Készítjük a sok fényképet, örülünk ha sikerül, de sok esetben nem tudjuk, hogy miért lett az egyik jobb, míg a másik kevésbé elfogadható. Megvesszük a drága felszerelést, de ritkán használjuk ki, mert senki nem mondta el részletesen, mire és hogyan lehet használni az egyes funkciókat. Sorozatunk lényege, hogy sorba vesszük a technikai felszereléseket és az alapvető technikai fogásokat, hogy a tükörreflexes fényképezőgép felszereléséből mindenki a lehető legtöbbet tudja kihozni.
I. A digitális tükörreflexes fényképezőgép működési elve
A digitális tükörreflexes fényképezőgép főbb részei
A digitális tükörreflexes fényképezőgép működési elve és részei
Tükörreflexes fényképezőgép főbb részei:
1. tükörreflexes fényképezőgép vázszerkezet
2. objektívfoglalat
3. felcsapható tükör (ez némely modell esetében hiányozhat)
4. zárszerkezet
5. képérzékelő
6. feldolgozó rendszer
7. memóriafoglalat
8. pentaprizma
9. automatikus élességállító és motor, fénymérő rendszer
10. kereső
11. szabályozó/beállítógombok és -tárcsák
12. exponálógomb
13. LCD képernyő
14. elem/akkutartó
15. állványmenet
16. vakupapucs
17. kimeneti csatlakozók
A digitális cserélhető objektíves tükörreflexes fényképezőgép alapvetően a fény rögzítésére szolgáló eszköz. A fényképezés gyakorlati példája: a témáról az objektívbe érkező fény a lencserendszeren és a rekesznyíláson át a felcsapható tükörre érkezik. Ez továbbítja a prizmán keresztül a keresőbe a képet, amelyet a fotós lát. A fényképezés pillanatában azonban a tükör felcsapódik (a kereső elsötétül) és a zár kinyit, utat engedve a fénynek a képérzékelő felé. A képérzékelő pontjai a mért fényintenzitást továbbadják az analóg/digitális konverternek, majd a feldolgozó processzornak, amely már a digitális adatokat küldi a memóriakártyára.
Nézzük át egy kicsit alaposabban a folyamatokat, kezdve a tükörreflexes fényképezőgéppel, folytatva az objektívvel, majd megismerve az összes kiegészítőt, például a konvertereket, a vakukat, a szűrőket vagy az állványokat.
A tükörreflexes fényképezőgép részletesen:
Egy digitális tükörreflexes fényképezőgép fém váza
A vázszerkezet
A gyártók nagy gondot fordítanak a tükörreflexes fényképezőgép vázszerkezetének kialakítására, amely tulajdonképen a felsorolt funkciókat biztosító elektronikus és mechanikus szerkezeteknek a háza. Ma már szinte kivétel nélkül számítógép által tervezett vázszerkezetek készülnek, melyek alapvető funkcióik mellett kényelmesek, csúszásmentesek és egyre gyakrabban víz- és porállóak. A leggyakrabban magnéziumötvözet biztosítja a váz szerkezetét, amely megfelelő merevséget és ellenállást biztosít a külső behatásokkal szemben, amellett, hogy könnyű. Ezt egészítik ki a műanyag és a gumiborítások különféle variációival.
Felhasználói szemmel az a fontos, hogy könnyű, kényelmes, masszív, lehetőleg vízálló és jól kezelhető tükörreflexes fényképezőgép vázat kapjunk. Érdemes odafigyelni arra is, hogy minél komolyabb (és általában drágább) egy-egy tükörreflexes fényképezőgép, annál sokoldalúbb és egyszerűbb a kezelése. Ez alatt azt értem, hogy az olcsóbb kategóriás tükörreflexes fényképezőgépnél szinte minden komolyabb beállítást (már amit tud) a menüből kell vezérelni, míg a profibb gépeknél egy gomb vagy kapcsoló (pl. fénymérési mód beállítása) sok esetben kiváltja a menüben turkálást. Ez időt és nagyobb áttekinthetőséget eredményez.
Érdemes megemlíteni, hogy a fotógyárak kivétel nélkül azokra az emberekre gondolnak, akiknél a jobb szem a domináns. Tehát nem rám. Emiatt nekem sokszor problémát okoz a gombok és tárcsák kezelése, hiszen az arcom és az orrom a gép hátuljának pont azt a részét eltakarja.
Egy digitális tükörreflexes fényképezőgép objektívfoglalata a felcsapható tükörrel
Az objektívfoglalat
Gondolom, a tükörreflexes fényképezőgépnek ezt a részét nagyon nem kell megmagyarázni. Ide csatlakozik a kiválasztott objektív. Ez lehet pl. Canon EF vagy Nikon F bajonettes, menetes stb. Ez felel az objektív biztonságos és stabil tartásáért. Nem kotyoghat benne az objektív, hiszen akkor változna a képérzékelő és a lencsék közötti távolság is.
Az objektívfoglalat másik feladata a kommunikáció megteremtése (érintkezők sokasága biztosítja) az objektív és a gépváz között. Gondolok itt az automatikus élességállításra vagy a rekesz zárására, hiszen az új tükörreflexes fényképezőgépeken szinte kivétel nélkül a vázról vezérelhető mindkét lehetőség. Sőt, az objektív aktuális gyújtótávolságát is érzékeli a gépváz, ami előny a megfelelő expozíciós idő kiválasztásánál, de a zoom fejjel rendelkező vaku esetében is.
Felcsapható tükör
Ez a kis találmány biztosítja, hogy a fotós ugyanazt lássa, ami végül a képérzékelőre (esetleg filmre) kerül. Se többet, se kevesebbet, hiszen a tükörnek köszönhetően a keresőben az objektív által továbbított kép jelenik meg. Ezért lehet a keresőbe tekintve megfelelően élesre állítani a témát (vagy pl. ellenőrizni a mélységélességet). Az exponálás pillanatában a tükör felcsapódik és a zár kinyit, így az objektíven keresztüláramló fény a képérzékelőt éri el. Az exponálás végén a zár becsuk, és a tükör visszatér alaphelyzetébe.
A tükör felcsapódása kis zajjal és kis rázkódással is jár, ami ritka esetekben zavaró lehet. Kiküszöbölésére egyes tükörreflexes fényképezőgép modellek tükre már az exponálás előtt is felcsapható. Persze ebben az esetben figyelembe kell venni, hogy a keresőben nem láthatunk semmit, így ez a módszer csak statikus témák esetében használható megfelelő eredménnyel.
A digitális technika fejlődésével és a miniatürizálás szellemében már készültek olyan cserélhető objektíves fényképezőgépek, amelyekből hiányzott a tükör. Kiváltására egyszerűen a képérzékelőt alkalmazták. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a keresőbe tekintve nem közvetlenül az objektíven keresztül érkező képet (optikai kereső) látjuk, hanem ennek egy elektronikus kivetítését (elektronikus kereső). Részletesen lásd a keresőnél.
Egy digitális fényképezőgép zárszerkezete
Zárszerkezet
Az egyik legprecízebben működő és legfontosabb alkatrésze a váznak. Egy dupla redőnyről beszélünk, ami az exponálógomb megnyomásakor a másodperc törtrésze alatt kinyit, a beállított ideig nyitva marad, majd bezár. Nemcsak tökéletes, fénymentes zárást, de tökéletesen pontos időzítést igényel, amit egy egyszerű trükkel oldanak meg. Nem egy redőny van, hanem kettő. Az első redőny kinyitásakor a második még zárva van. A második kinyitása után az expozíció végén az első zár kezd el becsukódni. Ezzel a trükkel két előnyös lehetőséget is kihasználhatunk. Az egyik a gyors expozíciós idő, hiszen nem egy zárnak kell nagyon rövid idő alatt kinyitnia és teljesen bezárnia, hanem egy-egy zárnak csak „félmunkát” kell végeznie. A másik előny az egyenletes megvilágítás. A második zár kinyitásának folyamatában az érzékelő bizonyos területeit már eléri a fény, míg más területeket még nem. Az expozíció végén azonban az első zár kezd becsukódni, ezzel fordítottan zárja el a fény útját, tehát azokat a területeket zárja el előbb, amelyeket már korábban ért a fény. Megjegyzem, hogy a zárszerkezet két redőnyének az a legkisebb ideje, amíg teljesen kinyit, a vakuszinkronidő.
A jobb gyártóknál a zárszerkezet szigorú tesztelésen megy át, legalább 100 000 nyitási ciklust kell kibírnia.
Egy digitális fényképezőgép képérzékelője
Képérzékelő és feldolgozó rendszer
Ennek a kis eszköznek meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Nem alaptalanul, hiszen ez felel a képrögzítésért. Két alapvető fajtája ismert: CCD (CCD-NMOS), CMOS (CCD-CMOS). A CCD (charge-coupled device = töltéscsatolt eszköz) a fényt elektronikus jelekké alakító eszköz, amely egymáshoz csatolt kondenzátorokból álló integrált áramkört tartalmaz. Külső áramkör segítségével minden kondenzátor képes átadni a töltését a szomszédjának, így kiolvasható a kép.
A CMOS (complementary metal-oxide-semiconductor = kiegészítő fém-oxid félvezető) a nevét onnan kapta, hogy mind negatív polaritású NMOS, mind pozitív polaritású PMOS áramköri elemeket alkalmaz. Ennek köszönhetően igen alacsony az energiafelvétele, ami ideálissá teszi olyan áramkörök készítésére, amelyek nem a hálózatról, hanem akkumulátorról nyerik energiaellátásukat.
Mivel a tükörreflexes fényképezőgép képérzékelője nem érzékeli a színeket, csak az árnyalatot, a képérzékelők minden egyes (kép)pontja felett egy színszűrő helyezkedik el. Általában G-R-G-B, azaz zöld-vörös-zöld-kék sorozatban. A végleges kép „elkészítésénél” a feldolgozórendszer figyelembe veszi a szomszédos szín- és árnyalati információkat, és pontonként kalkulálja a színárnyalatokat. Ennek, azaz a kalkuláló szoftvernek (nevezik firmware-nek is) a precizitása a záloga a megfelelő minőségű képnek. Ha jól dolgoztak a gyár szakemberei, a képérzékelőből kiolvasott és képpé alakított felvétel (optimális esetben) zajmentes, színhelyes és részletgazdag.
A modern digitális fényképezőgép feldolgozó rendszere elektronikus
Felhasználói szemmel több jellemzőt is figyelembe kell vennünk. Az elsődleges a képérzékelő felbontása, ami a képpontok számát adja meg a felvételen. Ma az elvárt legkisebb 6 millió, a legnagyobb pedig 50 millió körüli, de természetesen akadnak ennél nagyobb felbontásúak is, de nem az általános kereskedelmi forgalomban.
A képérzékelő másik fontos jellemzője az érzékenységi tartománya, azaz milyen fényintenzitási értékek között képes még felvételt készíteni. A CCD ebből a szempontból előnyösebb, de több energiát is igényel, mint a CMOS, amely viszont kevesebb képzajt produkál.
Fontos és érdemes megvizsgálni a képérzékelő árnyalatátfogási terjedelmét, azaz mennyire képes a szélsőségesen sötét vagy világos témák esetében a részleteket még visszaadni. Sajnos ezt csak tesztekre, képek elemzésére hagyatkozva tudjuk elvégezni amatőr szinten.
A digitális fényképezőgép adattárolója
Memória
A digitális tükörreflexes fényképezőgép a felvételeket egy memóriában tárolja el. Ez ritkán a vázba épített, leggyakrabban azonban a vázba helyezhető memóriakártya. Több típusa ismeretes: CF, SD, SDHC, MS stb. Mindegyik fontos jellemzője a kapacitás és az írási, illetve olvasási sebesség. Ezen felül akadnak olyan típusok, amelyeket szélsőséges körülményekhez terveztek, másokat gyors írási sebességre hegyeztek ki. Fontos tény az is, hogy a memóriakártyák sérülékenyek. Érdemes az adatokat mielőbb lementeni, archiválni.
Egy vázba általában csak egy memóriakártya helyezhető, de akadnak olyan modellek is, ahol két foglalat is található. Ezeknél akár két másolatban, fizikailag két különálló kártyára menthetjük felvételeinket, hogy egy esetleges kártyahibánál is maradjon egy másolat.
A tükörreflexes fényképezőgép optikai keresőjének fontos része a pentaprizma
Pentaprizma
Teljes nevén pentatetőél-prizma. Ez egy üvegprizma, amely lehetővé teszi, hogy vízszintesen a keresőbe tekintve, az objektíven keresztül érkező, a valóságnak megfelelő oldalhelyzetű képet lássunk. Némely új modellből ez a tükörrel együtt hiányzik, helyette digitális képet láthatunk a keresőbe tekintve. Ennek előnye, hogy a váz kisebb és könnyebb, ugyanakkor hátránya, hogy a kép felbontása nem éri el az optikai keresőét.
A komolyabb digitális fényképezőgép hasznos része a kereső
Kereső
A kereső egy kis ablak a váz hátoldalán. Betekintve az objektív által közvetített képet láthatjuk, amelyet a korábban ismertetett tükör és pentaprizma továbbít. A tükörreflexes fényképezőgépek nagy előnye a valós optikai kép, az említett, elektronikus képkeresővel ellátott vagy a kompakt modellek kis átnézeti ablakkeresőjével szemben. Az élőkép mellett a keresőben – gyártó- és modellspecifikusan – többféle információt is felfedezhetünk a fényképezőgép beállításaival kapcsolatban. Így egy pillantással felmérhetjük, hogy gépünk beállításai megfelelnek-e az objektív által közvetített kép rögzítéséhez. Ilyen információk lehetnek például az élesség, az expozíciós idő, a rekeszérték, az érzékenység, a vaku készenléti állapota stb. A képmezőre rávetítve még különféle segédvonalak és más információk is megjelenhetnek, például segédrács a komponáláshoz vagy a fókuszpont kijelzése.
A digitális tükörreflexes fényképezőgép keresőjébe tekintve minden fontos érték látható
A tükörreflexes fényképezőgép keresőjének egyik fontos gyakorlati mérőszáma, hogy mekkora a képfedési aránya. Ez általában eléri a 95%-ot, de a jobb vázak esetében a 100%-ot is.
Fontos információ lehet a betekintési távolság, azaz milyen közel kell lennie a pupillának ahhoz, hogy a kereső teljes képmezejét lássuk. Ennek értéke 18-20 mm körüli, modellenként változik.
Manapság már a legtöbb keresőt ellátják dioptriakorrigálási lehetőséggel is.
Vásárláskor figyeljünk rá, hogy a kereső megfelelően világos és nagy legyen, valamint tartalmazza az összes számunkra fontos információt ahhoz, hogy jól dolgozhassunk a géppel.
A digitális fényképezőgép szabályozására szolgáló gombok és tárcsák
Szabályozó/beállítógombok és -tárcsák
A tükörreflexes fényképezőgép különféle beállításait, a menüben való navigálást gombok és tekerhető tárcsák segítségével végezhetjük el. Ezek mennyisége, elhelyezése és működése szintén modellspecifikus, de szerencsére egy-egy gyártó termékein aránylag nagy a hasonlóság. Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a számunkra fontos beállításokat, amelyeket gyakran használunk, gyorsan és egyszerűen tudjuk áttekinteni és kapcsolgatni a gombokkal és/vagy tárcsákkal. Nem előny, ha a menürendszerben kell turkálgatnunk, hogy átállítsuk, mondjuk, a fénymérést. Ezen felül jó, ha a kezelőszervek időjárásálló kivitelben készülnek, és külön élmény, amikor használatukhoz nem kell kificamítani hüvelykujjunkat, mert enélkül is kényelmesen elérhetők. Gyakorlati tanácsom még, hogy bátran fogdossuk a fényképezőgépet, és figyeljük meg, nem kapcsolunk-e át, nem nyomunk-e meg valamilyen kezelőszervet véletlenségből. Nekem sajnos rendszeresen előfordul, hogy a kezem alsó éle a portrémarkolat exponálógombját bökdösi, sokszor teremtve ezáltal érthetetlen helyzeteket.
Az exponáló gomb kényelmesen elérhető
Exponálógomb
Különlegesen fontos gomb a vázon. Megnyomásakor (lenyomásakor) a tükörreflexes fényképezőgép a beállított paramétereknek megfelelően elkészíti a felvételt, exponál. A legtöbb modell esetében az exponálógomb félig lenyomott állapotban csak élességet állít és/vagy expozíciót mér (ezek általában szabályozhatók). Nagyon fontos, hogy kényelmesen tudjuk használni.
A digitális fényképezőgép hátsó LCD képernyőjén a felvétel és más hasznos információk is megtekinthetőek
LCD képernyő
A digitális tükörreflexes fényképezőgépek szinte kivétel nélkül rendelkeznek hátsó képernyővel. Ennek feladata a vázba integrált programok kezelése és az elkészített felvételek, illetve egyéb információk megjelenítése. Az LCD képernyő legfőbb mérőszáma az átlója, vagyis a mérete. Ez a ma leggyakoribb típusoknál 5 és 7,6 cm között változik. Gondolom, egyértelmű, hogy minél nagyobb az átló, annál annál jobban használható a képernyő. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nagyobb képernyő több energiát is igényel. Az LCD másik mérőszáma a képpont. Ez a számítógépek monitorához hasonlóan mutatja meg, hány különálló pontot képes megjeleníteni az adott képernyő. Ma kb. 900 000 képpont az általános egy 7,6 cm átlójú LCD képernyőn.
Vásárláskor válasszuk inkább a nagyobb monitort, mert a rögzített képek jobban elemezhetők így. Figyeljük meg azt is, hogy megfelelően világos legyen az LCD, hogy akár napsütésben is jól tudjuk használni.
Az újfajta akkumulátorok akár több száz felvételre is elegendőek
Elem/akkutartó
A tükörreflexes fényképezőgép energiaellátásáról általában a modellhez mellékelt akkumulátor gondoskodik. Ennek helye leggyakrabban a markolatban van kiépítve, de töltéshez ki kell onnan venni. A különféle modelleknél különféle opcionális kiegészítő áramforrásokat kínálnak a gyártók, illetve az utángyártók. A speciális lítium akkuk előnye a nagy kapacitás, míg a ceruzaelemeké a viszonylagos szabadság, hiszen bárhol beszerezhetők, és tartalékot is tudunk vinni belőle. Az egyes modellekhez vásárolható portrémarkolat is lehetőséget biztosít az extra energiára. Vásárláskor figyeljünk arra, hogy pótakkumulátorra agy -elemre bármikor szükségünk lehet, ne válasszunk olyan modellt, amelyik ennek használatát teljesen kizárja.
A biztos megtámasztás kelléke az állványmenet
Állványmenet
A gép aljába beépített 1/4 hüvelykes (szabvány) anyacsavarmenet. Minden tükörreflexes fényképezőgépben, de még a kompaktok nagy részében is megtalálható. Segítségével a vázat stabilan állványra rögzíthetjük, de nagyobb objektív használatakor inkább használjuk az objektív saját állványmenetét a kiegyensúlyozottabb alátámasztás végett.
A digitális fényképezőgép alapvető része a vakupapucs
Vakupapucs
Ma már szinte az összes fényképezőgépbe építenek vakukat, talán csak a csúcsmodellek a kivételek. Ugyanakkor mindegyik SLR vázon található külsővaku-csatlakoztatási pont, vagyis vakupapucs. Ez nemcsak rögzítést, de az érintkezőkön keresztül adatcserét is lehetővé tesz a váz és a külső vaku között. Vásárláskor különösebb törődést nem igényel, inkább a külön megvásárolható vakumodellnél kell majd figyelni, hogy kompatibilis legyen a vázzal.
A digitális fényképezőgép könnyen összekapcsolható más eszközökkel
Kimeneti csatlakozók
A digitális fényképezőgépek vázait különféle kimeneti csatlakozókkal szerelik fel, hogy az elkészített képeket a célnak megfelelő módon tudjuk megjeleníteni vagy átmásolni egy újabb eszközre. A leggyakoribb kimeneti formátumok az USB, a HDMI és a kompozit video. Így akár számítógépre, akár monitorra vagy televízióra küldhetjük közvetlenül a felvételeket.
Mivel ez szinte kivétel nélkül mindegyik vázban megtalálható vásárláskor különösebb figyelmet nem kell erre fordítani, de meglétüket azért ellenőrizzük.
Takács Szabolcs
