Az 1917-es forradalom politikailag, társadalmilag és művészileg is változást hozott az oroszok életébe. A művészetet az új állam jövőjét alakító, fontos erőnek tekintették. Az olyan szlogenek, mint a „Művészetet életté” vagy a „Művészetet technológiává” azt a közhiedelmet fejezték ki, hogy a művészet minden szinten képes átalakítani az életünket.

A poszterek gyakran szokatlan színezése és a kontrasztos tónusok alkalmazása mutatja a korábbi realizmustól való áttérést az elvontabb kompozíció és kifejezésforma felé.

A filmek narratív aspektusaiból ered a sok ijedt női arc mögött meghúzódó szorongás, valamint a korabeli reklámokban nem megszokott, gyakran nyílt szexualitás.

A poszterkompozíciók dinamizmusát és eredetiségét a léptékek egymás mellé helyezésével érték el. A Stenbergék munkásságára jellemző mozgás és szédülés érzés, valamint az ismétlések alkalmazása a filmekre emlékeztet.

Az eltérő elemek ötvözése, mint például a fényképezés keverése a litográfiával, szembeállítja az egyik jelenet cselekményét a másik szereplőjével. A merész színekkel, drámai szögekkel és szemet gyönyörködtető tipográfiával teli megdöbbentő minták arról a kísérletező avantgárdról tanúskodnak, amely megelőzte a szovjet realizmus hivatalos művészeti doktrínává válását.

A merész figuráktól az építészeti elemekig minden művészt saját, egyedi stílus és esztétikai ízlés jellemez. Összességükben viszont sikerült elkerülniük a Hollywoodra jellemző talmi csillogást és élesebb, feltűnőbb, kihívóbb műveket készítettek.

A művészek ugyanazokkal az innovatív filmes technikákkal kísérleteztek, mint amiket az általuk reklámozott filmekben használtak, például az extrém közeli felvételekkel, szokatlan szögekkel és drámai arányokkal.

Christopher W. Mount, a New York-i Modern Művészeti Múzeum kurátora írja az előszavában: „Az 1920-as évek viszonylag új művészeti formáját, a mozit is használták a társadalom befolyásolására, például, a narratív jellege miatt, propaganda tevékenységként, és ezt a kísérletezést az egész Szovjetunió területén támogatták. Így nem meglepő, hogy a kor legkiemelkedőbb művészei közül sokan filmreklámok és plakátok készítésében kamatoztatták tudásukat.

Az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek elejéig tartó orosz avantgárd időszakának filmplakátjai nem hasonlítanak a máskor készült filmplakátokhoz. Bár a művészi szabadság időszaka a Szovjetunióban rövid volt, ezek az erőteljes, megdöbbentő képek továbbra is a valaha készült legragyogóbb és legötletesebb plakátok közé tartoznak.