Mit tehetünk, ha épp a legfontosabb hiányzik a fotózáshoz?
Bár a jó fotó legfőbb feltételeként szinte mindenki első helyen említi a fényt, mégis a fényképezés talán legizgalmasabb területe, amikor e fontos feltétel hiányában kell kiváló minőségű felvételeket készítenünk. Sőt, a szegényes fényviszonyok közötti fotózás kínál olyan lehetőségeket is számunkra, amit nappal nem használhatnánk ki.
Számos alkalom kínálkozik, hogy fényszegény viszonyok között is próbára tegyük fotós képességeinket. A legegyszerűbb lehetőség erre az esti fotózás a szabadban, de egy színházi előadás, egy koncert vagy divatbemutató és kiváló lehetőség képességeink kipróbálására, fejlesztésére. Sőt, szándékosan is teremthetünk olyan helyzetet, ahol a kevés fény által kínált különleges képi hatásokat alkalmazhatjuk, amelyet kombinálhatunk a képfelület egyes részeinek megvilágításával is, éles ellentétet alkotva a sötét és a világos között.
Előkészületek, alapvetések
Sötétben történő fotózás alkalmával általában nem használunk vakut, hiszen feladatunk épp a fény hiányának megörökítése. Ez igényel némi felkészülést a feladatra, hiszen számos probléma adódhat, amely a képminőség olyan mértékű romlását okozhatja, amit utólag sem tudunk kijavítani. Gyenge megvilágítás mellett a hosszú záridő, a nagy rekesznyílás és a magas ISO érzékenység az, ami lehetővé teszi, hogy a képek részletgazdagok legyenek, ám problémákat is felvet.
A hosszú záridő alkalmazása mellett jelentősen megnő a bemozdulás veszélye, így az egy, de inkább háromlábú állvány alkalmazása a legtöbb esetben elengedhetetlen. Ha nincs kéznél állvány, támasszuk gépünket valamilyen szilárd felületnek (falnak, párkánynak). Egy több másodperces expozíció enélkül szinte bizonyosan életlen lesz. Jó szolgálatot tehet egy külső fénymérő is, különösen akkor, ha a kép egyes felületein erős fényű objektum, például utcai lámpa található és nem akarjuk, hogy ezek a területek beégjenek vagy miattuk a sötét képfelületekről eltűnjenek a részletek. Fényszegény környezetben nagyobb rekesszel is dolgozhatunk, ez azonban nem mindig lehetséges, hiszen a rekesz növelésével csökken a mélységélesség, ami tájképek, városok fotózásakor hátrányos lehet.
A magas ISO érzékenység film esetében szemcsésedést okozhat a képen, ami bizonyos esetekben még jól is jöhet, mint művészi elem, ám nem szerencsés, ha valamennyi képünkön megjelenik. A digitális fényképezőgépek képérzékelő pixeleinek szüksége van egy minimális fénymennyiségre, hogy az adott képpontot színhelyesen és megfelelő fényerővel rajzolhassák meg, ellenkező esetben képzaj keletkezik, amelynek mértéke a szenzor minőségétől, a jelfeldolgozó szoftvertől és az alkalmazott zajcsökkentő eljárástól függ. A technika fejlődésével ezek folyamatosan finomodnak, ám egy átlagos kamera esetén, főképp a kép nagyításakor zavaró képhibákat keletkezhetnek. Igyekezzünk tehát az érzékenységet a lehető legalacsonyabb értéken tartani, és ha tehetjük, inkább hosszabb záridőt vagy nagyobb rekeszt használjunk, bár a hosszú záridő is okozhat képzajosodást, aminek csökkentésére a legtöbb digitális kamera külön zajcsökkentő eljárást tartalmaz.
A záridő és a rekesznyílás csökkentésére használhatunk nagy fényerejű (f2,8, f1,4) objektíveket, amelyekkel akár egy-két fényértéknyi (Fé, EV-Exposure Value) előnyre is szert tehetünk a blende szűkítésével vagy a zársebesség növelésével. Ezek az objektívek általában a gyártók professzionális termékkínálatából kerülnek ki. Kiváló a képminőségük, áruk azonban a felhasználói körből adódóan meglehetősen borsos, viszont a legjobb eredményt velük érhetjük el.
A fehéregyensúly beállítása is fontos feladat a kép elkészítése előtt. Az automatikus beállítás nem mindig vezet a legjobb eredményre, főképp, ha a képen több, különböző színű fényforrás is található. Ha van módunk a manuális beállításra, a kép megtervezése után válasszuk ezt, egyébként pedig jó eredményre vezet, ha gépünk menüjében a halogén-világítást választjuk ki.
Tervezzünk és gondolkodjunk
Ha tehetjük, tervezzük meg, mit is szeretnénk fényképezni. Erre nem mindig van lehetőség, például egy színházi fotózásnál valószínűleg nem, hiszen valószínűleg épp kép készítésekor találkozunk először a színpad fényeivel és elrendezésével. Tájak, városok fotózásakor azonban ezt megtehetjük.
Bár először a legtöbben arra gondolnak, hogy éjszakai felvétel készítéséhez a legjobb időszak a teljes sötétség, ez a legtöbb esetben nem így van, mivel ekkor választanunk kell, hogy a környezet vagy a mesterséges világítás fényeit kívánjuk-e megörökítni, a kettő együtt ugyanis – az erős megvilágítás-különbség miatt – lehetetlen. Meg kell találnunk tehát a középutat, amikor a környező fények (pl. az ég színe) és az éjszakai fények viszonylag egyensúlyban vannak. A legjobb, ha a teljes besötétedés előtti időre tervezzük a fotózást, amikor a város fényei már kigyúltak, de a természetes megvilágítás mennyisége még elegendő ahhoz, hogy az égbolt ne fekete tömbként jelenjen meg a képen, azonban ne is legyen domináns, a mesterséges fények felett. A halogén-fehéregyensúly ekkor segít abban is, hogy az ég mélykék színe a sötétség benyomását keltse.
Az ideális pillanatot elkapni még gyakorlott fotósnak sem egyszerű, érdemes tehát korábban érkezni, és próbafelvételeket készíteni, hiszen szemünk hozzászokik a fénykülönbségek változásához, de képérzékelőnk nem.
Emberek fotózásakor is problémát jelent az előtér és a háttér egyensúlya. Ezt annak ellenére nehéz megteremteni, hogy ilyen esetekben szükségünk van a vakura, mivel nem kívánhatjuk alanyunktól, hogy percekig mozdulatlanul pózoljon. Gyakran láthatunk turistákat, akik automata gépeikkel fényképezik egymást, egy-egy mögöttük lévő nevezetesség előtt. Ám a legnagyobb teljesítményű vaku is kevés ahhoz, hogy a több tíz méterre lévő hátteret is kivilágítsa, miközben az automatika az előtérben lévő személyre számítja ki az expozíciót. Az ilyen fotó eredménye tökéletes feketeség a lefényképezett személy mögött. A vaku használata tehát igényel némi agytornát, hogy megtaláljuk a kellő egyensúlyt a vakuval kivilágított terület és a fényszegényen megvilágított háttér között. Amikor sötétben vakuval fényképezünk embereket, ügyeljünk a vörösszem-effektusra is, hiszen a kitágult pupillán át a szemfenék erezetéről visszaverődő vörös fény nem nyújt vonzó látványt a fényképen.
Ennél is bonyolultabb a feladat, ha nem használhatjuk vakunkat. Színházban, koncerteken ez általános elvárás. A megoldás azért is nehéz, mert hiába használunk állványt, nem dolgozhatunk hosszú záridővel, hiszen a szereplők mozgásából adódó bemozdulást ezzel nem kerülhetjük el. Marad tehát a nagy blendenyílás és a magas ISO érzékenység. A zársebesség növelése érdekében a képeket némileg alul is exponálhatjuk, ám ezeket érdemes nyers (RAW, NEF) formátumban rögzíteni. A nyers képekből ugyanis több részlet hozható elő utólagos feldolgozással, mint a JPEG formátum tömörített képeiből és a képzaj utólagos kiszűrése is egyszerűbb, a megfelelő szoftverrel. A RAW formátum használata egyébként minden sötétben készült fénykép esetében ajánlott, ám gondoskodjunk megfelelő mennyiségű memóriakártyáról, mivel a nyers formátumú kép tárhely-igénye jócskán meghaladja a tömörített képét.
Különleges lehetőségek
Az „amerikai éjszaka” technikával nappal is készíthetünk éjszakai hatású képet. Ekkor először a háttérre – pl. az égboltra – mérünk fényt, és ezt 1-2 fényértékkel (Fé, EV) alulexponálva állítjuk be kameránkat, majd vakut használunk az előtér kivilágításához. A kívánt eredmény – azaz a kívánt előtér-háttér fényegyensúly – eléréséhez érdemes több beállítással is próbafelvételeket készíteni.
Sötétedéskor a háttér még világos, de az előtér már kevés fényt kap. Ilyenkor készülhetnek csak az előtérben álló téma kontúrjainak legapróbb finomságait megmutató, ellenfényes felvételek, amelyek háttere a naplemente gyönyörű színeiben pompázik.
Tárgyfotózáskor is kihasználhatjuk a jótékony sötétséget, amely lehetőséget ad arra, hogy a legfontosabb részletet egy-egy finom fénysugárral kiemeljük, miközben a többi részlet fokozatosan a feketeségbe vész.
Néptelennek tűnő tereket fényképezhetünk hosszú – több perces – záridővel. Ehhez az ISO érzékenységet állítsuk a lehető legalacsonyabbra és válasszuk a legkisebb rekesznyílást. Ha szükséges, a záridő növelése érdekében használjunk semleges szürke szűrőt is. A korszerű digitális kamerák már alkalmasak rendkívül hosszú expozíció beállítására, de ha ez nem lehetséges, számítsuk ki, hogy „B” (bulb) állásban meddig kell a zárat nyitva tartanunk. Ilyen hosszú expozíciónál (alacsony ISO és kis rekesz) nagyot nem tévedhetünk, ha a zár néhány másodperccel hosszabb ideig marad nyitva, a számítottnál. Az eredmény az üres tér, hiszen a rajta keresztül haladók megvilágítása a mozgásuk következtében olyan csekély, hogy a képérzékelő „észre sem veszi” őket.
Az mesterséges világítás fényeit trükkszűrővel emelhetjük ki, amely a fényforrás körül csillagszerű kévét hoz létre. Ez egyes esetekben rendkívül látványos hatást kölcsönöz a képünknek, ám gyakran használva unalmassá, sablonossá válik, így jól gondoljuk meg, mikor használjuk, mert utólag igen nehéz hatásukat eltávolítani a fotókról. Egyes szoftverekkel viszont utólag is létrehozható ilyen látvány.
A hídról történő éjszakai fényképezés még állvány használata esetén is speciális figyelmet igényel. Az elhaladó járművek által keltett rezgések hosszú záridő használatakor biztosan bemozdulásos életlenséget eredményeznek. Ennek elkerülésére képstabilizátorral felszerelt objektíveket használhatunk, ha pedig ilyen nem áll rendelkezésünkre, igyekezzünk a híd pilléreinél megfelelő helyet keresni a fényképezéshez, mivel itt a legkisebb a híd kilengése, és ha van rá mód, várjuk meg, míg elhaladnak a járművek.
Szintén a bonyolultabb fotós feladatok közé tartozik az éjszakai égbolt megörökítése. A kevés fény miatt ekkor rendkívül hosszú záridőt kell alkalmaznunk, miközben a Föld már elfordulhat annyit, hogy az égbolt csillagai a képen, mint vonalak jelenjenek meg. Igaz, ez egyes esetekben igen látványos fényképeket eredményezhet.
Steiner Gábor
