Chochol Károly fotóművész, 1935. január 27-én született Budapesten. Eredeti szakmája optikus. A fényképezés, a vizuális világ megörökítése kamaszkorától érdekelte. Nyitott volt a világra, nyitott szemmel járt… A Budapesti Fotóklub2 alkotóitól tanulta a mesterséget, mely egy táborba gyűjtötte a nemzetközileg elismert, neves fotósokat és az ország amatőrjeit: „megszervezte az amatőrök rendszeres szakoktatását. Hazai és nemzetközi kiállítások rendezésével, valamint külföldi kiállításokon való részvételével fejlesztette a hazai kiállítás látogatók látáskultúráját.”3 Olyan jelentős fotóművészek voltak az oktatói, mint Haller Frigyes Géza, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő, Angelo (Funk) Pál, Zajky Zoltán és Sztály János. A fotótanfolyamon különösen Haller Frigyes Géza (Haller F. G.)4 volt rá nagy hatással. 1974-ben így emlékezett vissza rá: „Nem voltam még 18 éves, amikor 1952-ben… részt vettem az általa vezetett tanfolyamon… Nem voltak szakkönyvek, így mi írtuk le magunknak az előadásokat és rajzoltuk az ábrákat. Itt van az akkori füzet a kezemben, számomra ez egy biblia volt, akkor is, ha kézzel, és én írtam.”5
1951-től szerepelt a Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete (MADOME), korábban a Budapesti Fotóklub hazai és nemzetközi csoportos kiállításain. Az 1955. évi budapesti Országos Művészeti Fényképkiállítást az 1956. évi követte, de ez évben kiállított még Újpesten, Miskolcon és Békéscsabán is. Ugyanebben az évben lépett először a nemzetközi színtérre: 1956-ban Bordeaux-ban, a VIIIe Salon International d’Art Photographique (Photo-Club de Bordeaux F.I.A.P. – F.N.S.P.F, France) rendezvényen két képét is kiállították: Marie és La Fin címmel. 1957-ben a Spanyolországban megrendezett XI. Salón Fotografico International Balneario de Panticosa nemzetközi fotókiállításán a Trees és a Museum entrance című művét láthatták az érdeklődők. Még ugyanebben az évben Belgiumban, a IIme Salon International de la Photographie és a XVe Salon International Albert Ier valamint Indiában, a 17th Lucknow International Salon of Photography híres fényképkiállításokon vett részt.
1960-tól három évtizeden keresztül dolgozott a Magyar Televíziónál, ahol a TV Híradó és a Telehír fotóriportere volt. Fotóriporterként számtalan magyar és nemzetközi sporteseményt is megörökített, a Magyar Televízió Híradójának fotósaként pedig a jelentős hazai és külföldi politikai eseményeket követte nyomon.
Közel hetven éve fotózza a fővárost. Városképei kivételesen hiteles vizuális forrásai múltunknak. Képkockáin találkozhatunk az 1950-60-es évek diktatórikus világának mindennapjaival, és bepillanthatunk, mégha csak egy villanásnyira is, az akkori mikrovilágok sokszínűségébe.
Az ʼ56-os forradalom idején készült budapesti fotósorozata a fegyveres összecsapásoktól a békés, meghitt jelentekig követi nyomon az eseményeket. Szociosorozatának képei pedig, amelyek a ʼ60-70-es években készültek, a soroksári, az angyalföldi, az óbudai és a pesterzsébeti kisemberek hétköznapjait örökítették meg: az unokáját tanító utcaseprő, a verklis, a sártengerben karikázó munkás, a kocsmában poharazgató svájcisapkás férfi, a barlanglakása előtt ruhákat teregető nő, a szanálásra ítélt szükséglakások, amelyek mögött már ott meredeznek az új toronyházak, megannyi látleletei egykori életünknek. Képei sajátos vizuális korrajzok a nehézsorsú emberek világáról…
A fotográfiák között találunk olyan képeket is, amelyek az elmúlt évtizedek kiemelkedő kulturális eseményeit örökítették meg. Legendás játékfilmek és színházi előadások jeleneteit láthatjuk viszont a képeken, emellett pedig jelentős művészek portréival is találkozhatunk.
A fotóművész sokszínű tehetségét a természetfotói is bizonyítják. Erdők és mezők világát bemutató fotósorozatai számtalan kiállításon szerepeltek. Reklámfotói tele vannak ötlettel és humorral. Fényképezőgépével a nyakában keresztül-kasul bejárta a világot, Skóciától Észak-Koreáig, a Szovjetuniótól Kínáig olyan egyedülálló képeket komponálva amelyek – a művész szemén keresztül – láttatják az ott élő emberek világát és környezetét.
Képeiből nem hiányzik a humor, a szarkazmus és az intelligencia. Ezt bizonyítják az „Így fényképeztek ti” fotósorozata, melyet 1987-ben és 1989-ben a Műcsarnokban láthatott a nagyközönség. Okosan látja és láttatja világot, a jelent, amelyben mi, és a múltat, amelyben eleink éltek…
