-Mi fotográfusok vagyunk a képzőművészek legalja…Magam mondtam ezt több előadáson és tartom is magam ehhez, hisz ez szomorú de tény.A fotósképzések nagyon sok esetben szorítkoznak arra, hogy kortárs vagy letűnt fotósok képi világát munkásságát megismerjük, és ezzel boldogan el is sétálunk hisz mi már művészek vagyunk.A művészet valójában egy szakma, ahol gigantikus méretű tudáshalmaz van amiből még morzsákat sem kapnak az emberek.Egy sikeres alkotó művésznek nem elég ismernie a kortárs művészetet, de meg is kell értenie hogy honnan, milyen úton, kik által, és miért lett olyan amilyen.Miért “redukálódott” a művészet az absztrakt irányába? Milyen szerepe volt ebben a fotográfiának? Igen volt benne szerepe…Miért volt szükség arra hogy létrejöjjön a Dada, a Fluxus, majd ezekből a Performance, a kisérleti színház, Happeningek, sorolhatnám hogyan épül fel a dolog…Szeretném ha végre fognánk magunkat és továbblépnénk a “Képzőművészetek fiúbandájánál” (impresszionisták) és elkezdenénk egy olyan utat ami rávilágít a mostani történésekre mert akár tetszik akár nem ma 2015-ben élünk és a művészet nem állt meg nem rekedt meg hanem ment tovább a maga útján.Ez a tudás képes kiemelni egy alkotót a tömegből…a tucatfotós itt válik el az alkotótól….A tucatfotós élete végéig utánozni fog, úgy hogy nem ismeri az összefüggéseket, míg az alkotó teremteni fog.Hallottam sok demagóg idióta szájából azt, hogy ha a művészetet magyarázni kell akkor az már nem művészet….Fordítsuk meg…ha nem kell magyarázni akkor az puszta esztétikum…giccs…mint rózsika néni lézergravírozott szentképe a piros fazék felett a konyhában.Az hogy a művészet az abszolút művészet felé fordult (absztrakt), az egy forradalmi lépés volt és a mai művészetre művészi világra hatalmas hatást gyakorolt. Kisérletet fogunk tenni arra hogy átvegyük ezt az utolsó száz évet és megérkezzünk a kortárs művészethez felvértezve azzal a tudással, amivel talán már nem azzal a hozzáállással fogunk közeledni hogy:-Háezt én is meg tudom festeni vaze-Ezneművészetezszar-Haggyámáhogynézmáezki?És a kedvencem!-Namostmagyarázzamámegvalakihogyezméművészetbazdmeg?!Ezt fogom tenni, mert ezek a mondatok elmennek egy Tatabányai kocsmában egy ötvenes vájár szájából hét feles után, de ha fotográfiával akarsz foglalkozni akkor nem árt tovább látni a bányászlámpánál.
(semmi bajom sem Tatabányával sem a bányászokkal)
Végül pedig nagyon köszönöm a Pécsi Egyetemnek hogy meghívott a művészeti karra, örömmel megyek :)December 11-én találkozunk Pécsen!
Címkék
absztaktarmanBalassa workshopbeuyselőadásfotó workshopművészettörténetpécstanfolyamSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
