Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (2 értékelő)
A nap gyönyörűen sütött a dél-francia táj felett. Sugarai vibráló színeket varázsoltak amerre csak a szem ellátott. A helyi festőklub két prominens tagja sétált ráérősen a friss vidéki környezetben. Mélyen beszívták a levendula illatát és gyönyörködtek a ciprusok elegáns formáiban. Sétájuk közben figyelmesek lettek egy magányos festőre aki a vászna fölé hajolva festett egy a szellőben lágyan hullámzó, virágokkal teli mező szélén. Közelebb mentek és hosszú percekig álltak a festő mellett, figyelve ahogy merész, már-már dühösnek látszó ecsetvonásokkal viszi át palettájáról a színeket a vászonra.
Az egyik klubtag végül megszólította a festőt.
“Fiatalember! Nem tudom nem észrevenni, hogy ezeket az új, rikító, króm alapú festékeket használja.” Mondta.
“Nekem, mint a helyi festőklub rangidős tagjának, fel kell hívnom a figyelmét, hogy ezt módszert a legteljesebb módon elítéljük. Mindenki tisztában van vele, hogy kizárólag a természetes pigment alapú festékek képesek visszaadni a természet varázslatosságát. Ez már évszázadok óta így van.”
A másik klubtag hozzátette:
“Látom, hogy a régi, vese alakú festőpalettát használja. Tudja mi már mind az új szögletes palettát használjuk, és az a tapasztalatunk, hogy sokkal jobb képeket kapunk vele. Igazán nem értem miért kockáztatja, hogy idejemúlt technikát használva, Önt is idejemúltnak tekintsék.”
A festő egy szót sem válaszolt, csak folytatta a munkát. A két klubtag ezen felbátorodva alaposabban szemügyre vette a vásznat és az eszközöket.
“Valóban jó látom, hogy még mindig a piacon kapható olcsó, vegyes szálból szőtt vásznat használja ?” Jegyezte meg egyikük.
“Mi kizárólag tiszta fehér vásznat használunk. Egyszerűen lehetetlenség igazi képet festeni bármi másra.”
A másik klubtag hozzátette:
“Nem lehet igaz, hogy disznószőr ecsetet használ! Soha senki nem mondta Önnek, hogy legalább mókusszőr ecsetre van szüksége ahhoz, hogy elkerülje a csúnya ecsetvonásokat amelyektől a munkája olyan amatőrnek néz ki. És természetesen ilyen kevés ecsettel nem tud rendes képet festeni. Legalább tíz különböző méretű ecsetre van szüksége, hogy egy ilyen gyönyörű témát a maga teljes valójában visszaadjon.”
Az előző klubtag folytatta:
“Azok az ecsetszárak valóban olcsó fenyőből készültek? De hiszen ezek egyáltalán nem használhatóak művészi munkára! Csak a bükkfa ecsetszár teszi lehetővé azt a könnyed kezelést amely nélkül igazi művész nem képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ha csatlakozott volna a festőklubunkhoz akkor már korábban el tudtuk volna látni ezekkel a tanácsokkal és akkor nem látszana tapasztalatlan kezdőnek. Mondanom sem kell, hogy egyetlen klubtagunk sem venné komolyan amíg ilyen felszerelést használ.”
A két klubtag elveszítve érdeklődését a festő és festménye iránt folytatták sétájukat.
“Tudja kedves barátom,” Szólt az egyik klubtag a másikhoz.
“Ha végre sikerülne szereznem néhányat azokból a csodálatos keleti lámaszőr ecsetekből, nos akkor azt hiszem sikerülne végre valami igazán nagyszerűt festenem a klub következő pályázatára. Azt hallottam, hogy ezek az ecsetek olyan éles kontúrokat és lágy tónusátmeneteket képesek adni mint semmi más…”
Eközben mögöttük a festőállványnál Vincent van Gogh csöndben folytatta a festést, befejezve aznapi második festményét és megelégedettséggel képzelte el, milyen jól fog mutatni hálószobájának falán a kis sárga Arles-i házában.
