A wopcast 24. adásának vendége Móricz-Sabján Simon fotográfus, a magyar fotóriporteri szakma egyik legfényesebb csillaga. Simon a pályafutása során kiváló anyagaival gyakorlatilag minden díjat és pályázatot elnyert már, amit a szakmában csak lehetséges. A magyar sajtófotó pályázaton már közel 50 elismerést kapott, nyert Hemző Károly-díjat, hatszor kapott NKA, háromszor pedig Pécsi József ösztöndíjat, külföldön pedig olyan rangos pályázatokon nyert, mint a Pictures of the Year, a Slovak Press Photo vagy a China International Press Photo Contest. Karriere a Népszabadságnál eltöltött 13 évben forrott ki igazán, az ottani termékeny közeg varázsolt belőle vérbeli fotóriportert. Az azt követő időszakban azonban Simon fotográfusi tevékenysége fokozatos átalakuláson ment keresztül, és bár fotóriporteri énje mindig vele lesz, egyre nagyobb hangsúlyt fektet hosszabb távú, az embert és környezetét, korunk társadalmát bemutató projektjeibe. Az adást egyik, véleményem szerint legfontosabb anyagával kezdtük: Simon a koronavírus-járvány tetőzései alatt azon kevesek közé tartozott, akik fotósként bejutottak egy kórházba és valós képet tudtak festeni arról, hogyan festett a vírus elleni küzdelem a magyar egészségügyben. Szívszorító, megható és nehéz történeteket mesélt betegekről, családjaikról és a kórházban dolgozókról. Ezután rátértünk arra, hogyan lett belőle az, aki: milyen hatások érték fiatal korában, miért választotta ezt a pályát, hogyan építette fel a karrierét és alakította ki alkotói hozzáállását. Mesél nekünk továbbá a részben általa alapított Pictorial Collective csoportról és a műsor végén egyik projektje segítségével bemutatja nekünk, miért foglalkozik annyit a magyar vidék sorsával. Jó szórakozást kívánok hozzá!
