Hosszú évek kellettek hozzá hogy a munkamódszeremet a tökéletes közelébe fejlesszem….mindez persze megváltoztatta az egész képi világomat….a határok elmosódtak, a képek pedig kérdésekké váltak….
Nem gondoltam volna mikor elkezdtem hogy milyen bátorság kell ahhoz hogy egy tájat, egy helyszínt magadba eressz majd elvegyítve önnön világoddal egy elegyet alkotva jelenjen meg a fotón.
Egy embert így beereszteni sokkal veszélyesebb….persze ha olyan fotót akarok készíteni ami túlmutat egy sima portrén akkor kénytelen vagyok ajtót nyitni neki…
Most hogy Ravensbrückbe, Buchenwaldba, készülök félek.
Egy ilyen helyen beereszteni a tájat….
Nem tudom mi fog történni…az is meglehet hogy semmi…de egy ilyen helyen megmutatni mi van a “falak” mögött mi fut a vonalak alatt, mi hallatszik a némaságban…..mindenképp kihívás….
Hiszek benne hogy azok a fotók amik ott fognak készülni hatással lesznek mindenre…hiszem, hogy ha az eddigi képeimre azt mondják hogy erősek érzelmileg akkor ezek a képek olyanok lesznek mint a lesujtó pöröly.
Félek én leszek alatta.
Meglátjuk….a dolog elindult és ha akarnám sem tudnám megállítani…régebben sokszor megkérdeztek hogy miért azt és úgy fotózom amit és ahogyan….istenkém milyen ostoba kérdés…mintha lenne választásom….mintha valaha is lett volna….
- Link lekérése
- Más alkalmazások
Címkék
bnalassabuchenwaldlágerRavensbrückSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
