fényképész, művészeti szakíró
MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT – ELMENT LUGO IS
Ettől a héttől kezdve nem lehet Budapestről úgy beszélni többé, ahogy eddig. Tegnap Ráday Mihály, ma Lugo ment el. Lugosi Lugo László. Korunk Klösz Györgye, Az elmúlt negyven évben talán Budapest legfontosabb képi rögzítője. Nagyon friss hír. Remélem nem igaz. Remélem csak hosszú életet biztosító téves infó. Volt közös könyvünk, most is dolgoztunk együtt egy hatalmas munkán, évek óta immár. Illetve Lugo dolgozott elképesztően módszeresen: több mint négyezer képen rögzítette mindazt, ami most Budapest. Az Átmenetiemlékkönyv, amit Kieselbach Tamás adott ki a kilencvenes évek végefelé volt közös munkánk. Akkor a rendszerváltás utáni, spontán privatizációban vedlő várost rögzítette néhány tanítványával. Sokak mellett főként az én szövegeim kísérték a képeit. Most húsz év után szeretnénk, szerettünk volna? egy új öszegzést létrehozni, afféle opus magnumot a számára.
Könyveket készített az eltűnő kismesterségekről, a zsidó Budapestről, és még annyi mindenféle metszetben szelte keresztül-kasul képeivel a várost. Épp azokról a pontokról exponálta újra képeit, ahonnan eredetileg nagy elődje, Klösz készített fotókat a gründerzeit éveiben. Lugo végigportrézta a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Fiatal Művészek Klubja, majd a demokratikus ellenzék panteonját. Minden sarkot, beugró üzletportált ismert, a jó látószögeket, a külvárosi üzemek képileg érdekesen futó téglafalait. Egyben az egészet és molekuláira szétszedve a várost, a részleteket is. André Kertésszel folytatott beszélgetése korszakos jelentőségű dokumentum. Nagyon nagy veszteség. Kincsek őrzője. Lugo és Mihály, úristen, mekkora űr marad utánatok!
Külön fájlalom, hogy Lugo egyszerre volt pedáns szakember, majdnem 19. századi értelemben vett kamerás ember, és szenvedő bolyongó lélek. Ha a lesujtó hír valóban igaz, nagyon kívánom neki a megnyugvást, kiengedést. Mi ittmaradtak pedig adósok vagyunk neki is, Mihálynak is, hogy műveiket akár korlátos eszközeinkkel, de folytassuk. Fájdalmas elköszönni, Lugo! Oly sok dolgunk volna még.
Bojár Iván András
