A HÉT FOTÓSA: Dr. Szász János – Válogatás a fehér és fekete képekből

0
179

Az 1925-ben született Dr. (1925–2005) bár a jogi pályára készült, mivel édesapja a Horthy hadseregben szolgált, annak katonatiszt múltja miatt Szászból mégsem lehetett ügyvéd. Diplomájával a zsebében elvégezte a fényképész szakiskolát, de nem fotográfusként, hanem grafikusként, dekoratőrként és kirakatrendezőként is dolgozott. Később, 1960 és ’80 között, a Pécsi Tervnél alkalmazták, ahol már a fényképésziskolában megszerzett tudását is kamatoztathatta. A megbízása a tervezőintézetben a lakótelepi házak és az építkezések dokumentálása volt.
A fotográfus éjjelente a fürdőszobában hívta elő képeit. A tónusgyengítéshez kikísérletezett egy vörös vérlúgsó alapú kémiai anyagot. Lágy papírra nagyított, így érte el a feketében a tónusokat, a kép grafikai jellegű lett, magas kontraszttal. Külföldi kollégái nem is értették, hogyan ért el ilyen eredményt, hatást.

Erről így írt a Fehér és fekete című fotóalbum előszavában:
Dr. Szász János 1958-tól fogva kiállítások tucatjain vett részt, nyert elismeréseket, díjakat, okleveleket garmadával, országhatáron belül és – mondjuk így – a szocialista szektor baráti államaiban rendezett baráti kiállításokon. Szinte kizárólag fekete-fehér képekből álló életművének minden fotóján látni, mily kínosan ügyelt a pontos expozícióra, a felvételek élességére, az abszolút pontos kompozícióra. Minden labormunkát saját maga végzett, mestere volt szakmájának. Kitalált és sikerrel alkalmazott egy olyan technikát, amelynek során képei összetéveszthetetlenül egyéni karaktert nyertek. A normál fedettségű negatívot BH-s kemény papírra nagyította, szűken világította, az előhívás folyamán a végletekig erőltette a hívódást, majd vörösvérlúgsóval kimosta a tónusokat, így nyerve ezeket a grafikai hatású felvételeket.