Az Országos Kéktúra útvonala ugyan nem halad át a Rezi váron, mégsem javaslom, hogy kihagyjuk ezt a látnivalót. Nem annyira a Rezi vár csodálatosan omladozó és meglehetősen hiányos falai miatt. Leginkább a kilátás – ha Zeusz is úgy akarja – az, ami miatt érdemes megmászni ezt a kis kaptatót.
A Keszthelyi hegység sokféle lehetőséget kínál a balatoni nyaralásban vagy a hévízi lubickolásban elpuhult izmaink megmozgatására. Ráadásul nem csak nyáron, de a többi évszakban is találunk valami különleges élményt, hogy újra és újra felkeressük e régiót. A tavaszi ébredő, medvehagyma illattal elárasztott erdő olyan élmény, amire mindenki szívesen emlékszik vissza. Ősszel a finom, érett szeder csábít, míg télen a havas erdő kápráztatja el a túrázót.
A Keszthelyi hegység északi felén, Rezi község mellett, a tengerszint felett kb. 400 m magasságban, egy kiugró szikla ormán épült a Rezi vár. Mára csak a kőfalak egy része maradt, de a kilátás nagyon impozáns, észak felé Vindornyaszőlőstől Várvölgyig be lehet látni a tájat. Fel lehet fedezni innen a Tátikavár romjait és a Zalaszántói Sztupa kupoláját is. Megesett, hogy órákat töltöttünk a rom előtti sziklákon bámészkodással, távcsövezéssel. A cél tehát adott, a megvalósításhoz pedig több út is kínálkozik.
A medvehagyma puha takaróként borul az erdő aljára.
Tüzesen süt le a…
A legtöbben Rezi községet azonosítják a várral, így azon keresztül autókáznak fel (földúton) egészen a vár aljában található elágazásig, ahonnét alig több mint egy kilométer után már meg is pillanthatjuk a szebb időket is látott erődítményt. Ez legfeljebb autós túrázásnak felel meg, és általában csalódottan térnek vissza járművükhöz, hogy ennyi hűhó egy rom miatt, ahol még fagyit sem lehetett venni…
Aki több mozgásra vágyik, az hagyja az autót (vagy a buszt) Reziben (itt lehet fagyit is venni) és gyalog induljon a valamivel kevesebb, mint öt kilométeres távnak (Reziből K felé, kék ∟ jelzés). Gyerekjáték…
Egy nyári, kánikulai meleggel megáldott napon jelentette ki a fiam, hogy meg akarja mászni a Rezi várat. Mit tehet egy apa ilyenkor? Elindultunk. Reziben kerestünk egy alkalmas parkolóhelyet, majd irányba vettük a romot. A faluból kivezető utat a helybélieken kívül táblák is mutatták, így nem lehetett eltéveszteni. Egyedül a falu határában lévő állattelep kapujában torpantunk meg egy kicsit, de az örökké előreszaladgáló fiam már mutatta is a jobbra vezető túrajelzést. Az út első negyede gabonatáblák között kanyarog, egy jó nagy S betűt leírva, ahol szerencsére szép napos idő fogadott. Így kb. egy óra múlva, meglehetősen kimelegedve értünk az erdőbe. A táj itt kissé meredekebb lett, de legalább árnyékban voltunk. Kb. 2 km után egy elágazásig jutottunk, ahol egy meredek ösvény felé mutató táblán az állt, hogy erre és ne másfelé. Nem kérdőjeleztük meg az információt, de most már tudom, hogy továbbhaladva északnyugat felé egy jelentősen hosszabb, de kevésbé meredek utat is találtunk volna. Nekünk maradt tehát a kaptató, amely alig 800 méter múlva már kopogtatott is a rom ajtaján.
A vár előtt található (szerencsére jelentős árnyékokkal megáldott) réten szusszantunk egyet, majd – miután lekönyörögtük a fiamat a legmagasabb fáról, amire pihenésképpen mászott fel – felfedeztük a romot, illetve megcsodáltuk a pazar kilátást.
Jól látható, hogy vastag falakra építették a kis erődítményt.
A szedresen át
A női megérzésre lehet alapozni, állítják sokan. Egyik alkalommal feleségem javasolta, hogy másszuk meg a Rezi várat, de keressünk egy új utat felfelé. Az autót most a régi laktanya bekötő útjánál hagytuk, ami Zalaszántó előtt (Rezi felől) található, és az országútról kelet felé vezet a jelzés (kék ∟). Családi sétának idillikusan indult a fák között a régi kövesút, amiről az irány egyszer csak élesen délre fordult és egyre meredekebb lett az ösvény. Pár száz méter után az akkor még négyéves kisebbik fiam enyhén megsápadva közölte, hogy ő innen sehova tovább. Azt javaslom, hogy ne adjuk fel ilyen könnyen, főleg ha augusztus végén, szeptemberben járunk ezen az úton, mert a cél előtt finom csemege vár ránk. Ekkor érik ugyanis a szeder, ami itt igen nagy mennyiségben található. Érdemes erre külön időt szánni, illetve még többet, ha valakinek az ízlelő bimbóin kívül mást is megmozgat a friss gyümölcs. Persze első alkalommal mit sem sejtettem arról, hogy mi vár ránk, így csak eltűnődve az apai sorson nyakamba vettem csemetém. A szeder láttán azonban fiam egyből lekéredzkedett és átkeresztelt hordárból felszolgálóvá. A szeder tüskéit ugyanis nem szerette, de a gyümölcsöt annál inkább. Miközben a család szorgosan gyűjtögette a szedret és gyerekeim szorgosan fogyasztották, elgondolkodtam azon, hogy mégiscsak lehet valami a női megérzésben, amely pont ebben az évszakban, pont erre a helyre hozott el bennünket.
Miután jól teletömtük a hasunk, megnyugodva konstatáltuk, hogy az út már nem olyan meredek, így a fiam is inkább a saját lábát választotta. Pár száz méter után elértük azt az utat, amely Rezi községből jön. Innen már alig egy kilométer könnyed séta, egy kis kaptatóval és már lehetett is fogócskázni a pihenőréten, vagy gyönyörködni a kilátásban.
A Rezi várból csodálatos a kilátás.
Kissé eltévedve
Szeretek fényképezni a természetben és ilyenkor inkább a lehetőségeket, mintsem az ösvényeket keresem. Mivel anyósom a környéken lakik, így meglehetősen sokszor adatik meg, hogy felfedezzem a Keszthelyi hegység eldugott zugait. Egyik alkalommal is éppen eltévedtünk (a húszkilós fotóstáskám és én) a nagy lehetőségek közepette, amikor ráakadtam a Meleg-hegy észak-keleti aljából induló turistaútra (ez a Zalaszántót Várvölggyel összekötő útról indul a kék ∟, majd sárga – jelzéseken, hossza kb. 3 km). Az út a vár melletti hegyoldalon került egy nagyot és dél felől érkezett ki a rom melletti pihenőrétre. Az erdőben, útban felfelé azonban olyan páratlan vizuális és szaglószervi élményben volt részem, amely végig kísért egészen a csúcsig. Szerencsémre éppen ebben az időben, májusban virágzott a medvehagyma, és ilyenkor szőnyegszerűen takarja be az erdő alját, illata pedig áthatja az egész környéket. Persze más növényi és állati ritkaságokkal is találkozhatunk errefelé így erősen javaslom, hogy a fényképezőgépet vagy videokamerát senki ne hagyja otthon.
Számomra akkora élményt jelentett az út, hogy másnap még egyszer megmásztam a várat, de most elhívtam a családomat is. Egyöntetű volt a vélemény, hogy megérte a ráfordított időt.
– –
Személy szerint már mindegyik utat többször is megjártam és bizton állítom, hogy a Rezi vár meghódítása nem kíván igazi sziklamászó vagy egyéb komoly testgyakorlatot. A Meleg-hegyet könnyedén megmászva megismerhetjük a Rezi vár romjait, a Keszthelyi hegység egy részét, hazánk apró természeti csodáját, amely ezután feledhetetlen élményként él bennünk tovább.
A Keszthelyi hegység
A Keszthelyi hegység legnagyobb részben felsőtriász dolomitból áll és hazánk egyik legváltozatosabb élővilágával rendelkezik. Megtalálhatjuk az országosan is ritka, különleges reliktum társulást, az elegyes karszterdőt. Itt a virágos kőris elegyedik a bükkel, aminek eredménye egy olyan egyedi társulás, amihez több ritka növény is kötődik. Ilyen pl. a fehér sás, a tarka nádtippan, a légybangó, a gérbics vagy a különféle orchideák és nősziromfélék. A hely érdekességei közé tartoznak az akár több száz méter hosszú bazaltfolyosók is, ahol mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációkat találunk.
A hegység állatvilága is számos érdekességet, illetve ritkaságot rejt. Előfordul a láncos futrinka, a kis szarvasbogár és hazánk legnagyobb pattanóbogara, a Stenagostus rufus is. Számos madár- vagy denevérfajjal, illetve nyestekkel, nyusztokkal és pelékkel is találkozhatunk.
A Rezi vár romjának egyik aránylag épen maradt főfala.
A Rezi várról
GPS koordináták: É.Sz. 46° 51′ 58″, K.H. 17° 14′ 28″
A Rezi vár 1292-1307 között épült, majd 1589-től lakatlan. Jelenleg romnak tekinthetjük, de a főfalak és néhány egyéb fal többé-kevésbé épen maradt, illetve fel lett újítva. Fennállása során sokszor cserélt gazdát és sokszor ostromolták, de soha nem bírt stratégiailag fontos szereppel. Egy 1592-es oklevél már romként említi. 1741-ben Festetics Kristóf vásárolta meg, majd a második világháború után, 1945-ben államosították. 2000-ben kezdődtek meg a régészeti feltárások és a helyreállítások.
Takács Szabolcs
