És te mikor pihensz?

0
0

image

Szokták kérdezni tőlem is ezt “te mikor pihensz?” és én istenemre mondom jót szoktam kacagni rajta…én kb 6 éve nem pihenek olyan értelemben hogy elmennék nyaralni vagy kikapcsolódni. Az igazság az hogy én munkamániás vagyok. Mindig dolgozom, ráadásul nekem nehéz megfelelő helyet mondani pihenésre mert az emberek jórészének az tengerpartos punnyadós ami mind rendben is van de könyörgöm én tengerparton lakom egy üdülőfaluban
Nekem ennél sokkalta nyugodtabb hely kell.
Olyan hely ahol ha szeretném megáll az idő és én nem vagyok fotóművész csak Laci.
Nincs a közlemben kamera, és teljesen ki tudok kapcsolni…
Sokszor lelkileg megterhelő projekteken dolgozom, (na jó szinte mindig) így képzelhetitek mennyire jól esett, hogy megkerestek a Hercegasszony birtokról hogy pihenjem náluk ki magamat ha úgy érzem jól esne egy kis béke, egy kis kizökkentő nyugalom az életemből. Nem mondom hogy megérdemlem ezt a gesztust amit kaptam tőlük, de mivel voltam a helyen és megtapasztaltam a milyenségét annak a békének (na jó ettem a séf Csécsei László, és Orcsik Edit remekműveiből is és igaz ami igaz a céklalekvárrral meg azzal a vajpuhára párolt borjúhússal megvett kilóra) persze hogy örömmel elfogadom.
Nem gondoltam hogy gyarapodni fog a szponzorok száma, de őszintén szólva nagyon örülök neki mert mintha a jószerencse küldte volna őket. Jót fog tenni időnként egy kis pihenés, főképp olyan szobákban ahol ismerős képekkel találkozom a falakon 🙂
Egy szó mint száz nagyon köszönöm a Hercegasszony Birtoknak ezt a gesztust és lehetőséget, élni fogok vele 🙂 Laci készülj mert tovább foglak “csesztetni”! 😀

Címkék

balassabékeHercegasszony birtoknyugalompihenésSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….