyian az államtól, az éppen aktuális kormánytól várni a segítséget, majd a törvények megoldják helyettünk a problémát, ám a működő demokráciák jellegzetessége, hogy a civil szféra segíti a hatalmi szférát (és persze fordítva).

Ha valaki segíteni akar, vagy csak érdeklődik, szeretne önmaga előítéleteivel szembesülni, látogasson el a Merz Házba!

A kiállítás csütörtökön, pénteken és szombaton látogatható 18-22 óráig, vagy sokszor még tovább.

Helyszín: Merz Ház

Cím: 1095 Budapest Ipar u. 3.
Tel.: (+36-20) 486-6038
Email: info@merz.hu