Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik.Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló.A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában állmecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga.A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt.1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút.A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz kerültígy a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált.1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak,ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.
2018. február 9Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomraaz óváros részbe…villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlvevárva a bosnyákul nem beszélő magyar turistára akinek fogalma sincs arról hogyan jusson ela szálláshelyére….várjatok csak! Ez igazából passzol rám úgyhogy akár szóba is elegyedhetnék vele!Angolul induló majd végül mutogatásba torkolló rövid beszélgetés után kurta válasz,- Húsz euró!Kicsit összehúzott szemöldökkel kérdezek vissza….-Mennyi?-Tizenöt!-Rendben kicsit körbenézek köszönöm!-Tizenhárom!-Akkor szerintem induljunk!Az a fajta ember vagyok aki szeret beszélgetni a taxissal….sok hasznos infót árulhatnak el,sokszor saját történetük is érdekes, persze mindennek az alapfeltétele a közös beszélt nyelv!Beszélgetésünk elején még a reptéren tisztázta velem,-Just little english!Semmi baj gondoltam, mert igazából spanyolul úgyis jobban beszélek így a taxiban elhaló hangonmegkérdeztem angolul hogy nem e beszél Spanyolul?Talán utoljára akkor néztek rám így mikor a muzulmán hentesnél sonkát akartam venni de akkor picittalán elnézőbbek voltak velem, konstatálták hogy hülye vagyok.Miután sofőrünk újra az útra szegezte tekintetét, én fejemet az ablaknak koppintva bámultam a minketkörülvevő hegyeket, és a hegyek mögötti felhőkben dagadó nap sziluettjét.-Szép hely ez! -mondtam immár magyarul hisz teljesen mindegy melyik nyelvet nem érti…cserébe karcos mosoly, és valami morgás szerű válasz amiből én sem értettem semmit úgyhogymaradt nekem újfent az elsuhanó táj.
Mecset, mecset, mecset, templom, mecset, felhőkarcoló, mecset, szétlőtt ház, UN autó enszkatonákkal, mecset, templom, templom. Változatos sorminta egy a háborúból lassan teljesenfeleszmélő város színes palettáján.Téglából újraépített teraszok a lakótelepi házakon akár hat emeletnyi téglatákolmány a tüzérségiágyúk nyomai után. Koszos urnaszerű lakótelepi tömbök roskadásig lövés, és gránátnyomokkal.Kicsi koszos villamosok, és rengeteg autó.Szállásom egy kis domb tetején van (de jó lesz ide felsétálni napi szinten) taxi megáll csomagomatkiveszi, megköszöni a 15 eurót (azért illik kis borravalót is adni hátha vesz belőle egyszer egy taxiórát!)Szállásadóm már a kapuból integet!Szimpatikus fiatal srác aki bár szakasztott úgy néz ki mint a mindenki által ismert pattanásosszámitástechnikus meme így is tőle kapom az első őszinte mosolyt, és egyből mutatja azapartmanomat. Ajtó mellett kis táblára magyarul felírva hogy üdvözöljük, a hűtőben sör, bor,gyümölcslevek, pulton többféle kávé, csokoládék, fürdőben többféle tusfürdő, zárt csomagolásúfogkefék (ha elfelejtettem volna) és az egész lakásban elhelyezett kedves kis üzenetek.Tátva maradt a szám….sok helyen jártam már de ilyen vendéglátást még sehol sem kaptam….mindenami a lakásban van (tehát csoki, üditő, sör, bor ) hozzá tartozik a dologhoz nem kell érte külön fizetniez egy kis kedvesség részéről. Kis listát kapok a legjobb helyekről ahol enni inni lehet, mit érdemesmegnézni, mi hogyan van nyitva. Hát akkor nincs más hátra mint előre, kapjuk nyakunkba a várost éskostóljuk meg mitől jobb a Bosnyák csevapcsicsa mint a szerb! Kaptam egy kedves barátomtól egytippet hogy itt mindenképp kóstoljam meg, hiszen teljesen más mint a szerb változat amihez már voltpárszor szerencsém és őszintén szólva nagyon megszerettem!Az óvárosban már kevesebb épület viselte magán a háború nyomait, de az embereken még itt semérződött a kirobbanó európai jókedv. Hirtelen felindulásból elkövetett kávéivás volt az első dolgomhiszen hajnalban keltem, felszállás, leszállás, taxi, és még nem is ittam kávét úgyhogy beültem azegyik helyre amit szállásadóm javasolt.
Tört angol, plusz kéz és láb és már jön is a kávém. A pincérnő nem az a mosolygós fajta dehátistenem mindenkinek lehet rossz napja! A kávéscsészén a gyermekkorom óta nem látott Julius Meinllogó piroslott. Már majdnem szóltam hogy a mellettem ülő ember rágyújtott mikor jobban körülnézvefeleszméltem…hiszen itt mindenki dohányzik! Legyen szó étteremről, kávézóról itt mindenholmegengedett a dohányzás! Mérsékelten zavart csak a dolog mikor ebédelni próbáltam és akörülöttem ülő asztaloknál asztalonként két ember rágyújtott így gyakorlatilag füstglóriába vonvaengem ami kicsit kevésbé volt kellemes mintha Sanghaj késő délutáni füsttengerében végeztemvolna erőnléti edzést 150 centis magasságban.Kávé után kissé felfrissülve léptem be az egyik legnagyobb szerb ortodox templomba a balkánon,amit az istenszülő születésének szenteltek. Tehát szűz Mária születésének.
Belépve átható tömjén illata vett körbe, és az a lágy derengés amit a füstölők és az ablakokonbeszűrődő fények játéka csalt elő. Elidőztem a csendben, lassan végignézve az ikonokat, megfigyelveaz embereket ahogy a meggyújtott gyertyákat a vizzel és kaviccsal töltött gyertyatartókba teszik majdpár imát mondanak rá.
Az idő picit másképp telik az ilyen helyeken így nem tudom megmondani pontosan meddig sétikáltambent de azt tudom hogy a gyomrom sokadik jelzésére keresnem kellett egy helyet ahol végrebelevethetem magam a balkáni ízek kavalkádjába!-Csevapcsicsa van? -kérdeztem boldogan-Nincs… -hangzott a tömör válasz-Oké akkor valami olyan dolgot kérek ami Bosnyák és van benne hús!Mondta is a srác hogy mit hoz de az angolságából kizárólag azt értettem meg hogy van bennekáposzta! Oké ez igy nem is rossz gondoltam magamban, szeretem a töltött káposztát úgyhogyhozd csak!Gyakorlatilag kaptam egy gúlyáslevest kevés pirospaprikával, cserébe viszont bele volt főzve egy kisdarab káposzta…. nem is volt semmi bajom vele de kicsit olyan volt mintha otthon ettem volna hiábano az ember felismeri a hazai ízeket ez pedig határozottan az volt.Még egy kávé és már úton is voltam hogy felkeressek egy mecsetet.A Ferhadija Mosque klasszikus oszmán mecsetre esett a választásom.Cipőimet lassan levettem, és besétáltam a pici de annál szebb mecsetbe.Bent egy mosoly és egy biccentés fogadott, természetesen azonnal látták hogy nem vagyokmuzulmán de cseppet sem zavartatták magukat.
Balra idős bácsi térdelt néha előredőlt és halkan imádkozott. Az engem üdvözlő öltönyös korosodó férfi lassú köröket sétált, és egy naptárt nézegetett. Megragadó volt a hely egyszerűsége már már puritánsága. Az őszes férfi néha felpillantott a naptárból, rámnézett majd újra elmerült benne. Természetesen fotóztam, hisz ezért jöttem, de persze ő ebből semmit nem vett észre…lassan rótta köreit míg tekintetét hol rajtam, hol a naptár lapjain pihentette.
Remélem nem lopták el a cipőmet! -gondolkoztam el de el is hesegettem hiszen kinek kell egy ötvenescipő? Mondjuk nekem igen úgyhogy elindultam kifelé miután az őszes úrtól biccentéssel elköszöntem.-Csevapcsicsa van? -hangzott ismét el a kérdés estefelé egy füstös kis helyen.-Nincs! -jött a válasz ugyanazzal a tömörséggel…-Na bazdmeg…-csúszott ki a számon-Magyar! -vigyorgott a pincér és szégyelltem el magam hogy gyönyörű nyelvünk legszebbkötőszavával mutatkoztam be de sebaj akkor valami helyi kaját kérek ha már itt vagyok úgyhogykaptam sült krumplit mexikói öntettel roston sült csirkével, tetején megszórva jalapino paprikával,így újra rácuppanhattam a multikulti istennő édes, csipős csecseire, mexikói kaját burkolvaszarajevóban a kelet és a nyugat találkozásánál…
Az hogy koránt sincs minden rendben jelezte az a tény miszerint a Jahorinai olimpiai sípályához nem megy busz mert az Szerb fennhatóság alatt van így maradt nekem Bjelasnica ami szintén olimpiai helyszín volt. Reggel indult a busz gondoltam felpattanok rá ha már itt vagyok csak megnézem magamnak….na persze síelni nem tudok de pár órát sétálni fotózni majd visszajönni csak jó móka lesz úgyhogy hajrá!Mikor megállt a busz gondoltam megkérdem a pilótát hogy mikor indul vissza 11 felé busz végülisfél kilenc volt még csak.- Négykor indulunk! -hangzott tömör válasz- Értem de a korábbi mikor megy?- Négykor! Egy busz van!Bevallom őszintén arcomra fagyott a mosoly…na nem csak a hidegtől, hanem a tudattól hogy délutánnégyig itt kell lennem és csak reménykedem benne hogy van elég bár, teázó stb hogy ne unjamhalálra magam.
Volt…sőt gondoskodtak a telefon töltési lehetőségéről is ami igazán példás…Maga a pálya gyönyörű és botrányosan olcsó!Négy étteremben teáztam, kajáltam, lógtam, próbáltam múlatni az időt.Bármilyen kaját kértem valahogy mindig csevapcsicsa lett belőle…igaz különböző formájú de mégiscsevapcsicsa! Jó nem panaszkodom finom volt de különbséget a Szerbhez képest én biza neméreztem.Mikor leszálltam a buszról Szarajevóban észrevettem a Nemzeti Galéria kicsit kócos épületét…gondoltam egy ilyen sportos nap után rámfér egy kis kultúra!-Öt márka! – Nézett rám töprengőn a portás….-Mindhárom szinten van kiállításunk, -magyarázta -a jeggyel mindet végig lehet járni!A második emelet táján döbbentem rá hogy gyakorlatilag a teljes múzeumban egyedül vagyok!Csodálatos grafikai kiállításokat nézhettem meg egyes egyedül! Na jó…picit ijesztő volt…Többek közt megnézhettem Dževad Hozo csodálatos munkáit, illetve egy grafikai triennálé képeit…elképesztően jó anyagok voltak benne.
A repülőtéren már kicsit szomorkodva álltam…kevés volt ez a pár nap nekem itt…megszerettem a helyet és rengeteg téma lett volna még.
Én azt hiszem biztosan visszatérek még ebbe a csodálatos városba kicsit lelassulni inni a zaccoskávét, hallgatni a müezzint, belélegezni a tömjént, és ücsörögni kicsit a katedrálisban.A zsinagóga nem volt nyitva….remélem legközelebb oda is bejutok!
Címkék
balassaBalkánBoszniakereszténymuzulmánnational geographicortodoxSzarajevóútleírásSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
