Markovics Ferenc legújabb kiállítását az Artphoto Galériában láthatja a közönség május 20-tól június 30-ig.
Markovics Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus, Érdemes és Kiváló Művész nagyon fiatalon kezdte pályafutását a ceglédi kultúrház fotószakkörében, s 1955-ban itthon, 1956-ban már külföldön vett részt kiállításon. 1968-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1969–1986-ig a MAFILM állófotósa. Több folyóiratnak volt képszerkesztője, és számos fényképészeti témájú szakcikket írt különböző lapokba. Jelentős életművének nagyon sok tematikai elágazása látszik, a művészportréktól kezdve a jazz-fotókon át a tájképekig, sőt bizonyos kísérleti fotókig is. Életművének fontos szelete a Baba utcai intézet több évtizedes fényképezése, sorozata. Itt kezelték azokat a felnőtteket, akik soha nem tudtak felépülni az 1950-es években szerzett gyermekbénulásukból. Fényképeit nagyon humánus gondolkodásmód, az emberi sorsok iránti részvét jellemzi egyrészről, másrészről pedig az irónia (sokszor önirónia), amellyel a körülöttünk nyüzsgő világ furcsaságait, visszásságait ábrázolja. Sajátos és kifinomult nyelvi humorának párhuzamaként képei is árnyalt, sokrétű jelentéseket hordoznak. „Valamikori, gimnazista, zsendülő éveim a régi, klasszikus, „magyaros iskola” révült tiszteletében teltek. De már ez idő tájt is átkandikáltam néha más területekre, rokonszenvvel figyeltem a kísérletező kedvűek munkásságát, s megpróbálkoztam hasonló törekvésekkel. A filmgyári évtizedek kötelező gyakorlatain túl rendre bemutattam a szabadon választott produktumokat: jelenetfotókat, színészportrékat stb. Ezeket szívesen használták a forgalmazók a filmek propagandájához. Újságcsináló tevékenységemben szintén alkalmaztam friss, új elemeket. Az analóg–digitális korszakváltás semmilyen megrázkódtatást nem okozott, az új technika előnyeit folyamatosan igyekszem kipuhatolni és felhasználni. Mindkettő sikerültebb darabjaiból közszemlére bocsátok néhányat. A Pánsípos önarckép abból az időből származik, amikor válogatott, csiszolt elmék tűnődtek-vitáztak arról, hogy árucikk-e a kultúra?” írta magáról legutóbb a művész. A most megnyíló kiállítása egyrészt retrospektív jellegű, a legendássá, emblematikussá vált régi nagy képeket is tartalmazza, de megtekinthetők a legújabb munka (sorozat) magyar művészeket bemutató darabjai is, amelyekben a művész a hagyományos technikák mellett a legújabb eljárásokat is felhasználta.
