Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN – életműkiállítás a FUGA-ban.

0
236
FUGA Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.), 2018. december 13 – 2019. január 7.
Megnyitó: 2018. december 13. (csütörtök) 16:00 óra

Megnyitja: Krausz György volt nagykövet és Eifert János fotográfus

Eifert János megnyitó szövege:

 Nagy öröm látni, hogy ennyien jöttek el Rácz István: CSÖNDES VIZEKEN c. életmű-kiállításának megnyitójára. A világszerte elismert fényképész, aki remekbe készült műtárgyfotóival nyerte el rangját, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Fotográfusként nem akarok elfogult lenni, ezért hangsúlyozom, hogy Rácz István nemcsak fotóművészként, hanem íróként és műfordítóként is jelentős életművet hagyott maga után. Nyolcvan-valahány könyv jelent meg a neve alatt, több nyelven és többszörös kiadásban: művészettörténeti feldolgozások, albumok, de sok fordításkötet is, meg önálló riport- vagy esszé jellegű munkák.

Személyesen sohasem találkozhattam Rácz Istvánnal. Pedig sokszor hazalátogatott, kiállításai, megjelenő könyvei, műfordításai mindig eseménynek számítottak. 1998 decemberében új albumának, a Csöndes vizeken budapesti bemutatójára, és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által alapított Életmű-díj átadására vártuk. Hiába. Az első üzenet balesetéről, a második már haláláról szólt. A személyes találkozás lehetősége végérvényesen elmaradt. Könyveivel, műtárgy-fotóiból készült albumaival, kiállítási képeivel azonban gyakran találkozhattam, az 1. Országos Fotóhét programjában műtárgyfotóival szerepelt, én készítettem kiállításának plakátját, és ha jól emlékszem, rendeztem a kiállítását. A képeire oda kellett figyelnem: a kiegyensúlyozott kompozíció, a tökéletes technika, és a szellem tiszta kisugárzása jellemezte azokat.

  .

Csorba Károly felvételei

A nagyszentmiklósi kincs 1977-ben jelent meg a Corvina Kiadónál. Több kiadást ért meg magyar és angol nyelven. A következő évben A finnugor népművészet jelent meg, anyagából a Dorottya utcai kiállító teremben láthattuk képeit. A VIII. Henrik udvarában című albuma 1984-ben, a Helikon Kiadónál jelent meg. Lefordította a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt, és az Európa Kiadónál megjelent könyvét az úgynevezett kalevalai kornak, tehát a kereszténység felvétele előtti két évszázadnak a leleteiből készített felvételeivel illusztrálta. Nyolc nagyméretű albuma a finn képzőművészetet dolgozta fel a vaskortól korunkig. Oslóban két nagy albuma jelent meg a norvég középkori művészetről – jelen kiállítás ebből az anyagból mutat be 70 képet. A lappok életével foglalkozó kötete finnül, norvégul és svédül jelent meg. A hatvanas években rövid ideig Svájcban él, ekkor jelennek meg Dreiklang című kötetei – többek között Michelangelóról, Rembrandtról, az ikonművészetről, a néger művészetről, és legszebb kötete Az ismeretlen isten (Der unbekannte Gott). Foglalkozott többek között az egyiptomi, perzsa, kínai és perui művészettel, készített könyvet a tibeti bronzokról is. A Finn Nemzeti Múzeum támogatásával a finn művészetet bemutató kiállítását a múzeum több európai fővárosban mutatta be.

“Épületeket, templomokat nem lehet külföldre szállítani, de a kép, az átélt felvétel nagyon jól érzékelteti, tolmácsolja egy korszak művészetét.” – írja önéletrajzában.

Rácz István 1908-ban született. Élete küzdelmes, tele kalandregénybe illő fordulatokkal, és csodákkal. Sorsa századunk egyik Odüsszeiája. A felvidékről kerül át Magyarországra, pataki diákként kapcsolatba kerül a baloldali mozgalmakkal, Kassák vonzáskörébe tartozik. Abban a perben ítélik kétévi fegyházra, amelyben Rajk László, Széll Jenő, Beck András, Darvas József s mellékvádlottként József Attila áll a bíróság előtt. A klasszika-filológia mellé tehát börtön, megaláztatás kerül, 1934-ben Csehszlovákiába települ. Íróként, műfordítóként, újságíróként tevékenykedik. 1938-ban Finnországba menekül, majd visszatér, egy-két évig a Sárospataki Népfőiskola igazgatója. Küzdelmek, megpróbáltatások, felesége elveszti látását, hallását. 1956-ban együtt hagyják el az országot, Finnország fogadja be őket. Nagy energiákkal kezd neki a fényképezésnek, folytatja az írást. 8 albuma jelenik meg, ezekkel a finnek számára felfedezi a finn művészetet. 1964-ben Svájcba költözik, itt is a művészet tárgya könyveinek. 1964-ben visszatér Finnországba, újra könyveket ad ki, lefordítja magyarra a Kalevalát. Bár kitűnően ír, jók a műfordításai, de szíve-lelke a fotózás. És egy újabb tragédia: szemidegsorvadása egyre kritikusabb, eléri a 95%-os vakságot. Mégis, éleslátás nélkül egyedül közlekedik Helsinkiben, ellátja beteg feleségét, újabb könyvei jelennek meg. Megfáradt, készül a hosszú útra, de nem adja fel. Amíg lélegzik, amíg gondolkodik, bőkezűen osztogatja tudását. Mint már említettem, 1998. decemberében, kilencven évesen hunyt el. Élete utolsó pillanatiban Magyarországra készült. Emlékszem, hiába vártuk. Azóta húsz év telt el, és úgy látom, hogy a fotóművészként, íróként és műfordítóként is jelentős életműve nem veszített értékéből, és nem tűnt el a felejtés sötét homályában. Az Önök szépszámú jelenléte is ezt bizonyítja.” (Eifert János)

   .   . 

Rövid életrajz

  1. július 11-én, Töketerebesen (ma: Szlovákia) született

1926-31 Tanulmányai: Pázmány Péter Tudományegyetem, Eötvös Kollégium, latin-görög-olasz szak Életút: Kapcsolatba kerül az illegális kommunista mozgalommal, 1932-33 börtönben, 1934-38 Csehszlovákiában, 1938-43 Finnországban él, újságíró, fotós, hazatérése után bekapcsolódik a népi írók mozgalmába, 1945 Sárospatakon népfőiskolát és művészotthont szervez és vezet, majd általános iskolai és zeneiskolai tanár, a Kiadói Főigazgatóság munkatársa, 1956 kivándorol Finnországba, Helsinkiben műfordító és fotóművész. Lefordítja a Kalevalát (1976), a Népek művészete (1978), A vikingek öröksége (1983), Egy fotográfus vallomásai (1988), A Semmi partján (1991), Csöndes vizeken (1998).

 .      .          .
  .

Megjelent könyvei, fordításai (szűkített lista):

Kanteletár. (Finn népköltési gyűjtemény.) Bp. 1956, Magvető Kiadó; Bp. 1977, Magvető Kiadó; Bp. 1985, Európa Kiadó.

Kalevala. Saját kiadás. Helsinki, 1976., Bp. 1980, Európa Kiadó.

Egy fotográfus vallomásai. Békéscsaba, Kner Nyomda.

Mikko Hovi. (Monográfia egy finn szobrászról.) Helsinki, 1959, otava.

Suomen keskiajan taideaarteita. (A finn középkor műkincsei.) Helsinki, 1960, 1966, 1970; – Franciául: Art de la médiéval Finland. Paris, 1963; Svédül: Skatter ur Finlands konst och Sjörgen. – Angolul: Treasures Art of Medieval Finland. New York, 1967.

A DREIKLANG-sorozat darabjai:

Michelangelo, Ikonen, Lauft Ihr Hirten allzugleich, Marienlieder, Die Seemannsbraut, Die Antilopenfrau, Primavera. Olten-Freiburg, 1964, 1965, Graf.

Kunst in Tibet. Bern, 1968, Hallwag.

Suomen taidetta 1940-1975. (A finn művészet 1940-1975 között.) Helsinki, 1977, Otava.

László Gyula-Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. (Angolul: The Treasures of Nagyszentmiklós.) Bp. 1977, 1978, 1979, 1983, 1984, 1987, Corvina.

Michelangelo. Helsinki, 1980, Otava.

VIII. Henrik udvarában. Bp. 1984, Helikon.

Vanhan-kansan kirja (Öreg emberek könyve.) Helsinki, 1985. WSOY.

Rácz István: A Semmi partján. Bp. 1991, Magvető Könyvkiadó.

Rácz István: Csöndes vizeken. Önéletrajzi album. Bp. 1998.