Napok óta tartó ostrom zajlik, óránként akár 75 hullócsillag is látható-hallható a figyelmes szemlélő számára – elméletileg (180 fokos látószöget és maximális érzékenység melletti, nagy képfelbontást feltételezve)
A csúcs a 12/13-i éjjelre tehető, annak hajnali óráiban, de akár ma is tarthatunk egy főpróbát, ki tudja holnap nem felhősödik-e be éjszakára, hajnalra.
A hallhatóság nem vicc, az alábbi webhelyen akár folyamatosan is hallgatható a csillaghullás.
A képre bökve olvasható a jelenség és a mérés háttere is és egyéb érdekességek.
A fotózás tervezésekor felmerül, hol a legjobb, legkevésbé fényszennyezett az égbolt ebben az időben? erre az alábbi térkép adhat választ, nagyíthatóságért bökjünk a képre:
A csillagászattal foglalkozók egy térképet is készítettek, ezekről a helyekről szoktak megfigyeléseket készíteni, ha ellátogatunk ezekre a helyekre, ne zavarjuk mások fotózását világítással, jó előre készítsünk be vörös lámpát a ki és elpakoláshoz:
Az égi kisérőnk sajnos nem kényeztet bennünket, a Hold szinte végig bevilágítja az eget, halványítva a jelenséget. De a hajnali órákra ő is nyugovóra tér, kis szerencsével nem zavarja a köreinket.
Az fotózás irányára vonatkozóan olvashatunk az alábbi cikkben, bár az pár éves, a megállapításai, a dátumra vonatkozó kivételével, igazak. (klikk a képre)
A fotózásra vonatkozóan javaslatokat olvashatunk a záridőre, érzékenységre és látószögre vonatkozóan.
Pár jó tanácsot érdemes szem előtt tartani:
- a látószög korlátozza a még bemozdulás mentes záridőt (500-as szabály), ami azt jelenti, hogy egy 24 mm-es látószögnél kb. 20 másodpercet exponálhatunk
- a kis érzékenység ugyan kevésbé zajosabb, de a kisebb fényű jelenségek a kamera számára láthatatlanok maradnak
- a hosszú záridő nem csak a csillagok bemozdulásának kedvez, de a halványabb és gyorsan mozgó csillagok is kevésbé fognak látszani
- a reggeli pára lecsapódhat az ég felé állított objektívünkön, gondoskodjunk róla és ellenőrizzük, ne másnap vegyük észre a rontott képeinket.
A fotózáshoz sok sikert kívánok!
